Az amerikai központi tartalékbankrendszer, a Fed a múlt héten rendkívüli időzítésű és méretű intézkedéssel, háromnegyed százalékponttal 3,50 százalékra csökkentette irányadó napikamatcélját. A következő, szerdán végződő, menetrendszerű kamatértekezletétől is további, negyed vagy akár fél százalékpontos csökkentést vár az elemzők többsége. A kamat mérséklése enyhíti a jelzálogkölcsönt törlesztő ingatlantulajdonosok terheit, és általában is ösztönzést adhat az amerikai gazdaságnak. Az amerikai gazdaság számos elemző szerint recesszióban van vagy afelé tart. A gazdasági növekedést igazából, csakúgy, mint a világ többi részén, a korábbi kamatemelések lassították le, a "nem elsőrendű válság" ezzel egyidejű kitörése persze súlyosbítja a helyzetet, mert általános befektetői, beruházói, termelői, fogyasztói bizalomvesztést okozott. Piaci elemzők szerint a nemzetközi értéktőzsdék múlt hét eleji összeomlásából azonban nem kell messzemenő következtetések levonni: a pánikszerű menekülés után a fő tőzsdemutatók gyakorlatilag a 2006. őszi szintre estek csak vissza, csupán a tavaly őszig sorjázott rekordok morzsolódtak le.

A világ mértékadó központi bankjai, köztük a Fed, az Európai Központ Bank (EKB), a Bank of England, a svájci központi bank és mások, december közepén egyeztetett és célzott együttműködést hirdettek az elapadt, illetve megdrágult bankközi likviditás javítására. Ideiglenes jelleggel pótlólagos aukciókat tartanak, bővítendő a hitelellátást a rövid lejáratú kölcsönök bankközi piacán, növelik a fedezetként elfogadott értékpapírok körét a kereskedelmi bankok számára, és devizacsere-vonalakat is megnyitnak, így a Feden kívül más központi bankok is dollárárveréseket tarthatnak.

A nem elsőrendű amerikai jelzálogadósok évek óta megjósolható fizetési nehézségei tavaly ősszel kezdtek felgyülemleni, magukkal rántva az adósságaikra alapozott származékos termékeket világszerte. De a riadalom és a nyomában járó óvatosság okozta hitelszűke lényegében a nagybani, bankközi piacra korlátozódott. A rövid lejáratú finanszírozás megnehezült, mert a bankok nem szívesen kölcsönöznek egymásnak rövid lejáratra, nem tudván, ki mennyire van kitéve a kétes értékpapírok kockázatának. Mivel a "válság" ily módon többé-kevésbé kezelhető, viszonylag szűk körben maradt, a központi bankok beavatkozása érezteti hatását. Igazi reálgazdasági összeomlás vagy spekuláció ellensúlyozására a központi bankok pénze messze nem lenne elegendő, amint azt már az 1992-es brit fontválság látványosan bizonyította. A kiskereskedelmi hitelpiacon nincs válság, például az M3-as pénzellátás az euróövezetben továbbra is hónapról hónapra rekord ütemben bővül tizenkét havi összehasonlításban. Ez egyelőre lehetővé teszi, hogy a túl gyorsnak vélt inflációra tekintettel az EKB egyelőre tartózkodjék a kamatcsökkentéstől.


A bajok okozói közvetlenül az amerikai pénzintézetek voltak, amelyek a korábbi években arra  használták ki a rekord alacsony alapkamatot - a Fed alapkamata 1 százalékos volt 2003. júniustól 2004. júniusig -, hogy a jelzálogkölcsön-kínálatot kiterjesztették a kétes hitelképességű lakossági ügyfelekre. A sokszáz éves bankszabályokat félrelökő, "innovatívnak" nevezett kölcsönzési gyakorlat kockázatát pedig úgy csökkentették, hogy a nem elsőrendű adóságokra származékos termékeket építettek, és ezeket szerte a világon eladták. Amikor az amerikai központi kamatemelések nyomán - a Fed alapkamata 2006. júniusig 5,25 százalékra emelkedett, és tavaly szeptemberig ott is maradt - a nem elsőrendű jelzálogkölcsönök amerikai piaca szükségképpen megrendült, a következmények szerte a világon jelentkeztek a bankoknál lévő származékos papírok leértékelődésének formájában.

A legnagyobb amerikai bankok azonban már jól vannak: például a legnagyobb amerikai bankcsoportnál, a Citigroupnál a múlt héten közölték, hogy két hónap alatt 30 milliárd dollárt sikerült összeszedni a nemzetközi tőkepiacon - a szingapúri, az Abu Dzabi-i  és a kuvaiti kormány befektetési alapjaitól, egy szaúd-arábiai herceg pénzalapjától és más, nemzetközi befektetési alapoktól és kisbefektetőktől - a cégbe való befektetés, új részvények eladása formájában, ezzel fölerősítették a csoport tőkéjét. Körülbelül ennyi volt az értékleírás is a Citigroupnál a jelzálogpapírok és származékaik elértéktelenedése és a rossz adósságok miatt a tavalyi második félévben. A Citigroup átlagos tőkemegfelelési mutatója minden bizonnyal 8,8 százalékos volt már az év végén, a 2006 végi 8,59 százalék után, és a 7,5 százalékos cél helyett, közölték a Citigroupnál a tőkeemelések összesítése után.

Mindenesetre a bonyodalmaknak még nincs végük, és az EKB-nak ez jó alkalom, hogy újra meg újra figyelmeztessen mindenkit: a béreken kell takarékoskodni, különben a pótlólagos piaci pénzforrások az infláció gyorsulásához vezethetnek.  

A bankok maguktól is gondolnak erre: a Citigroup már közölték, hogy a válságra és a tavaly csökkent profitra tekintettel felmondanak 4200 dolgozónak. A londoni Cityben az idén várhatóan 20 ezer embernek mondanak fel elemzők szerint.