A tanulmányt a Financial Times című brit politikai-pénzügyi napilap brüsszeli kiadása ismerteti. Az EU-tagországok között – a jelentősen eltérő nemzeti érdekek miatt – jelenleg megoszlanak a vélemények arról, mennyire sürgető az évente több mint 30 milliárd euróval gazdálkodó agrárpolitika reformja. A vezető erők közül Franciaország és Németország úgy véli, a reformot elég 2013-tól megkezdeni. Az unió soros elnökségét jelenleg betöltő Nagy-Britannia szerint viszont az átalakítást mélyrehatóan és mielőbb el kell végezni. Londonnak ez a véleménye akadályozta meg június közepén, a tagországok állam- és kormányfőinek legutóbbi találkozóján, hogy megállapodás szülessék a 2007-2013 közötti uniós költségvetésről.

A newcastle-i egyetem átfogó tanulmánya szerint még a legutóbbi reformokat követően is Hollandia, Németország és Franciaország nagy régiói kapják a legnagyobb arányú uniós segélyeket, mert a rendszer egyfelől a nagyobb gazdaságokat, másfelől a gabona-, marha- és tejtermelőket viszonylagosan több támogatásban részesíti azokkal az ágazatokkal szemben, amelyek inkább a délebbi tagországokban tipikusak.

Az új EU-tagországok is jóval jobban járhatnának akkor, ha az uniós pénzt nem ártámogatásra, hanem közvetlenül a szegényebb régiók felzárkóztatására fordítanák.

A tanulmányt készítő egyik professzor, Mark Shucksmith szerint a reformnak lökést adhat, hogy most az unióban az átalakításra általában okot adó mindkét tényező, a külső nyomás és a költségvetési válság is fennáll. Csökkenhetnek az importvámok és az exporttámogatásokat is le lehet építeni. Mindezzel mindazonáltal szemben áll több nagy EU-tagország nemzeti érdeke – ismerte el a kutató.

A brit szakértő úgy véli, a reformokat nem lehet tovább odázni, a régiók fejlettségének kiegyensúlyozása és a gazdák érdekében ennél gyorsan kell lépni. A hagyományos agrárszerkezetet szerinte nem szabad erőltetni ott, ahol az a demográfiai és gazdasági változások – például a szélesebb piac – miatt már életképtelen.