A dollár számára a határokat 184,2, illetve 185,2 forint jelölte ki; 10 órakor egy zöldhasú 184,6 forintot ért. A svájci frankot ekkor 179,3 forinton jegyezték.

Csütörtökön több percen át úgy tűnt, mintha történt volna valami. És ez az elmúlt egy hét után már hírértékű esemény, az árfolyam 270 alá csúszott, bár tiszavirág-életű „erősödése” nem tartott túl soká, azért ez már mégis valami – Márvány Zsolt, a Commerzbank értékesítési vezetője idézi fel ekképpen a csütörtöki „nagy eseményt”.

Ha körülnézünk a régióban, akkor láthatjuk, hogy a zloty és a cseh korona nagyon halvány gyengülő tendenciát mutat a napokban, előbbi 4,09-ről 4,21-ig, utóbbi 25-ről 25,2-ig, természetesen az euróval szemben értve. 1-2 százaléknál nem nagyobb tehát a mozgás, így nem túlozzuk el, ha csendesnek nevezzük az egész régiót. A forint annyiban tér el a többiektől, hogy még náluk is csendesebb.

Ma életbevágó fontosságú bejelentések várhatók a G20 tanácskozás végén, világbékéről, globális felmelegedésről, válságkezelésről, és a szokásos kínai népmeséről, amelyben a gonosz dollár végre megérdemelt büntetését kapja, és elveszíti fő tartalékdeviza szerepét. Vagyis semmi különös nem várható az előttünk álló unalmas péntekre, hacsak a délutáni amerikai adatdömpingben nem találnak a piaci szereplők valami olyasmit, amire nem számítottak. Jó vagy rossz értelemben, ez még nincs tisztázva.

Egyéb mankó hiányában a sokak által egyre gyakrabban emlegetett tőzsdei nagy korrekcióra figyeljünk, mert ha valóban nagy esés következik, az nem tesz jót a kockázatvállalási kedvnek, s nem kell magyarázni, hogy ez mit tesz a fejlődő piacok devizáival. Egyelőre azért még ne essünk pánikba, talán kicsit korai lenne. Egy picit persze sikoltozhatunk, stresszoldó célzattal – ezzel a jó tanáccsal zárul a Commerzbank „Tízórai” hírlevelének EUR/HUF fejezete.

Ecoline