A devizahitelesek megmentésének hétfőn bejelentett verziója szerint meglévő devizahitelét kizárólag az fogja tudni előtörleszteni, akinek ahhoz megfelelő megtakarításai vannak, vagy kellően stabil és jó jövedelemviszonyok közt él ahhoz, hogy az előtörlesztéshez újabb hitelt kapjon. Miután ugyanis a legutóbbi bejelentésben a bankszektor nem lesz köteles forinthitelt kínálni a devizahitel konverziójához, ezzel a segítséggel újfent a vagyonosabb, eleve magasabb jövedelemmel rendelkező és hiteltörlesztéseit eddig is rendben teljesítő réteg fog tudni élni – írja blogján Oszkó Péter. A volt pénzügyminiszter szerint minél nagyobb arányban történik meg a konverzió, annál nagyobb arányú forintgyengülés következhet be, ami viszont még reménytelenebb helyzetbe hozhatja azokat, akik hiteltörlesztésükkel eddig is elmaradásban voltak.

A végtörlesztésben részt vevők számát Oszkó szerint leginkább a további forintgyengüléstől való félelem, illetve a bankok hozzáállása, versengése és forinthitel-kínálatuk növelése határozhatja meg. Az utóbbi kapcsán azonban érdemes tisztázni, hogy a bankrendszer egyetlen tagja sem érdekelt effajta radikális veszteségek elszenvedésére még jó minőségű, vagyonos forinthitel ügyfelek körének növelése érdekében sem, hiszen a veszteség óriási lehet és azonnal jelentkezik, az ügyfélkör bővüléséből pedig bármiféle kétes értékű nyereség csak évek múlva érhető el. A mai piaci viszonyok mellett a piacszerzésnek ennél lényegesen olcsóbb és könnyebb lehetőségei is kínálkoznak – teszi hozzá.

Messze nem egyértelmű, hogy a javasolt szabályozás a bankrendszernek mekkora veszteséget is okoz. Félreértés ugyanis azt gondolni, hogy ez pusztán a tényleges előtörlesztések számától függ, s azáltal, hogy ahhoz nem lesz kötelező forinthitelt kínálni, a veszteség már szükségszerűen lényegesen kisebb összegben jelentkezik – véli Oszkó. Szerinte egy prudens banki elszámolási folyamatban ugyanis nem csak azokat a veszteségeket kell kimutatni, amik jelentkeztek, hanem úgynevezett céltartalékot kell elszámolni a potenciálisan jelentkező veszteségekre, ami ugyancsak költségként jelentkezik a bank pénzügyi kimutatásaiban.

Ahogy persze már sokszor és sokan elismételték, ez a veszteség nem csupán a bankszektor vesztesége. Ilyen mértékű potenciális tőkevesztés esetén könnyen előfordulhat a teljes szektor leminősítése, az országkockázat eddigi meredek emelkedését követő további növekedése, s általában a kamatfelárak növekedése, mely az államháztartást épp úgy megterheli, mint a forintadósokat. Nem tükrözi tehát az átgondoltságot és a megfelelő tervezést az, ahogy a kormány jelenleg bánik a megörökölt tartalékaival, ide értve az államosított magánnyugdíjvagyont, illetve a felhasználni szándékozott devizatartalékokat – teszi hozzá a korábbi pénzügyminiszter.

Ha a kormány megingathatatlan a tartalékok felélésének szándékában, s ezzel egyidejűleg valóban csökkenteni kívánja az ország kiszolgáltatottságát és külső adósságállományát a devizahitelek forintra konvertálásával, akkor Oszkó szerint logikusan adódik a lehetőség, hogy az idén még elérhető tartalékokból ezen konverzió veszteségeire nyújtson legalább részben fedezetet. Ez talán az eleve vagyonosabb és kedvezőbb jövedelemviszonyok közt élők mellett a rászorultabbak számára is hozzáférhetővé tenné a kedvezményes előtörlesztést vagy hitelkonverziót, miközben nem amortizálná le oly mértékben az ország pénzügyi infrastruktúráját, hogy abból a lakosság és az államháztartás is csak vesztesen kerülhetnek ki.

Ellenkező esetben számolnunk kell a várható óriási pénzügyi veszteségekkel, a hitelezés további tartós eltűnésével és a beruházások további elmaradásával, a potenciális leminősítéssel és az ebből fakadóan tovább emelkedő finanszírozási terhekkel és kockázatokkal – olvasható a bejegyzésben. Ráadásul a veszteséget szenvedő bankok nemzetközi beruházásvédelmi fórumokon könnyen jogorvoslatot találhatnak veszteségeik utólagos megtérítésére, tehát végső soron a költségeket, ha évekkel később is, de mégiscsak az államháztartásnak kell majd viselnie.