A Nemzetközi Valutaalap a való élethez igazította, rugalmasabbá tette egyik, a válság alatt fontos szerepet játszó hitelprogramját, az úgynevezett elővigyázatossági hitelprogramot (PCL), amit a megfelelő gazdasági és intézményi alapokkal rendelkező országok számára alakított ki. Ez nem változott a megújított programban sem, amelyet elõvigyázatossági és likviditási hitelprogramnak neveztek el (PLL) - írja a Világgazdaság.

Az IMF mostani lépését a The New York Times a többi között azzal hozza összefüggésbe, hogy a washingtoni székhelyű nemzetközi szervezet szerepe egyre nagyobb lehet a válságkezelésben. A jelentős készpénztartalékokkal rendelkező államok, mint Kína és Brazília, ugyanis leginkább az IMF közbenjárásával támogatnák az euróövezeti államokat, szemben az euróövezeti vezetők által remélt közvetlen finanszírozási formákkal.

Christine Lagarde

AP

Az új finanszírozási forma az euróövezeti válságnak való kitettség által sújtott kisebb országok esetében segíthet. Magyarországról egyébként azt állapítja meg a The New York Times, hogy az nem szenved olyan súlyos adósságtehertől, mint számos más európai ország, de az euróövezeti gondok miatt finanszírozási problémái adódhatnak.

Az új hitelprogram azonban aligha orvosolja majd az eurózóna komolyabb problémáit. A The New York Times például kiemeli, hogy Olaszország kimentése egyelőre túl nagy feladatnak tűnik a korlátozott kapacitásokkal rendelkezõ IMF számára. A Financial Times blogírója ezzel párhuzamosan azt emeli ki, hogy csak „csillapító hatású” intézkedésrõl van szó, amely nem fogja megoldani az euróövezeti krízis gyökereit.

Az új eszköz nem azoknak az országoknak szól, amelyek jelenleg komoly bajban vannak – írja a blog szerzője. Ráadásul elemzők egy része arról sincs meggyőződve, hogy valóban új hitelprogramról van szó - Charles Robertson, a Renaissance Capital elemzője szerint hasonló típusú segítséget kapott például 2008–2009-ben Lengyelország és Mexikó.