Szemfényvesztés vagy a megoldás irányába tett fontos lépés? A kívülállók megosztottak voltak a tekintetben, hogyan értékeljék az osztrák OMV AG lapzártánkkal egy időben nyilvánosságra hozott lépéseit. Mindenekelőtt azt, hogy a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.-vel való egyesülési szándékát június 25-én bejelentető, a magyaroktól azonban mind ez idáig kosarat kapott cég a magyar bíróságok előtt pert indított a Mol ellen, mivel annak alapszabályát három pontban is a magyar jogba ütközőnek tartja.

Az osztrákok szerint például törvénysértő, hogy bár az Országgyűlés az Európai Bizottság (EB) többszöri felszólítására eltörölte a különleges jogokat biztosító aranyrészvényt (HVG, 2007. július 21.), a Mol továbbra is egy olyan elsőbbségi részvényt tart fenn a magyar államnak, amellyel az a 10 százalékos szavazati korlát eltörlésére érkező részvényesi indítványt megvétózhatja. Vagyis az állam beleegyezése nélkül a Mol feletti irányítást lehetetlen megszerezni, márpedig a Gyurcsány-kormány folyamatosan hangsúlyozza az OMV szándékaival szembeni ellenérzéseit. Bécsben egyébként diszkriminatívnak tartják, hogy a 10 százalékos szavazati korlát alól a magyar állam mentesül. Végül azon alapszabályi kitétel ellen is szót emelnek, hogy a Mol 11 fős igazgatóságából egyszerre csak hárman hívhatók vissza.

Úgy tűnik, az OMV taktikát váltott, és a kizárólag a piaci reakciók szondázására alkalmas, sikertelen szeptemberi - 32 ezer forintos - részvényfelvásárlási szándéka után most jogi eszközökkel próbálja rábírni az egyesülésre a Mol menedzsmentjét. Ebben kétségtelenül a kezére játszanak az éppen az ő szándékainak kitudódása miatt csaknem a legteljesebb ötpárti konszenzussal sebtében összerántott, eufemisztikusan a hazai stratégiai cégek védelmét szolgálónak elkeresztelt lex Mol szarvashibái. A hazai honatyák ugyanis annyira meg akarták óvni a koronaékszernek kikiáltott Molt, hogy annak védelmét többszörösen bebiztosították, s ebbéli igyekezetükben olyan paragrafusokat is megalkottak, amelyek sérthetik az EU szabad tőkemozgásra vonatkozó alapelveit. Az emiatti EB-tiltakozásba és a magyar kormánynak január közepéig adott határidőbe kapaszkodik bele most az OMV, egyúttal azt az értesülését is megosztva a nyilvánossággal, hogy az EB továbbra is vizsgálja a magyar állam "aranyrészvény"-konstrukcióit, jelesül a Molban fennálló szavazatelsőbbségi részvényét.

Ennyivel azonban nem elégszenek meg a sógorok. A HVG értesülései szerint Brüsszelben már érdeklődtek, milyen típusú információkat kell összegyűjteniük ahhoz, hogy hivatalosan elindítsák az OMV-Mol esetleges fúziójára vonatkozó EB-felülvizsgálati eljárást. Ezt bármelyik cég kérheti, amely egy másik társasággal való egyesülésre készül - függetlenül attól, hogy a közeledést a célpont igazgatósága barátságosnak vagy ellenségesnek minősíti. Az eljárás során az EB közli, milyen feltételekkel adná áldását a fúzióra. Például a közös cégnek el kellene adnia eszközei egy részét, nehogy azok koncentrációja csorbítsa a versenyt.

A Mol a legutóbbi időkig egyebek közt elsősorban arra hivatkozva ellenezte az OMV-vel való egybekelését, hogy az ő Brüsszelből szerzett előzetes információi alapján a két cég összesen három kőolaj-finomítója - az OMV által tulajdonolt schwechati, valamint a molos százhalombattai és pozsonyi - közül az egyiknek mindenképpen búcsút kéne inteni, s ez nagy valószínűséggel a magyarországi lenne. Márpedig ez nemcsak magyarok utcára kerülésével járna együtt, de az energiaellátás vonatkozásában Magyarországot is kiszolgáltatottabbá tenné - szól a Mol-menedzsment indoklása.

A magyar olajcég menedzsmentje egészen hétfőig mereven elutasította annak lehetőségét, hogy e gondolatmenet logikája alapján a Mol kész lenne tárgyalni, ha az áldozat a schwechati finomító lenne. Az osztrák Industriemagazinnak azonban Horváth Ferenc alelnök, a termék-előállítási és kereskedelmi divízió ügyvezető igazgatója kikotyogta, hogy a Mol csak akkor tudná elképzelni az OMV-vel való egyesülést, ha annak ára Schwechat értékesítése lenne. A Moltól expressz jött a cáfolat, miszerint alelnöke nem társasági szintű együttműködésről vagy egyesülésről beszélt, kizárólag a finomítói üzletágról mondott véleményt, sorra véve azokat a területeket, amelyeken ésszerű a két régiós mogul számára az együttműködés, s amelyeken nem. Ettől még tény, hogy az OMV június 25-étől tartó próbálkozásai óta először nevezte meg egy Mol-vezető az egyesülési szándék elfogadásának fő feltételét. Ezzel egyúttal életre lehelte azt a hónapok óta magát makacsul tartó piaci pletykát, miszerint a Molnál is tisztában vannak azzal, hogy a fúzióra előbb-utóbb mindenképpen sor kerül, annak feltételein azonban mindkét fél minden eszközt bevetve dolgozik. Több elemző is úgy véli, két-három éven belül mindenképpen létrejön az egyesülés.

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Mol kedd délutáni közleményében szükségesnek látta hangsúlyozni: korábban tett már eszközalapú együttműködésre vonatkozó ajánlatot az OMV részére, melyet azonban az elutasított. Hozzátéve: felkészült arra, hogy akár az OMV-vel is megvitasson olyan kezdeményezéseket, amelyek értéket teremtenek. Ha azonban az osztrákokkal való egyesülés ára a százhalombattai finomító eladása lenne - elemzők szerint nagy valószínűséggel egy orosz cégnek -, akkor az a Mol számításai szerint éves szinten mintegy 50 milliárd forinttal csökkentené az üzleti eredményt. További 5-10 milliárd pedig azáltal eshet ki, hogy a Mol és a magyar állam között fennálló szerződés értelmében az olaj- és földgázkitermelés után 2020-ig fizetendő járadék nőhet, ha a Mol tulajdonosi szerkezetében változás áll be.

A részvényesi érdekekre hivatkozó Mol-mendzsment számára ugyanakkor figyelmeztető lehet, hogy a tőzsdei befektetők kifejezetten örülnének a két társaság egybekelésének. Legalábbis erre utal, hogy az OMV keddi lépéseinek hírére a Mol-részvények árfolyama több mint 3 százalékkal, 25 600 forintra ugrott a Budapesti Értéktőzsdén, miközben a többi papír folytatta az amerikai jelzálogpiaci válság augusztus eleji kirobbanása óta megszokott libikókázását. A befektetők ugyanis az OMV fellépéséből az egyesülési esélyek növekedésére következtettek. Vagyis a reakció ugyanúgy pozitív volt, mint a szeptemberi 32 ezer forintos OMV-felvásárlási szándék megszellőztetésekor. A kezdetektől fogva fúziópárti Wood brókercég rögtön vételre is javasolta a Mol-részvényeket, a többi elemző azonban lapzártakor még kivárt.

Csabai Károly