Az IMF és a világ vezető gazdasági hatalmai egy olyan globális pénzügyi védőháló megteremtésének lehetőségét tanulmányozzák, amelyben az egyes államok gyors úton nagy mennyiségű pénzhez juthatnának a válságok elkerülésére. A Valutaalap szerepe alapvetően átalakulna, nem az lenne a feladata, hogy vár a bajba jutott országok segítségkérésére. A válságok előrejelzésével foglalkozna és megfelelő pénzsegélyekkel közbelépne a várható krízisek kezelése érdekében.

Ehhez meg kellene növelni az IMF-tagországok hozzájárulásait és jelentősen lazítani kellene a hitelezési feltételeken. Az átalakítás támogatói szerint azonban az IMF nemcsak mérsékelni tudná a jövőbeni válságokat, hanem segítene megszüntetni a világgazdaság egyik alapvető egyensúlytalanságát: biztosítaná Kínát és más feltörekvő gazdaságokat, hogy nincs szükségük több ezer milliárd dollárt tartalékolniuk a globális kihívások elhárítására.

A washingtoni székhelyű pénzügyi szervezet könnyebben tudna rendkívüli segélyeket nyújtani és egy olyan rendszerkockázati mechanizmust is létrehozna, amelyben országok egy csoportjának egyszerre tudnának segítséget ajánlani. A múltban sokszor passzívnak tekintett IMF így (pro)aktív szerepet vállalhatna. A The Washington Post szerint a szakértők egyetértenek például abban, hogy a görög válság megoldása sokkal költségesebb és a szükségesnél nagyobb fenyegetést jelentett a világgazdaságra nézve, mert Athén vonakodott IMF-segítségért folyamodni és Európa lassan reagált.

Az IMF jelzett átalakítása nagy támogatást kapott a G20-csoport torontói csúcstalálkozóján, a legfejlettebb és vezető feltörekvő országok vezetői arra kérték pénzügyminisztereiket és a központi bankok vezetőit, hogy a csoport novemberi szöuli találkozójára készítsék el javaslataikat.