2003. április 10-ről 11-re virradó éjszaka a paksi atomerőmű kettes blokkjában súlyos (INES-3) üzemzavar történt. Egy több szempontból is hibásan megtervezett tisztítótartályban összetört 30 fűtőelem-kazetta, és radioaktív anyaggal telített gázok is a levegőbe, majd a szabadba kerültek.
A kibocsátási szint meghaladta az engedélyezett napi és havi értékeket is.

Az üzemzavar okait a kilencvenes évekig lehet visszavezetni: egy alapvetően műszaki problémára sorozatosan adtak rossz válaszokat - írta az évfordulóra jegyzetében Perger András, az Energiaklub specialistája. A megsérült üzemanyagot és a tisztítótartályt csak évekkel később sikerült eltávolítani a medencéből. A roncsokat egyelőre bizonytalan ideig őrzik az atomerőműben, kezelésükre vonatkozó, hosszú távú tervről nincs publikus információ.

A nem csak anyagi, hanem komoly erkölcsi veszteségeket is okozó "üzemzavart döntően a biztonsági kultúra - mind az atomerőműnél, mint az azt felügyelő hatóságnál (Országos Atomenergia Hivatal) - tapasztalható hiányosságai okozták, ahogy azt különböző, hazai és nemzetközi vizsgálatok megállapították" - írja az Energiaklub szakembere, hozzátéve: a részletek nyilvánosságra hozatalát a szakpolitikai intézetnek hat évébe telt nyilvánosságra perelnie az Atomenergia Hivataltól.

Az erőmű honlapján a baleset lefolyását bemutatni hivatott aloldalon nem találni valóban éremi indormációt; egy 2006. októberi sajtótájékoztató anyagát, valamint egy, a sérült elemek eltávolításáról készült animációt és néhány rövidített hivatalos jegyzőkönyvi kivonatot kivéve.