A politikai érdek fölébe kerekedett a gazdasági racionalitásnak, és ellentétes a kormányzati körökben még a múlt héten is hangoztatott érvekkel. Gazdaságkutatók és elemzők így értékelik a kínai látogatásából hazaérkező Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétvégi bejelentését, miszerint az általános forgalmi adó (áfa) felső kulcsának csökkentésével a benzin és a gázolaj esetében nem várják meg 2006-ot, hanem már októbertől alacsonyabb lesz a teher, ha a parlamentben addig sikerül átvinni a módosítást. Bár a gazdasági tárcánál nem tagadták, és a kormányfő is elismerte, hogy létezik beavatkozási forgatókönyv arra az esetre, ha az üzemanyagok ára meghaladna bizonyos lélektani határt, a hazai és az uniós érvelések arra engedtek következtetni, hogy intervencióra mégsem kerül sor. Igaz, mindenki a jövedéki adóra gondolt, mely az árrugalmatlan kereslet miatt biztos bevételi forrása a büdzsének. A vámhatóság hétfői tájékoztatója szerint a 2005-re tervezett 672,3 milliárd forintos summából 402,1 milliárdot várnak az üzemanyagok jövedéki adójából, amiből augusztus végéig az időarányos rész teljesült is.

Az előrehozott áfalefaragáshoz aligha lesz hiány támogató voksokból: a szabaddemokraták is üdvözölték, hogy így literenként 10-12 forinttal lejjebb vigyék az üzemanyagok árát. A Fidesz-MPSZ és az MDF képviselői viszont csak körülményes magyarázkodással hátrálhatnának ki a javaslat mögül. Mindkét párt ugyanis rögvest rálicitált az écára, 20-25 forintos ármérséklést tartva kívánatosnak, az áfa mellett a benzin és a gázolaj jövedéki adójának apasztásával, illetve azzal, hogy a jövedéki adóra már ne rakódjon áfa. A választók kegyeit keresve semmi sem drága, de miként az ellenzék, ugyanúgy a kormány sem ment az ötletelésben odáig, hogy megjelölje javaslata forrását is.

A magyarázkodás persze valószínűleg így sem maradhat el, de az már csak a kormány tiszte lesz. Érvelni kell majd befelé és kifelé egyaránt. A költségvetés nincs ugyanis olyan helyzetben, hogy egyetlen fillér bevételről lemondhasson. A Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint az év utolsó negyedében 280-300 forintos literenkénti átlagár esetén az áfacsökkentés előrehozásának hatására 6,3-6,6 milliárd forint marad az üzemanyag-felhasználók zsebében. Ilyen árak mellett egyébként nem veszít a büdzsé sem, legalábbis a tervezéskor literenként kalkulált 250 forintos benzin- és 238 forintos gázolajárhoz képest, amelyekhez mérve az első háromnegyed évben 2,4-3,1 milliárd forintos áfatöbblet keletkezik. Brüsszellel azonban nem lesz könnyű megetetni, hogy októbertől miért is alkalmaz Magyarország három kedvezményes áfakulcsot, amikor az uniós direktívák csak kettőt engednek (lásd Uniós kényszerek című írásunkat a 101. oldalon).

A politikusi szófordulatokban mostanában csupa nagybetűvel emlegetett emberek zömét persze mégsem az üzemanyagok, hanem sokkal inkább a többi termék áfája érdekli. Egyebek között a lakás, a tartós fogyasztási cikkek, az áram, a háztartási cikkek vagy a telefon adómértékének csökkentése révén 2006-ban 250 milliárd forinttal több marad a lakosság zsebében, igaz, ebből 40 milliárd forintot vissza is vesz majd a büdzsé a dohány és a szesz felsrófolt jövedéki, illetve a gépjárművek regisztrációs adója révén.

Miután a lakosság a vásárlóerő növelésében kapja meg a magáét, csak halvány elmozdulások lesznek a személyi jövedelemadóban (szja). Kétségtelen, hogy az adójóváírás növelése és a felső adókulcs csökkentése kedvező hatással jár az alkalmazottaknál, a pénzügyi tárca számításai szerint legnagyobb mértékben - 2,3-2,4 százalékponttal - az átlagkeresetűek adóterhei enyhülnek. De amit megnyernek a réven, könnyen elveszíthetik a vámon, miután jövőre már a másodállásban, mellékfoglalkozásban szerzett jövedelmek után is kellene egyéni egészségbiztosítási járulékot, az osztalék- és más külön adózó jövedelmek után pedig - meghatározott esetekben - egészségügyi hozzájárulást fizetni (lásd Tb-változások című írásunkat a 97. oldalon). Előnyösen változhat a kis jövedelmű, gyermeket nevelők szempontjából a családtámogatási rendszer, miután megszűnik az a családi adókedvezmény, amit eddig nem tudtak igénybe venni, 2006-tól viszont megkapják családi pótlék formájában.

Nettó és bruttó árak egy számítás- technikai üzletben. Mínusz áfa. © Fazekas István

Az adórendszer kedvezményektől való megtisztítása önmagában üdvözlendő, de a háztartások alacsony számítógép-ellátottsága miatt a Sulinet Expressz kisiklatása igencsak megkérdőjelezhető. Nem kifogásolhatók azok az elvek sem, hogy a munkáltatók elsősorban pénzben, ne pedig természetben javadalmazzák munkavállalóikat, támadások céltáblájává válhat mégis az adómentes juttatások keretek közé szorításának javasolt módja. A szakszervezetek feltehetően amiatt fognak hadakozni, mert a közterhek nélkül adható juttatás rendkívül csekély lesz a minimálbérből élőknél: havi 63 ezer forint javadalmazást feltételezve évente mindössze 113 ezer forint. Ez még akkor sem sok, ha a gyermekre, a házastársra, élettársra tekintettel adott juttatás révén bővül a keret, de személyenként legfeljebb 72 ezer forinttal. A munkáltatói érdekképviseletek pedig alighanem a menedzsereket érintő felső keret, az évi 500 ezer forintos határ miatt ágálnak majd, hiszen ebben a körben a megszokott adómentes juttatásokhoz képest lesz nagy az érvágás, ellenkező esetben drágán megfizet érte a munkáltató.

Viharokra lehet számítani a jövőre bevezetendő új adónem, a művészeti és médiaszakmákban dolgozók által választható egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás (ekho) ügyében is. A lehetőségből kihagyottak - például az informatikusok vagy a gazdaság bármely területén tevékenykedő kényszervállalkozók - mellőzésüket érzik méltánytalannak. A kiválasztottak viszont kényszerként élik meg a felkínált lehetőséget. Nem teljesen alaptalanul, hiszen az eddigi kormányzati megnyilatkozásokból arra lehet következtetni, sokuk vállalkozási szerződése - főként az egyetlen megbízóval kapcsolatban lévők esetében - a büntetési moratórium jövő júliusi feloldását követően nem állja majd ki az adóhatósági és a munkaügyi ellenőrzések próbáját.

Mérföldes léptékkel nemigen jellemezhetők a gazdálkodók versenyképességének növelésére szánt lépések: a nagyja a 2006-ot követő években várható, akkortól csökkenne több lépcsőben a társadalombiztosítási járulék mértéke. Előtte a munkavállalók utáni tételes egészségügyi hozzájárulás mérséklése, majd eltörlése jelent könnyítést. Javítja a cégek pozícióját a társaságiadó-alap első 5 millió forintjára 2006-tól alkalmazható alacsonyabb adókulcs, de az iparűzési adóban érvényesíthető kedvezmények is (lásd Adócsomag öt évre című írásunkat a 99. oldalon). Az iparűzési adó 2008-ra javasolt megszüntetése viszont csak látszatelőny, hiszen az azt kiváltó - még kidolgozás előtt álló - új adót ugyancsak a vállalkozásoknak kell megfizetniük. Egyelőre úgy tűnik, sikeresen lobbiztak a börzeélénkítés hívei, nem szerepel ugyanis az előterjesztésben a nemrég még bevezetni szándékozott tőzsdei árfolyamnyereség- és kamatadó (HVG, 2005. július 2.).

Osztozni jó - ezért a terhek viseléséből nem marad ki a büdzsé sem: nemzeti kockázatközösség címszóval 2006-tól a költségvetés fizet az Egészségbiztosítási Alap javára a jövedelemmel nem rendelkezők - nyugdíjasok, gyesen, gyeten lévők, diákok, eltartottak és fogvatartottak, hajléktalanok - helyett. Ez a jövőre várhatóan 300 milliárd forintra rúgó summa természetesen csak virtuális közteherviselés. Hiszen e körnek eddig sem volt ilyen fizetési kötelezettsége, az összeg forrása nem másból, mint adókból képződik. A költségvetés eddig a hiányt finanszírozta, ezután az érintettek ellátását fogja.

MOLNÁR PATRÍCIA