Az itthon teljesen ismeretlen, másutt „esti italnak” is nevezett olcsó importsörök tavaly kezdtek beszivárogni a magyar piacra. Németországban már 2003-ban bevezették a termékdíjat és az alumíniumdobozos termékekre vonatkozó visszaváltási kötelezettséget, a gyártók pedig - főleg a visszaváltással nyűglődni nem akaró kereskedők nyomására - határozottan áttértek az üveges kiszerelésre. Az üzemekben felszabaduló csaknem hétmillió hektoliteres kapacitást a - hazánkban jelenlévő nagy sörgyártóktól független – sörös cégek a magyar és lengyel piacra szánt olcsó, lebutított termékek előállításával kötötték le.

Az uniós csatlakozásunkkal megszűnő 12,3 százalékos hazai importvámmal szemben nőttek a jövedéki adók, ennek ellenére a 3 százaléknál kisebb alkoholtartalmú importsörök alacsony árukkal magukhoz tudták édesgetni a magyar embereket. A Magyar Sörgyártók Szövetségének becslése szerint az importsör mennyisége az idén elérheti a 800 ezer hektolitert, vagyis a tavalyi dupláját, ez pedig a hazai sörpiacon több mint tíz százalékos részesedést jelent – gyakorlatilag nulla marketinggel.

„A szép fényes dobozban, megnyerő grafikával és hangzatos német névvel ellátott import dobozos sörök még az egyébként általában hazai prémiumsört vásárlókat is elcsábíthatják” – mondta a hvg.hu-nak Fehér Imre, a belgiumi székhelyű InBev tulajdonában álló Borsodi Sörgyár Rt. kommunikációs igazgatója. Szerinte az importsörök a Borsodi alsó- vagy középkategóriájú márka forgalmát is rontják, amely egyébként tavaly a Borsodi Sörgyár 2,3 millió hektoliteres forgalmának közel 80 százalékát tette ki. Idén a cég egyébként – főképp az import termékek térnyerése miatt – nem számít forgalomnövekedésre. A Stella Artois, Beck’s, Löwenbrau, Staropramen és Rolling Rock márkájú prémiumtermékeket is gyártó Borsodi Sörgyár a reklám- és márkaépítési tevékenység erősítésével próbálja tartani piacait, de Fehér szerint ennek sikere nem garantált. „A 20-40 forintos dobozonkénti árkülönbség mellett a legerősebb reklám- vagy nyereménykampánynak is csak korlátozott hatása lehet, hiszen a vevőnek az importsör alacsonyabb ára kvázi instant nyeremény” – mondta Fehér. Árnyalhatja viszont a képet, hogy a vevőket a vásárlási szituációtól függően csábíthatja el az olcsó importsör: míg ugyanis vendégségbe, barátok közt általában a drágább prémiumsör fogy, otthon a tévé előtt már az olcsóbb kategóriájú is lecsúszik.

A szakemberek szerint a dobozos importsörök azokat az itthon már ismert és bevezetett sörmárkákat szoríthatják le a boltok polcairól, amelyek gyártói nem tudják tartani a külföldi termékek által keltett árversenyt. Bár leginkább a három „tömegtermék” – a Borsodi, az Arany Ászok és a Soproni Ászok – piacából csípnek le egyre nagyobb darabokat a Magyarországra exportálók, az import mégis a prémium márkákra lehet a legveszélyesebb. A piacot ismerő forrásaink szerint hamarosan eltűnhet a polcokról a holland Heineken felvásárlása alatt álló Brau Union Hungária Sörgyárak Rt. Amstel, és Kaiser márkája is. A Brau ugyanúgy érzi a külföldről behozott termékek által keltett árverseny hatását, mint a többi hazai versenytársa – mondta szűkszavúan a hvg.hu kérdésére László Attila, a vállalat kereskedelmi vezérigazgató-helyettese. A bejelentésekre vonatkozó tőzsdei szabályok miatt László részleteket nem árult el, de annyit elmondott, hogy az import terjedése valóban felgyorsíthatja annak a cégpolitikai kérdésnek a megoldását, hogy szükség lehet-e négy prémium márkára a Braunál.

A szuperprémium márkákat – azaz a legdrágább söröket, például a Dreher Sörgyárak Rt. által gyártott Pilsner Urquellt, és Tuborgot; a Brau Union Heineken, Gösser és Zipfer söreit, valamint a Borsodi Sörgyár Stella Artois és Beck’s márkáit jelentősen nem érintik az inkább a vékony pénztárcájú vásárlóknak vonzó import sörök. A szakemberek viszont felhívják a figyelmet, hogy a szuperprémium és prémium kategóriák közötti – leginkább az árban tapasztalható – különbségek gyakran nem, vagy alig észlelhetőek.

A hazai gyártók tehetetlennek bizonyultak tehát az importtal szemben, s nemrég még úgy tűnt, a kormányzat sem érzi elég fontosnak, hogy megvédje ezt a piacot: az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága egy hete még elutasította az egyes csomagolóanyagokra vonatkozó darabalapú termékdíj bevezetését, amelyet végül e hét szerdáján – a kormány támogatását is élvezve - mégis elfogadott. A piaci szakértők szerint a dobozos importsörök ügyében a sörgyártók gazdasági érdeke és a társadalmi csoportok környezetvédelmi érdekei egybeesnek. A környezetvédők a csomagolás, a sörgyártók inkább a tartalom, illetve annak az alacsony ára miatt aggódnak – bár ez utóbbit csak vonakodva vallják be.

Eltérnek viszont a söripari érdekek az ásványvíz- és üdítőipari cégek érdekeitől, amelyek az eldobható műanyagpalackok forgalomban hagyását tartják szem előtt. Az üdítőitalgyártókkal szemben a söripar szereplői a betétdíjas modellt támogatják, amelynek fennmaradását a darabalapú termékdíj bevezetését garantálhatja. Ezt a díjat részben a gyártó és forgalmazó, részben pedig a kereskedő fizetné meg attól függően, hogy a gyártó visszagyűjti-e a hulladékát, illetve, hogy termékét visszaváltható csomagolásban forgalmazza-e. A kormány javaslata szerint a termékdíj az üvegpalackok esetében darabonként 3 és 10 forint közötti összegre rúghat.

„Az, hogy a kormány és a környezetvédelmi bizottság támogatja a darabalapú termékdíjat, jó hír a söriparnak” – mondta a hvg.hu-nak Kiss Elemér, a Magyar Sörgyártók Szövetségének elnöke. De szerinte még akkor sem záródhat le a vita, ha a törvényben végül ez a díjtípus szerepel majd, hiszen az csak a jogszabály végrehajtási rendeletéből derül ki, hogy hogyan kell kiszámolni a díjat, illetve hogy ki és mekkora felmentést kaphat a megfizetése alól. Ebben pedig valószínűleg csak újabb heves viták során tudnak megegyezni a piaci szereplők és a kormány.