A számvevők az 1971 és 2002 közötti időszakot vizsgálták. Különösen éles bírálattal illették azt a tényt, hogy a szóban forgó összegnek - pontosan 3,1 milliárd eurónak - csak a negyedét sikerült visszaszerezni. David Bostock, a számvevőszék brit tagja brüsszeli sajtótájékoztatóján kijelentette, a visszatérítés lassú és nem kielégítő. Jóllehet sok esetben több mint egy évtizeddel ezelőtt feltárt szabálytalanságról van szó, a pénzek egy része mindmáig nem került vissza a közös kasszába, és az ügyek közül többet még le sem zártak.



A szabálytalanul elköltött pénzek nagy részét exporttámogatásra, illetve a zöldség- és gyümölcstermesztők támogatására szánták. A számvevők mindazonáltal azt is leszögezték, hogy az uniós közös agrárpolitikának a kilencvenes évek második felében kezdett reformjával javult a helyzet a pénzügyi fegyelem terén.



Az EU éves költségvetésének csaknem a fele - több mint 40 milliárd euró - a mezőgazdaságé. A szabálytalanul kiadott pénzek ennek a 0,3-1,4 százalékára rúgtak évente.



A támogatásokat mindazonáltal a tagországok kormányai jogosultak saját termelőiknek odaítélni, és ők gondoskodnak a szabályok betartásáról is. Az EU végrehajtó szerve, az Európai Bizottság azokban az esetekben indít vizsgálatot, amikor a tagállamoktól jelzés érkezik, hogy valamelyik utalásnál szabálytalanság gyanúja merült fel, és az utalás értéke meghaladja a 4 ezer eurót.



Az uniós agrárkassza legnagyobb haszonélvezője Franciaország, ahol a legmagasabbak a szabálytalanul elkönyvelt összegek is. A számvevőszék ott 159 millió eurónyi szabálytalanságot állapított meg, és ennek a 36 százaléka került vissza a jogosulatlan felvevőktől. A többi nagy tagállam közül Olaszországban és Németországban csak 10 százalékos a visszatérítési arány, amelyet a számvevők kirívóan alacsonynak tartanak. Csak Hollandiában, Írországban, Dániában és Finnországban sikerült 50 százaléknál nagyobb megtérülési arányt elérni.



A szabálytalanságok annál is kínosabbak az EU-nak, mert bőkezű exporttámogatásaiért kívülről így is támadások érik. Az unió azzal indokolja a támogatások jogosságát, hogy ki kell pótolnia termelőinek az alacsony nemzetközi árak miatt nem kielégítő mértékű bevételét. (MTI)