Az Antinori család évszázadok óta foglalkozik bortermeléssel. Meddig tudják visszavezetni a hagyományt?

Az erről szóló legkorábbi dokumentum 1385-ből származik, egyik ősöm, Giovanni Antinori ekkor lépett be a firenzei borkészítők céhébe. A családban mindig volt valaki, aki az elmúlt 625 évben borászattal foglalkozott. A három lányom már a huszonhatodik generációt képviseli a vállalatnál. Modern értelemben vett cégről persze csak a XIX. század végétől beszélhetünk, ezt aztán apám fejlesztette tovább, aki a termelés szempontjából is innovatív ember volt: a hagyományos toszkán szőlőfajták mellett külföldi szőlőkkel is kísérletezett. Többek között cabernet és sémillon volt a a behozott fajták között.

Mikor kezdtek azokkal a borokkal foglalkozni, amelyek révén megszületett a szupertoszkán kategória?

A történet a hetvenes évek elején kezdődött, amely nehéz időszak volt a toszkán, de általában az olasz bor számára is. Toszkánában évszázadok óta a mezzadria volt a bevett mezőgazdasági termelési forma: a birtokos parasztcsaládok között osztotta fel a földjét, akik annak használatért a termés egy részével fizettek. Ez a rendszer önfenntartásra törekedett, minden család igyekezett magának megtermelni a bort, az olajat, a húst, lehetőleg mindent. A hatvanas évek elején az állam betiltotta a mezzadriát, mert feudálisnak tartotta, a birtokosok pedig hirtelen rákényszerültek, hogy maguk igazgassák földjeiket. Először az addigi kis vegyes gazdaságokat kellett felszámolni, és felmérni, hogy hol mit lehet a leggazdaságosabb termelni. A birtokosoknak azonban sokszor nem volt ehhez kellő tapasztalatuk, ráadásul az oltványok minősége is nagyon gyenge volt, mert a szőlőiskoláknak hirtelen túl nagy mennyiséget kellett szállítaniuk, főleg a Toszkánában legfontosabb Sangiovese fajtából. Mindez ahhoz vezetett, hogy a hatvanas években az olasz bor reputációja és ára a mélybe zuhant.

Mit tudott tenni ebben a helyzetben, miután átvette a családi cég vezetését?

Új utakat kellett keresnem. Körülnéztem a világ más borvidékein, és nagyon sok hasznos tapasztalattal gazdagodtam Bordeaux-ban ugyanúgy, mint Kaliforniában, ahol addigra már rengeteg kísérletezésen túl voltak. Ezután születettek az első szupertoszkán borok: a Tignanello vagy Toszkána egy másik részén, Mario Incisa della Rochetta birtokán a Sassicaia. Mindkettő egy új korszak kezdetét jelentette. Ettől kezdve a toszkán borászat a mennyiségiről fokozatosan a minőségi bortermelésre állt át. Ebben a folyamatban a szupertoszkán boroknak nagy szerepük volt, mert megmutatták, milyen nagyszerű lehetőségeket rejtenek a terroirok. A DOCG védett eredet-megjelölés alá nem tartozó szupertoszkánoknál ugyanis szabadabban lehetett kísérletezni új szőlőfajtákkal és készítési eljárásokkal, míg az eredetvédett borok esetén ezt tiltja a törvény. Az így nyert tapasztalatok aztán hatással voltak a történelmi borfajtákra is: ma már például a Chianti classicónak nem kell fehérszőlőt tartalmaznia, de a szabályok kis mértékben megengedik a Sangiovesén kívül más vörösborszőlő fajták alkalmazását is. De a szupertoszkán a jövőben talán önálló eredet-megjelölést kap.

Hogyan került kapcsolatba a magyar bortermeléssel?

Az Antinori cég gyökerei Toszkánában vannak, de vannak birtokaink Umbriában, Piemontban és Pugliában, míg külföldön többek között Kaliforniában és Magyarországon. Az itteni kaland Zwack Péter barátomnak köszönhetően kezdődött, aki, miután hazatért, meggyőzött arról, hogy vágjunk bele egy közös borászati vállalkozásba. Elsősorban a fehér borok érdekeltek minket, mert Toszkánában többnyire vöröseket készítünk. Több régióban is körülnéztünk, végül Bátaszék mellett döntöttünk.

Milyen borok készülnek a Tűzkő-birtokon?

Természetesen nem olaszos típusú borokat szeretnénk készíteni, hanem a terület sajátos adottságait kívánjuk minél jobban kihasználni. Az elöregedett tőkék helyett újakat telepítünk, és új pincét is építettünk, amely technológiailag sem korlátozza a lehetőségeinket. A helyi szőlőfajtákra építünk, van például kékfrankosunk, traminink, zöld veltelinink és rizlingünk is. Ezeket a borokat Magyarországon és Olaszországon kívül számos európai országban értékesítjük, sajnos azonban a magyar borok híre nem túl kedvező a világban, ezért tapasztalataink szerint a külföldi vásárlók nagyon alacsony árat várnak. Ezen kitartó munkával és összefogással lehet csak változtatni, de derűlátó vagyok.

Mi a tanácsa a magyar borászoknak?

Sok magyar bort kóstoltam, és meggyőződésem, hogy az itteni potenciál hatalmas, kezdve a tokaji furminttal vagy például a fantasztikus eredményeket produkáló villányi régió vörösboraival. Nagyon sokat kell azonban javítani a kommunikáción, és fontos, hogy a magyarok az ősi szőlőfajtáikra koncentráljanak, mert jó cabernet vagy chardonnay sok van a világon. A gazdasági válság ugyanakkor kedvező lehetőségeket teremthet a magyar bortermelők számára, mert a fogyasztók világszerte a jó ár-érték arányú borokat kezdik keresni. Helyes árpolitikával most sokkal könnyebb betörni a külföldi piacokra.

Kövesdi István, MTI

A szupertoszkán borok hivatalos jelölése IGT (Indicazione Geografica Tipica = tipikus regionális bor), amelyek azonban az árat tekintve koránsem egységesek. Vannak közöttük pár és párszáz eurósak is. Az IGT Toscana megjelölés garantálja, hogy a bort legalább 85 százalékban Toszkánában termesztett szőlőből készítik, ami elkülöníti ezt a kategóriát az asztali boroktól (vino da tavola), amelyekhez a világon bárhonnan számármazó szőlőt felhasználhatnak. Mi több az IGT borok esetében többnyire a borászat saját szőlőskertjeinek termését dolgozza fel. Viszont a szőlőfajták, a szőlészeti módszerek, az érlelés és a végső házasítás kizárólag a borászok kreativitásától függenek.

Toszkánában manapság sok fontos és híres bor az IGT megjelölés alá tartozik. A nevet Robert Parker amerikai borkritikus, a borok világának egyik legbefolyásosabb személyisége alkotta meg a 70-es években, s igen sokat tett világszerte a népszerűsítésükért is.

Az IGT megjelölést a Toszkán Borszövetség (Associazione del Vino Toscano) leírása szerint a szupertoszkán borok kötelezően a nevükben hordozzák. Ezt az kötöttséget azonban nem mindig tartják be. A név csak a fantázia kérdése, amelyet azonban rögtön a megjelölés követ. Például ez áll a címkén Rosso di Toscana IGT. vagy Bianco di Toscana IGT. vagy Colli della Toscana Centrale IGT.

A házasításban is más a szokás a szupertoszkánoknál, mint a DOQ vagy DOCQ megjelölésű eredet védett boroknál, ahol a komponenseket fel kell tüntetni, s egy bizonyos receptet pontosan be kell tartani. Az IGT boroknál azonban csak a végtermék számít, amely önmagában testesíti meg a minőséget, adja a termelő, a borász hozzáértésének esszenciáját. Azaz bármilyen szőlőfajták szabadon házasíthatóak és bármilyen technológia megengedett, hiszen csak az a fontos, hogy a végén mit töltenek a palackba.

A szupertoszkánok értéke a változatosságukban rejlik. Egy szupertoszkán bor gyakran egy borász aláírásának felel meg, ezért gyakran megesik, hogy igen nehéz hozzájutni egy-egy fajtához, néha még a helyszíni kóstolás is nehézségbe ütközik. Ezért a szupertoszkánok (különösen a sokra tartott és eleve elég drága Brunello vagy Barolo borok esetében) igen jó befektetésnek számítanak, hiszen idővel megduplázzák, megháromszorozzák, megtöbbszörözik az árukat.