A 2009-es vállalati mérlegekből az becsülhető, hogy a társasági adó csökkentésének előnyeit 355 ezer cég eleve nem élvezte, mivel nincs 50 millió forintot meghaladó nyereségük. Az adóbevallást benyújtó vállalatok 98 százaléka, a foglalkoztatottak 71 százaléka ide tartozott. Ráadásul e körben a havi bruttó átlagbér csupán 98 ezer forint volt, tehát itt volt a legtöbb kedvezőtlenül érintett dolgozó, itt lett volna a leginkább szükség béremelésre és ahhoz többletforrásokra.

2009-ben bevallást benyújtó összesen 362 ezer cég közül csupán 5702 adózás előtti nyeresége esett 50 és 500 millió forint közé, tehát ennyit érintett viszonylag pozitívan a változás. Ebben a körben a vállalati átlagos statisztikai létszám 15 százalékát foglalkoztatták, tehát legfeljebb ezek számára képződhetett béremelési fedezet a kedvezményes társaságiadó-kulcs kiterjesztésével. Az e csoportba tartozó társaságok adózás előtti nyeresége alapján a 19 százalék helyett 10 százalékos kulccsal számolt társasági adókötelezettség révén elért éves adómegtakarítás 68 milliárd forint, ez személyi ráfordításaik 5,4 százaléka. Ez az összeg az érintett körben valóban fedezetet nyújthatott volna az alacsonyabb keresetű dolgozók bérének emelésére. Csakhogy a vállalatok nem a számviteli szabályok szerint kiszámolt adózás előtti nyereség után adóznak, hanem az adóalap után. Ezt pedig számos tétel módosítja. A 2009. évi társasági adóbevallás 100 oldalas kitöltési útmutatója a 45.-től a 66. oldalig sorolja az adóalapot csökkentő, a 66.-tól pedig a 74. oldalig pedig a növelő tételeket és elszámolási szabályaikat. A legfontosabb tétel az előző években elhatárolt veszteség levonása az adott évi nyereségből, amit a 2009. évi válság nyomán feltehetőleg számos cég érvényesített a 2010. évi adóbevallásában.

Az 50 és 500 millió forint közötti nyereséget bevalló vállalatok módosított adóalapja 2009-ben az adózás előtti nyereség 56 százaléka volt, s ennél valószínűleg nem volt magasabb 2010-ben sem. Az erre az alapra becsült az adóváltozástól származó megtakarítás már csak a személyi ráfordítások 3 százalékát tette ki. Mivel e méretkategóriában a dolgozók átlagos éves bére 227,5 ezer forint volt, a dolgozók nagyobb részét kedvezőtlenül érintette a szja változása. (Mint ismeretes, a gyermektelenek közül csak a közel 300 ezer forintos havi bruttó keresetet elérők nyertek a változásokkal.) Ha a vizsgált cégeknél mindenki éppen az átlagnak megfelelően keresne, akkor a nominális nettó kereset megőrzéséhez a bruttót 5,5 százalékkal 240 ezer forintra kellene emelni. A számított adómegtakarítás azonban ennek csak mintegy a felére nyújtana fedezetet. Igaz, a gyermeket nevelőket kedvezően érintette a családi adókedvezmény. Elvileg és gyakorlatilag is kérdéses azonban, hogy egy vállalatnál hogyan oldható meg a dolgozók „elszámolható” gyermekei számának függvényében differenciált béremelés.

Az említetteken túl további 802 cég nyeresége volt 500 millió forint felett, ezeknél szintén érvényesült a sávba eső nyereségrész utáni adócsökkenés, de ez a hatás viszonylag kisebb lehetett, mint a kisebb nyereségű cégek körében volt. Ugyanakkor az 500 millió forint feletti nyereségű cégeknél olyan magas volt az átlagbér, hogy a dolgozók kis részét érinthette negatívan az szja-szabályok változása, vagyis e cégek valószínűleg komolyabb nehézségek nélkül meg tudták valósítani saját bérpolitikájukat – állítja a GKI elemzése.