A hetilap konkrét példákkal illusztrálva a problémák között említi a vállalatok közötti - a kelet- és közép-európai térségben leggyakoribb - fizetési késedelmeket, az ugyancsak rekordarányú csődöket, a középrétegek fogyasztásának beszűkülését, a magas adó- és bérköltségeket. Arra következtetésre jut, hogy a magyar gazdaság tulajdonképpen két részre oszlik. Az egyik oldalon a sikeres, erősen exportorientált külföldi cégek vannak, a másikon a kis, alultőkésített hazai vállalkozások, amelyek elsősorban belföldi piacra termelnek, külföldre alig szállítanak, alacsony haszonkulccsal és csekély forgalommal küszködnek. A bankok pedig a behajthatatlanná vált hitelek növekedése miatt egyre óvatosabbak.

A cikk utal arra, hogy a magyar vállalatok irigykedve szemlélik a "szlovák sikersztorit", és egyetértenek abban, hogy a varázsformulát számukra is a szomszédban alkalmazott egykulcsos adózás hozhatná meg. Azt írja, hogy a magyar cégek szemszögéből nézve még a magas adószintű Ausztria is vonzó telephelynek tűnik: idézi az Austrian Business Agency megállapítását, amely szerint az utóbbi időben magyar vállalatok "bevándorlása" figyelhető meg a határ menti körzetekben.

A bécsi Nemzetközi Összehasonlító Gazdasági Tanulmányok Intézetének (WIIW) kutatója, Richter Sándor a bajok gyökereiről nyilatkozva azt mondta a folyóiratnak, hogy 2001 közepe óta Budapest felelőtlen gazdaságpolitikát folytat, és három kormány is elmulasztotta a szükséges reformokat megvalósítani. Véleménye szerint nem is annyira a gazdaság lehűlése jelenti a legnagyobb főfájást, hanem az, hogy a sürgős, halaszthatatlanná vált szerkezeti reformba a kormány még bele sem vágott.