Gyakorlatilag nincs semmi a Malév Zrt.-ben, ami jelentős vagyonelemet képviselne. A reptéri leszállási jogok a cég leállásával megszűntek, és azok sem képviselnek egy működő cég hiányában valós értéket. Nem igaz az sem, hogy a Malévnak lennének ingatlanai: a reptéren és a Lurdy Házban is csak bérleményei vannak. A cégben legfeljebb az irodai eszközök, számítógépek és szoftverek értékesíthetőek.

A repülőterekre érvényes leszállási jogok és az ún. résidők (slotok), azaz a le- és felszállásra rendelkezésre álló időpontok a felszámolási eljárással lényegében elvesztek. Ezeknek az értéket az adta, hogy a Malévnak történelmi okokból számos város esetében kereskedelmileg nagyon kedvező időpontban voltak reptérhasználati jogai: egy Frankfurt-Budapest reggeli kilenc órás időpontot például a nyári és téli időszámítástól függetlenül folyamatosan, évtizedeken át fenntarthatta.

Ám ezek a slotok csak egy működő cég esetében értékesek: az Alitalia megoldásához hasonló slotcserét (amikor az egyik megszűnő állami cégből egy új állami cégbe tették át ezeket a jogokat) az Európai Bizottság ma már nem engedne - egy nem állami céget pedig nem sikerült gründolni a leállás előtt. Ennek megfelelően értékesíteni sem lehetne ezeket a slotokat: amikor 2006-ban a British Airways kétmilliárdot fizetett a Malév heathrow-i slotjáért, akkor a Malév ezeket a résidőket még kitöltötte. Vagyis most innen se várhatóak bevételek.

Malév

Mindez különösen azért érdekes, mert hétfőn, mint ahogy a Cégközlönyben megjelent,  elindult a felszámolási eljárás a Malév Zrt.-vel szemben. A felszámolást a Hitelintézeti Felszámoló Nonprofit Kft. vezényli le, az államilag felügyelt eljárás megindítását a Fővárosi Bíróságon egy százhalombattai cég kezdeményezte. A megbízott vagyonfelügyelő, Varga Jenő több, egymástól független forrás szerint is az egyik legjobb, legtöbb tapasztalattal rendelkező szakember Magyarországon.

Milliárdos tartozások

Az üres halmazzal szemben ugyanakkor jelentős tartozások sorakoznak. A cég 88 milliárd forinttal tartozik az államnak, mert elvileg vissza kellene fizetnie azt az összeget, amit 2007 és 2010 között kapott állami támogatásként – az Európai Bizottság ezt a támogatást minősítette tiltottnak, voltaképp ez vezetett ahhoz a döntéshez, hogy a társaságot a jelenlegi formában nem lehet megmenteni. (Ha egyébként el tud indulni egy új társaság, amely állami támogatás nélkül működik, akkor a régi Malévnak ezt a pénzt nem kell visszafizetnie.)

A már visszaadott Malév-gépek lízingcégével, az ILFC-vel szemben is van egy 110 millió dolláros tartozás, ami az elmaradt karbantartási díjakat fedezi. Ezenkívül 120 millió euróval tartozik a Malév a fő finanszírozójának és ötszázalékos tulajdonosának, a Vnyesekonombanknak (VEB), amelyhez a kormány az utolsó pillanatig reményeket fűzött, hogy az átmenetet finanszírozni fogják, míg nem áll fel egy új társaság. (Sőt, az orosz lapok a leállást követően is arról cikkeztek, hogy a VEB megállapodott végül a magyarokkal erről, amit hivatalosan idehaza nem erősítettek meg és nem is cáfoltak.)

A február 3-án leállt légitársaság kötelezettségei között összesen mintegy 25 millió eurót tesznek ki a már lejárt szállítói tartozások, ebből több mint 14 millió euróval a Budapest Airportnak (BA) tartozik a Malév. Ezen túlmenően kell számolni a Malév és alvállalkozói által ki nem fizetett irodabérleményeket vagy repülőgép-üzemanyag tartozást. Mint ismeretes, még a reptér privatizációja előtt a Budapest Airport megszerezte a Malév üzemanyagcégét, a Rük Kft.-t, melynek közvetlen összeköttetése van a reptéren a százhalombattai finomítóval. És ezt követően tőle vásárolta a kerozint. (A Malév kiesése így közvetlenül a Molnak is fáj.)

A Malév dolgozóinak és szimpatizánsainak hétvégi tüntetése a Gellért téren

Fülöp Máté

De a reptér esetében nemcsak a tartozások lényegesek, hanem a forgalomkiesés miatti jelentős árbevétel-csökkenés is. Hardy Mihály, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret üzemeltető cég szóvivője elmondta, hogy a BA forgalmának mintegy 40 százaléka kötődött a Malévhoz, ezért Hardy szerint a tulajdonosok biztosan nem engedhetik meg maguknak, hogy a követeléseikről, illetve a helyzet kezeléséről lemondjanak. - Egyszerűen nem vagyunk abban a helyzetben - mondta Hardy Mihály.

Háttérmegállapodások a kárpótlásért

A Malév felszámolása során, annak vagyonából csak a vezérigazgató gazdasági döntése és a vagyonfelügyelő engedélyével lehet bármit is értékesíteni. Ilyen értékesítés eddig nem történt, de, mint írtuk, nincs is igazán eladhatóvá tehető vagyonelem. Sahin-Tóth Balázs, a Morley Allen & Overy Iroda vezető ügyvédje a hvg.hu megkeresésére azt mondta, a Malév esetében alkalmazott, a friss csődtörvényben bevezetett speciális szabályok lényege, hogy egy céget megpróbálhassanak egy ideig egyben tartani, míg eldől, hogy megmenthető vagy egyben eladható.

Ezt szolgálja a 90 napos moratórium, ami alatt nem lehet a céggel szemben bizonyos törvényileg egyébként garantált jogokat gyakorolni. Ilyen például, hogy élő szerződést (például a banki hitelszerződéseket) ebben az időszakban nem lehet felmondani - magyarázta a szakember. Sahin-Tóth szerint a Malév vagyonából legfeljebb a munkavállalói juttatásokkal kapcsolatos kötelezettségeket vagy azok egy részét tudják kifizetni. Ez az, amit a törvény szerint egyébként elsőként kell megtenni. A kifizetői sorban őket a garanciával rendelkező hitelezők követik, a sor legvégén pedig a részvényesek állnak, tulajdoni hányaduk arányában.

Újak a romokon

Stiller Ákos

Sahin-Tóth Balázs szerint az tűnik a leginkább reálisnak, hogy a kisebb hitelezők hoppon maradnak, és kénytelenek lesznek lenyelni, veszteségként elkönyvelni a kintlévőségeiket. - Elképzelhető ugyan, hogy lesznek olyan agilis hitelezők, akik az államnak a cégben meglévő, több mint 75 százalékos tulajdonosi részarányára hivatkozva azzal érvelnek majd, hogy annak rossz üzleti döntései hozták ilyen helyzetbe a Malévot, és ezért az állam álljon helyt, de én ezekhez a kísérletekhez sem fűznék sok reményt - mondta Sahin-Tóth Balázs.

A milliárdos nagyságrendű kötelezettségek ügye azonban aligha marad ennyiben: az érintettek bizonyára a kormányaik segítségével találnak majd megoldást arra, hogy valamilyen ellentételezés megtörténjen. Az orosz állami tulajdonú fejlesztési bank esetében erre elég sok megoldás kínálkozhat (pl. benne lehet ez akár a gáz árában is), de hasonló diplomáciai háttér-megállapodásokra számíthatunk a többségi német tulajdonú reptér vagy az amerikai lízingcég esetében is.