A felügyelet honlapján közzétett tanulmány az euró magyarországi bevezetésének folyamatát és következményeit vizsgálja a hosszú lejáratú forintkonstrukciók kamatkockázatának várható alakulása szempontjából. 

Rácz István vezető közgazdász szerint az euró-konvergencia kamatkockázata két területen járhat számottevő veszéllyel: a hitelintézetek lakossági és nem-pénzügyi vállalati hitelezésében az adósokat esetlegesen érő veszteség miatt, másrészt az életbiztosítási üzletágban, a túlságosan magas hozamgarancia vállalása ugyanis alacsony piaci kamatszint esetén bajba sodorhatja a szolgáltatót. 

A konvergencia-folyamat fontosabb jellemzőit széles körben ismertetni kell, különösen a lakossági ügyfelek, illetve a nem-pénzügyi vállalatok körében - hívja fel a figyelmet a szerző, aki szerint különösen annak hangsúlyozása fontos, hogy az euró bevezetésének alkalmával a szerződéses kamatfeltételek egyszeri kiigazítására várhatóan nem kerül sor.

A hitelező intézmények szempontjából a lejárati, illetve a kamatperiódus szerkezetek egyedi vizsgálata fontos. Nem csupán az okozhat gondot, ha a hitelező intézmény hosszabb lejáratú, fix kamatú kötelezettségeket vállal, mint amekkorára eszköz, illetve tőkefedezet áll rendelkezésére. A hitelkockázat szempontjából az is sérülékeny helyzetet jelezhet, ha az ügyfélhitelek állományában a hosszú lejáratú, fix kamatozású hitelek jelentős arányban vannak jelen - figyelmeztet a PSZÁF vezető közgazdásza.

A biztosítóknál jelentkező kamatkockázat nagy része a tanulmány szerint megfelelő befektetési politikával kielégítő módon ellensúlyozható. A technikai kamatláb 2,9 százalékos szinten történő maximálása kielégítőnek tűnik, de - tekintettel a fennálló állomány 4,7 százalékos átlagos hozamgarancia szintjére - az euró bevezetése utáni években a jelenlegihez hasonló alacsony kamatkörnyezet bekövetkezése még így is feszültségekhez vezethet, amire csak megfelelő tartalékolással lehet felkészülni - áll a tanulmányban.