A lendületre nem lehet panasz, annyi biztos. Az újkori parlament történetében ugyanis nemigen fordult elő, hogy - miként most - az adótörvények módosító indítványairól már három héttel a változások kötelező november 15-ei kihirdetése előtt voksoljanak a képviselők (a zárószavazás november 7-én lesz). Rendhagyó volt a jogalkotás mostani menete amiatt is, hogy a kormány már jóval a normaszöveg szeptemberi beterjesztése előtt világossá tette, mit is gondol a jövő évi közterhekről. Sőt - a kiszámíthatóság, no és persze a derűlátás jegyében - a rá következő négy évre is adó- és járulékprogramot hirdetett. Az együttvéve öt évre 1000 milliárd, jövőre 200 milliárd forintos teherkönnyítést ígérő csomagot most szintén jóváhagyta a parlament. Távlatos - két évre szóló - szabályrendszerre már az Orbán-kormány is tett egy sikertelen kísérletet 2000-ben. Ahogy akkor, most is könnyen előfordulhat, hogy rövidesen mégis hozzá kell nyúlni a meghirdetett előírásokhoz.

Támadás ugyanis annak ellenére jócskán éri az új szabályokat, hogy a júniusi start bőven adott lehetőséget az egyeztetésekre, amit leginkább az árfolyamnyereség megadóztatásának későbbre halasztását és más engedményeket kicsikarni képes tőzsdei szereplők tudtak a javukra fordítani. Mostanra felerősödött a nyáron még csak halványan kritizáló közgazdász-társadalom hangja a személyi jövedelemadó (szja) jelentette terhek és az általános forgalmi adó (áfa) felső kulcsának csökkentése (HVG, 2005. szeptember 17.) miatt. Mondván: a büdzsé helyzete és az uniós elvárások indokolttá tennék az adólefaragások elnapolását.

A jövőre esedékes parlamenti választások előtt azonban erre, illetve az emberek helyzete helyett a versenyképesség javításának előtérbe helyezésére nem kapható a koalíció. Mint ahogy a még radikálisabb adócsökkentést s ezzel párhuzamosan minden társadalmi és vállalkozói rétegnek több támogatást követelő Fidesz sem az önmérsékletre. A felső áfakulcs csökkentéséről már csak azért sem hajlandók lemondani a szocialisták, mert ennek révén nőhet a lakosság - s benne az adóelőnyöket kiaknázni nem képes, még mindig a szavazóbázisuk magvát adó nyugdíjasok - vásárlóereje. A koalíciós partner viszont régi vesszőparipájához, az szja felső kulcsának mérsékléséhez ragaszkodott, amit nem pártoltak a szakszervezetek, amelyek továbbra sem fogadják el a Veres János pénzügyminiszter módosításokhoz fűzött zárszavában is hangsúlyozott tételt, miszerint a változtatások igazságosabb adóteher-elosztást és méltányosabb közteherviselést eredményeznek. Holott az utóbbi helytálló, persze csak ha az egészségügy finanszírozását nézzük, amiből 2006-tól fokozottabban kell kivenniük részüket azoknak is, akik minimálbér után fizetnek járulékokat, miközben ezen felül például árfolyamnyereségből, osztalékból vagy ingatlan bérbeadásából is van jövedelmük. Ezentúl az ilyen típusú jövedelmek, illetve azok meghatározott része után 4 százalékos egészségügyi hozzájárulást (eho) kell fizetni, amíg a közteher a bér utáni járulékokkal együtt el nem éri az évi 400 ezer forintot.

Az adójavaslathoz beadott több száz indítványból az Országgyűlés 138-at, zömmel bizottsági és két ellenzéki módosítást támogatott. Az utóbbiak közül azonban - amint az várható is volt - elvéreztek az szja sávhatárainak emelésére, az alsó adókulcs mérséklésére és a családi adókedvezmények változatlanul hagyására tett javaslatok. Annyit azonban sikerült elérni, hogy a december 31-én ilyen bónuszban részesülő kismamák gyermekük megszületéséig még érvényesíthessék a kedvezményt. 2006-tól az állami támogatásból beszerzett termékek után is visszaigényelhető lesz az áfa, az ellenzéknek azt a kezdeményezését azonban, hogy a mostani szabályozásból származó veszteségeket visszamenőleg térítse meg a büdzsé, elutasította a parlament. Kedvezett viszont a sajtónak és a zenészeknek azzal, hogy januártól a napilapok és az előfizetéses újságok, folyóiratok, továbbá a kotta áfája 15-ről 5 százalékra csökken, az átsorolás július 1-jétől kiterjed a nem előfizetéses lapokra is.

Az adókönnyítésekben az Országos Érdekegyeztető Tanácsban megkötött megegyezésnek megfelelően (HVG, 2005. október 22.) csak mérsékelt lesz a szigorítás. Még újabb engedményt is tett a parlament, amikor a leghátrányosabb helyzetű térségekben és településeken működő vállalkozások esetén megelégszik azzal, hogy a társasági adóalap első 5 millió forintja kedvezményes adózásához a minimálbér, ne pedig annak másfélszerese után fizessenek járulékot. A kormány javaslatához képest nagyobb mértékben nő a gépkocsik regisztrációs adója, cserében uniós nyomásra a járgányok korához is igazodik az adó összege, ami például egy tízéves autónál nagyjából feleannyi lesz, mint az újnál.

Nemcsak az adócsomaghoz, hanem két új törvényhez - a luxusadóról és az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról (ekho) szólókhoz - beadott módosító indítványokról is szavazott hétfőn a parlament. Luxusadót 2006-tól kell fizetni a 100 millió forintnál magasabb értékű, magántulajdonban lévő ingatlanok ezen értékhatárt meghaladó része után, az adó mértéke 0,5 százalék, a bevétel az önkormányzatokat illeti. Mintegy 10 ezer lakás és ezer üdülő adóztatása jöhet szóba, melyek átlagos értéke 120 millió forintra, így a várható éves bevétel 1 milliárd forintra tehető. Az uszodákra viszont nem terjed ki a luxusadó - ezt egyébként kifejezetten Gyurcsány Ferencet megcélozva igyekezett átverni az Országgyűlésen Szijjártó Péter fideszes képviselő, sikertelenül. A kudarc persze jól jön még a parlamenti szócsatákban, más kérdés, hogy a miniszterelnök által használt uszoda - Gyurcsány megnyilatkozásai és az ellenzék által idézett dokumentumok szerint is - nem magán-, hanem cégtulajdonban van.

Változatlanul sötét lónak tűnik az ekho, holott kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy a kormány ezzel a művészeket és a sajtó képviselőit igyekezett magának megnyerni. Az ekho ugyanis a megbízónak és a megbízottnak is jóval előnyösebb, mint ha bérjövedelem után kellene leróni az szja-t és a társadalombiztosítási járulékokat. Ugyanakkor a kedvezményes közteherviselésre kiválasztottak többsége jelenleg az egyszerűsített vállalkozási adó (eva) szerint tesz eleget adózási kötelezettségeinek, ami még az ekhónál is kedvezőbb. Az evások most attól félnek, hogy a kormány - a büdzsé szempontjából kifizetődőbb - ekhóba terelné őket. Egyelőre nem világos ugyanis, hogy az esetleges munkaügyi ellenőrzések során milyen szempontok szerint minősíthetők munkaviszonnyá a megbízási szerződések, az viszont bizonyos, hogy a színlelt szerződések bírságokat, büntetéseket vonnak maguk után.

MOLNÁR PATRÍCIA