Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
Ebbe a 16,12 forintos átlagárba nem számították bele a kötelező átvétel alá eső áram beszerzési árát, és természetesen nincs benne a rendszerhasználati díj, az áfa, az árrés és más rárakodó díj.
Az energiahivatal közleménye hangsúlyozza, hogy a tényleges piaci vásárlási árból nem állapítható meg, hogy az egyetemes szolgáltatók az év első három hónapjában elérték vagy túllépték-e a jogszabályban meghatározott árrést. A jogszabály szerint az árrés átlagos értéke 2010-ben kilowattóránként 1,98 forint lehet.
Az áram, mint termék többféle, így a beszerzési ára is különböző. A 24 órára szóló „megrendelés”, az úgynevezett zsinórtermék a legolcsóbb, a csúcsidőszakban pedig a legdrágább az áram. Az eltérő fogyasztási szerkezet miatt eltérőek az egyetemes szolgáltatók beszerzési árai.
A Magyar Energia Hivatal a napokban tette közzé, hogy 2009-ben az egyetemes szolgáltatóknál összesen 957 millió forinttal nagyobb volt az árrés, mint amit a jogszabály megengedett. A többletet az egyetemes szolgáltatók végfelhasználói árában számolják el, ami kilowattóránként átlagosan hat fillérrel mérsékli a végfelhasználói árat.
Az árrést éves szinten a felhasznált mennyiség alapján tudja összegezni az energiahivatal. Az átlagos árrés végleges mértéke csak az adott évet követően válik ismertté, ezért az árszabályozás lehetőséget ad arra, hogy a hivatal a többletet vagy a hiányt utólag ilyen módon kezelje.
Szakértők szerint az áram végfelhasználói ára annak függvényében emelkedhet az elkövetkező időkben, hogy mennyi a kötelező átvétel alá eső – és a piacinál jóval drágább – kötelező átvételű áram mennyisége.
