A Mexikói-öböl energiatermelésének összeomlása miatt az egész Amerikában élesen emelkedtek a már amúgy is magas benzin-, fűtőolaj- és földgázárak. A Deloitte Research elemzése szerint a gazdaságot ért sokkhatás 0,5-1 százalék közötti visszaesést fog eredményezni a GDP-növekedésben az év végéig. Az energiaárak emelkedésének nagy részét várhatóan a kiskereskedelmi és fogyasztói termékeket előállító vállalkozások fogják "lenyelni". A megrázkódtatás csak átmeneti, mivel a finomítói és termelő kapacitást előbb-utóbb helyre fogják állítani. Tavaly az Ivan hurrikán miatt szünetelt az olajkitermelés a Mexikói-öbölben, és ez az árakban is éreztette hatását. Ennek ellenére a gazdaság kiemelkedő teljesítményt nyújtott 2004. második félévében - mutat rá az elemzés szerzője, Carl Steidtmann.

Szerinte minden energiafelhasználó vállalkozás tapasztalni fogja a költségek növekedését, ám alig lesz lehetősége ezen költségek továbbhárítására a fogyasztók felé, ami rontani fogja a vállalkozások nyereségességét. A gazdaság lassulása miatt szünetelnek majd a Fed kamatemelései is, amivel ellentételezhetőek a magasabb olajárak negatív hatásai - jósolja a tanulmány szerzője. A jelzáloghitelezők máris olyan kamatcsökkentéseket jelentettek be, amelyekhez foghatót nyár eleje óta nem látott a piac. A gazdaságnak rövidtávon minden lehetséges ösztönző tényezőre szüksége van. A Mexikói-öbölben végbement pusztítás nyomán az elmúlt 30 év során az egy hónapon belül mért legnagyobb foglalkoztatáscsökkenés következik be, ami meghaladja a szeptember 11-e után a munkahelyek számában tapasztalt azonnali csökkenés mértékét.

Idővel, ahogy az öböl olaj-, gáz- és földgáztermelő kapacitása helyreáll, az árak mérséklődnek, és a gazdaság visszatér a 3,5-4 százalékos növekedési pályára, ami megfelel az elmúlt három év tapasztalati átlagának. Bár a benzin és olajárak rekordszinten vannak, ezek hatása sokkal kevésbé lesz negatív az amerikai gazdaságra nézve, mint korábban. A 70-es és korai 80-as évek olajárrobbanása óta az olajkitermelés mennyisége sokszorosára emelkedett. A jelenlegi amerikai olajfelhasználás mindössze 7 százalékkal haladja meg a 70-es évek második felében regisztrált csúcsot annak ellenére, hogy azóta az ország gazdasága 115 százalékkal növekedett.

A gazdasági növekedés és a felhasznált olajmennyiség emelkedése közti különbség a termelékenység javulásával magyarázható. Az emelkedő olajárak mérhető hatásáról akkor kapunk valós képet, ha a fogyasztási csúcs óta mért, összesen 183 százalékos inflációt is figyelembe vesszük. Annak ellenére, hogy az olajár közelíti a hordónkénti 70 dollárt, a korrigált olajárak nem érik el az 1975-1979 közti időszakban tapasztalt értékeket, és lényegesen elmaradnak az 1980-as évek elejére elért és gazdasági válságot okozó hordónkénti 170 dolláros szinttől.