HVG

A baj nem jár egyedül: a polgárháború sújtotta Szomália került az utolsó helyre a Transparency International (TI) legújabb, a héten bemutatott korrupciós listáján. A korrupcióérzékelési indexszel (CPI) minden évben annak alapján osztályozzák az egyes országokat, hogy ott milyen súlyosnak tűnik a korrupció a közhivatalokban és a politikusok körében. Az afrikai állam most első alkalommal került fel a rangsorra, amely évről évre egyre több - a tavalyi 163 után az idén 180 - országot értékel nulla és tíz pont közötti skálán. A sereghajtóknak (Szomáliával holtversenyben Mianmar, az egykori Burma is a lista legvégére került) 1,4, míg az élen álló triónak - Dániának, Finnországnak és Új-Zélandnak - egyaránt 9,4 pont jutott (lásd táblázatunkat a 36. oldalon).

A lista 12 független intézmény - köztük a Világbank, az Economist Intelligence Unit, az Afrikai és az Ázsiai Fejlesztési Bank, a Freedom House vagy a Bertelsmann Alapítvány - 14, pontosan dokumentált elemzésére, értékelésére alapozva készül. Mivel a korrupciót tényszerűen nehéz mérni, az index pillanatfelvételszerűen tükröz benyomásokat, érzékeléseket az adott országot jól ismerő, helyi és külföldi szakértők, üzletemberek megkérdezésére alapozva. Olyanokéra, akiknek a véleménye akár a befektetési kedvet is befolyásolhatja.

Az összesítésbe csak olyan államok kerülnek be, amelyekről legalább három forrásból van információ. A pontszámot és az értékelt országok összetételének változása miatt a valós viszonyokat kevésbé hitelesen tükröző helyezést mindig az elmúlt két év adatai határozzák meg, kapcsolódva akár még régebbi érzékelésekhez is. Így lehet ugyanis a leginkább kiküszöbölni a tévedéseket. Hiszen például eleinte a korrupció növekedéseként értékelhető, ha egy ország hatóságai keményebben lépnek fel a visszaélésekkel szemben, több a leleplezés, a letartóztatás, a per, miközben valójában éppen ellentétes, tisztulási folyamat indult meg, aminek érzékeléséhez időre van szükség.

A lista élmezőnye hosszú évek óta alig változik. Az első 15 helyen most is ugyanazok az országok osztoznak, mint tavaly, esetleg néhány helyezést feljebb vagy lejjebb csúszva. Izland például 2006-ban még holtversenyben az elsők egyike volt, de az idén már csak a 6. helyre került, Ausztria az egy évvel korábbinál fél ponttal gyűjtött kevesebbet, és ezzel a 11.-ről a 15. helyre csúszott vissza, míg Kanadának plusz két tizedpont is elég volt ahhoz, hogy a 14. helyről a kilencedikre rukkoljon előre. A közép- és kelet-európai országok a rangsor első felében, sőt többnyire az első harmadában szerepelnek. Magyarország 5,3 ponttal - holtversenyben Ciprussal - a 39. Szlovénia, Észtország és Málta mögött, megelőzve egyebek közt Csehországot, Szlovákiát, Lettországot, Litvániát és Lengyelországot is. Az uniós csatlakozás nagyban javította a helyzetet ezekben az országokban; különösen látványos a változás Romániában, amely tavaly még 3,1 ponttal a 84. helyen állt, a friss listán viszont már a 69. helyre került, pontszáma pedig 6 tizeddel javult.

Javított egy sor afrikai ország - köztük Namíbia, a Dél-afrikai Köztársaság és Szváziföld - is, a számok ugyanakkor még mindig egyértelműen jelzik, hogy szoros összefüggés van a szegénység és a korrupció elterjedtsége között. Az CPI-ben 3 pontnál alacsonyabb eredménnyel szereplő országok kétötöde a világbanki adatok szerint alacsony jövedelmű államnak számít, ráadásul ezekben az országokban - miként a több mint másfél évtizede gyakorlatilag központi hatalom nélkül élő, belviszály sújtotta Szomáliában vagy az ugyancsak az utolsó tízben szereplő Irakban, Szudánban és Afganisztánban - gyakran fegyveres harcok, tartós válság is súlyosbítják a helyzetet. Ugyanakkor olyan államoknak is sikerült megkapaszkodniuk a lista első felében, mint a Magyarországot is megelőző Botswana, valamint Ghána, Szenegál vagy a Zöldfoki-szigetek, bizonyítva, hogy van lehetőség kitörni a korrupció és a szegénység ördögi köréből.

A TI elemzése arra is rámutat, hogy a rangsor végén szereplőket sem lehet a legkorruptabb országokként beskatulyázni. Már csak azért sem, mert a lakosság többsége áldozata a visszaéléseknek, amelyeknek nemzetközi vonatkozásaik is vannak. Hiszen a korrupciós lánc másik végén gyakran multinacionális társaságok állnak, és amíg ezek exportpiacaikon üzleti stratégiájuk részének tekintik a kenőpénzeket, addig képtelenség eredményesen felvenni a harcot e jelenséggel. A globális pénzügyi központok, az offshore adóparadicsomok pedig a megvesztegetetteknek kínálnak lehetőséget összeharácsolt vagyonuk elrejtésére.

Ugyanakkor attól is óvnak az összesítés készítői, hogy a korrupciós pontok alapján szülessenek döntések egyes államok segélyezéséről - kimondatlanul is a Világbank saját kedvesének kedvezményeket nyújtó és ezért lemondani kényszerült korábbi elnöke, Paul Wolfowitz által szorgalmazott gyakorlatot bírálva. A nagyon korruptnak talált országokat sem szabad támogatás nélkül hagyni - hangoztatják -, sőt ők szorulnak rá a leginkább a segítségre, amit persze körültekintően, megfelelő ellenőrzés mellett kell nekik nyújtani.

POÓR CSABA