Aki azt gondolná, hogy Magyar Péter feltűnése a magyar politika színpadon szigorúan belügy, mivel Magyart senki sem ismeri, az súlyosan téved. Az európai sajtón forgószélként söpörnek végig a hírek, nem csak az, hogy egy egykori NER-szereplő, aki történetesen a volt igazságügyi miniszter exférje, a rendszer ellen fordult, hanem tulajdonképpen minden fejlemény azonnal felületet kap a nyugati sajtóban. A Guardiantól a Reutersig, az Al Jazeerá-tól az Euronewsig, a Politicótól a holland nyelvű belga Het Laatste Nieuws-ig és lehetne sorolni, a lapok akár naponta többször is tudósítanak a fejleményekről. Amelynek során ismertetik a szereposztást, nem restek visszanyúlni a kegyelmi botrányig, gondosan leírják végrehajtói botrányt történéseit, így aztán értelmet nyer a kormányzati beavatkozás az igazságszolgáltatási menetébe, utóbbi alátámasztását Varga Judit segíti elő.

Hogy mindez így van, az persze nem elsősorban Magyar Péter érdeme. Az Orbán-rendszer gondosan megágyazott annak, hogy az európai olvasók érzékenyek legyenek a magyar hírekre. Az elmúlt évtizedben sikerült eljutni a Puskás–Balaton–pálinka hármastól az Orbán–korrupció–oroszbarátság kombóig, legalábbis az átlagpolgárnak ez az első reakciója, amikor szóba kerül Magyarország. Azok, akik ennél árnyaltabb képpel rendelkeznek, ugyanerről tudnak beszámolni, csak kicsit hosszabban. Megemlítve a demokratikus intézmények leépítését, a sajtó leuralását, az urambátyám rendszert, az uniós pénzek ellopását, az uniós döntések blokkolását és a nyugati életforma nyilvánvaló hazugságokkal történő kárhoztatását.

Ebben a hangulatban landolnak a Varga Judit beismerését tartalmazó hangfelvételről szóló beszámolók az Európai Bizottság asztalán. Amely három hónappal ezelőtt jelentette ki, hogy a magyar igazságszolgáltatás függetlensége helyreállt, az ezért járó 10,2 milliárd euróért tessenek a kasszához fáradni. És ugyan számosan tiltakoztak ez ellen, mondván, hogy csak látszatintézkedésekről van szó és azt sem szabad elhinni Orbánnak, amit kérdez, de a sokat átkozott brüsszeli bürokraták kitartottak amellett, hogy az értékelésük jó, a magyar igazságszolgáltatás független. De: azt mindig is hangoztatták, ha bármiféle változás történne negatív irányban, új információk merülnének fel, ismét megkérdőjeleződne az igazságszolgáltatás politikai befolyástól mentessége, akkor megint előveszik az aktát, és ha kell, lelakatolják és szigetelőszalaggal is körbetekerik a pénzesládikót.

Most pedig azt kell olvassák, hogy a titkosszolgálatokat is felügyelő miniszter emberei belenyúlnak olyan nyomozati anyagokba, amelyek egy másik kormánytag korrupciós ügyével kapcsolatosak. Mi történhet ebben az esetben? A szokásos sablonválasz az, hogy “az Európai Bizottság szorosan figyelemmel követi az eseményeket és kapcsolatban áll a tagállami hatóságokkal”. Megtörténhet az is, hogy a magyar ügyészségnek is írnak egy levelet, amire majd megkapják a választ, hogy az állításoknak nincs semmi alapjuk. Kérdéses ugyanakkor, hogy az ügyészségen belül mi fog történni, hogyan folytatódik a Magyar Péter által benyújtott anyag és a tanúvallomásának értékelése, lesznek-e gyanúsítások, ha igen, akkor kivel szemben és miért – ezekre a válaszokra egészen biztosan kíváncsiak Brüsszelben is és meg is fogják várni a dolgok alakulását. Ebből a szempontból nem sok jelentősége van annak, hogy Donáth Anna momentumos EP-képviselő is eljuttatja a hangfelvétel leiratát az Európai Bizottsághoz, annak pedig különösen nincs jelentősége, hogy a magyar politikus ezt hogyan értékeli.

Ahogy jeleztük: az ügy rendkívül rosszul jön a magyar kormánynak akkor, amikor továbbra is a brüsszeli pénzek kiszabadításán fáradozik. Jelenleg a hétéves költségvetésből 8,8 milliárd euró, a helyreállítási alap 10,4 milliárdos keretéből pedig 9,5 milliárd euró van befagyasztva. A 8,8 milliárd euróból 2,5 milliárd három területhez kapcsolódik: a menekültekkel való bánásmód ügye, az akadémiai szabadság kérdése és az LMBTQI-közösség hátrányos megkülönböztetése az érintett témák. A további, összesen 15,8 milliárd euró a jogállamiság eljárás eredményes lezárultáig elérhetetlen Magyarország számára. A jogállamisági eljárás központi témája pedig nem más, mint a korrupcióellenes keret megerősítése.

Van tehát ez az alig két perces hangfelvétel, ami két területtel hozható összefüggésbe: korrupció és igazságszolgáltatás függetlensége. Ez az a két terület, amely miatt a magyar pénzeket zárolták. Éppen arról folyik a vita, ami a lehető legkellemetlenebb az EU-s támogatások szempontjából. Ha a most felmerülő kérdések újabb időveszteséggel járnak, például azért, mert az egyébként is döcögős tárgyalások inkább meg-megállnak, az további veszteségeket okoz. A magyar kormány bevallottan krónikus időhiányban szenved. A helyreállítási forrásokat 2026 augusztus végéig fel kell használni, a céloknak megfelelően el kell költeni, amire reálisan valószínűleg már most sincs sok esély. Ezért a kormány azt kéri, hogy két évvel tolják ki a felhasználhatóság idejét, ehhez azonban törvényt kell módosítani, ahhoz azonban meg kellene nyerni 26 kormány támogatását. “Good luck!” – mondják erre. A helyzet akár komikusnak is nevezhető, mert diplomáciai forrásokból tudjuk, hogy miközben a magyar kormánytól várják a feltételek teljesítését, a kormány előállt a kétéves hosszabbítás követelésével. Vagyis csak akkor lép fel a kormány a korrupcióval szemben, ha előbb a tagállamok tesznek egy szívességet. Vonzó ajánlat.

Az időveszteség azért is kínos, mert a jogállamisági eljárást idén december közepéig le kellene zárni, ellenkező esetben, vagy negatív értékelésnél elvileg ugrik a pénz. Még egyszer: 15,8 milliárd euróról beszélünk, illetve okkal feltehető, hogy a már előlegként a helyreállítási pénzből átutalt 920 millió eurót is vissza kell fizetni.

Mindezzel együtt a mostani állás szerint a hangfelvétel közvetlenül nem fogja befolyásolni az ügymenetet, de fokozza a szívós munkával kiharcolt bizalmatlanságot Magyarországgal szemben, és jelentősen lelassíthatja a folyamatot. Ami jelenleg talán még nagyobb probléma. Mert, mint tudjuk, az idő pénz.