A dollár szeptember eleje óta több mint öt százalékkal gyengült az amerikai külkereskedelem szerkezetét reprezentáló valutakosárral szemben; a jenhez képest hétéves, az euróval szemben pedig tízhónapos mélypontra esett. Az amerikai folyó fizetési mérleg krónikus hiánya, az állami túlköltekezés, a munkaerőpiac elhúzódó konszolidációja, párosulva a növekedés ütemének visszaesésével és a Bush-adminisztrációnak csak a szavak szintjén megvalósuló „erős dollár politikájával”, lejtőre taszították a zöldhasút.

A dollár gyengülésének hatásai alól Magyarország sem vonhatja ki magát. Utoljára 1997 júliusában volt a zöldhasú olyan gyenge a forinttal szemben, mint most (ebben persze a forint euróval szembeni erőssége is szerepet játszik). Mégis, miben áll ez a hatás? S kinek jó?

A lakosság alapvetően nyer az ügyön. A gyenge dollár ugyanis olcsó (pontosabban: olcsóbb) üzemanyagot jelent. Ha a dollár forintárfolyama a 2000 őszén regisztrált 300 forint/dolláros szinten állna, egy liter benzin 350 forintba kerülne. Hasonló a helyzet a dollárelszámolású országokból származó egyéb importtermékekkel: a kínai piacok olcsóságában a gyenge amerikai valuta is szerepet játszik.

Nyernek a betegeskedő dolláron azok a honfitársaink is, akik az Egyesült Államokba, vagy olyan országba utaznak, amelynek a valutája a dollárhoz kötött. Egységnyi forintjukért ők ugyanis több amerikai dollárt, perui solt, malajziai ringgitet, kínai jüant kapnak.

A vállalatok közül a dollárelszámolású országokba szállító exportőrök számítanak a dollárgyengülés veszteseinek. Míg ugyanis költségeik forintban keletkeznek, bevételük dollárban – utóbbi forintértéke pedig a gyengüléssel csökken. A tőzsdei cégek közül ilyen a gyógyszeripari Richter, az autóbuszgyártó NABI, valamint a gépgyártó Rába, igaz, az utóbbi dollárban között ügyletei jelentősen csökkentek az elmúlt években.

E cégek úgynevezett fedezeti ügyletekkel (amelyek során előre meghatározott jövőbeli időpontban, előre meghatározott árfolyamon adják el befolyó dollárjaikat) persze védekezhetnek a dollár gyengülése ellen, ám a hedgingnek nevezett technikák legfeljebb egyéves időtávon képesek a kedvezőtlen hatásokat kivédeni.

Az általános makrogazdasági hatások vegyesek. Az inflációra például mérséklően hat a gyenge dollár, elsősorban a fent említett üzemanyagár-hatásnak köszönhetően. Rövidtávon javítja a forintban vagy euróban számolt külkereskedelmi egyenleget is, hiszen a deficit jelentős része a dollárelszámolású energiaszámlán keletkezik.

Hosszabb távon viszont a hatások már kevésbé pozitívak: egyrészt romlik a magyar termékek versenyképessége a dollár alapú piacokon (szerencse, hogy exportunknak mindössze tíz százaléka „dolláros”), másrészt az erős euró lassíthatja az EU gazdaságát, ami visszahathat a magyar gazdaságra is.

A jegybanki devizatartalék leértékelődése a gyenge dollár egyik kevésbé ismert következménye. Az MNB devizatartaléka jelenleg valamivel több mint 10 milliárd euróval egyenértékű, e tartaléknak mintegy tíz százalékát teszi ki az amerikai valuta. Az elmúlt két hónap mintegy hat százalékos dollárgyengülése az euróval szemben 60 millió eurós veszteséget okozhatott a „bankok bankjának”.

A dollár gyengülése a devizaadósságban nem mutatkozik meg, az MNB ugyanis fedezeti ügyletekkel védekezik az árfolyamváltozásokkal szemben. A jelenlegi helyzetben ez plusz kiadást jelent, hiszen a zöldhasú esése csökkenti a jegybank forintban vagy euróban számolt adósságát. De ki tudja meddig tart a lejtmenet?