Amatőr hibán csúszott el az állami mobilszolgáltató?

Jogszerűtlen volt a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság januári frekvenciaárverése – mondta ki féléves hezitálás után a Fővárosi Törvényszék. A döntés azt jelenti, hogy a nyertes állami konzorcium, az MPVI Mobil Zrt. – frekvencia híján – nem foghat bele a negyedik magyarországi mobilszolgáltató hálózatának kiépítésébe. Mivel a bíróság az árverési határozatot teljes egészében hatályon kívül helyezte, a pert kezdeményező, már piacon lévő három mobilcég – a Magyar Telekom Nyrt., a Telenor Magyarország Zrt. és a Vodafone Magyarország Zrt. – kénytelen lesz visszaadni frissiben elnyert frekvenciacsomagjait. Egyelőre nem tudni, mit lép a hírközlési hatóság: a jogerős bírósági határozat ellen fellebbezésre nincs mód, de felülvizsgálatot még kérhet a Kúriától, dönthet az eredeti állapot visszaállításáról vagy új tender kiírásáról. Választásából kiderülhet, hogy az állami mobilcég piacra léptetése blöff volt csupán, vagy komoly kormányzati szándék áll mögötte.

Az állami nyomulás a legjövedelmezőbb szektorok közé sorolt hírközlési piacon eddig mindenesetre komolynak tűnt. Ami a közigazgatást kiszolgáló központi kormányzati gerinchálózatot illeti, ebből az üzletből egy állami cég, a Magyar Villamos Művek Zrt. ütötte ki a Magyar Telekomot, a készenléti szervezetek számára kiépített egységes digitális rádiórendszert pedig ugyancsak állami társaság, a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. vásárolta ki tőle, idő előtt. A versenyélénkítőként marketingelt negyedik mobilcég bejövetelét sem bízták a véletlenre. Az új szolgáltató számára meghirdetett frekvenciakészletre pályázó három aspiráns közül kettőt azonnal kiszelektált a hírközlési hatóság, így az egyedül talpon maradt állami konzorcium vihette el a csomagot. Méghozzá baráti, 10 milliárd forintos áron, miközben a piacon lévő három mobiltársaság kisebb csomagért ennek összesen több mint háromszorosát fizette ki.

Bánkuti András

 Valójában nem negyedik mobilszolgáltatót akartak, csupán százmilliárdos közbeszerzési üzletet – vélekednek infokommunikációs berkekben a nemzeti mobilszolgáltató erőltetéséről, és ezzel magyarázzák a piaci szereplők kizárását is. A legnagyobb vesztes a fogyasztó, hiszen az újabb szolgáltató belépése élénkíthette volna a versenyt, így nincs kényszer az árak leszorítására, a minőség javítására. Az állami cég amatőr jogtechnikai hibák miatt bukott el. A legnagyobb bakit azzal követte el a hírközlési hatóság – amint ez a Mohay György bíró által ismertetett vaskos határozatból kiderült –, hogy már az árverés első fordulójában megengedte állami irányítás alatt álló vállalkozás indulását, jóllehet ezt egy tavaly december végéig hatályos miniszteri rendelet tiltotta. Csak a második körbe szállhatott volna be a Magyar Posta Zrt., a Magyar Villamos Művek Zrt. és a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. leánycége, az MFB Invest Zrt. konzorciuma, abban az esetben, ha az elsőben nem hirdetnek nyertest. A szóban forgó rendeletet idén januártól hatályon kívül helyezték ugyan, de a pályázóknak az eljárás teljes időtartama alatt meg kell felelniük a részvételi feltételeknek. A pályázati eljárás pedig a hirdetmény közzétételével, tavaly augusztusban indult. Ehhez a hibához képest részletkérdés, hogy a hatóság a hálózatuk átengedésének kötelezettségét sem írhatta volna elő ebben a formában a piacon lévők számára, csak az uniós szabályoknak megfelelően, hatásvizsgálatokkal alátámasztva. A három mobilszolgáltatónak vállalnia kellett infrastruktúrájuk átengedését az új belépő számára, ellenkező esetben nem indulhattak volna el az árverésen.

Az állami mobilszolgáltató beüzemelése a pertől függetlenül is vontatottan haladt. Márciusban alapították meg a céget félmilliárd forint alaptőkével, irodát is béreltek a budapesti Kálmán Imre utcai Regus-házban, de stratégiával sem az áprilisi bemutatkozó során, sem később nem rukkolt elő az új társaság. Némi huzakodásra utal, hogy az MPVI Mobil Zrt. megalakulása után hetekkel nevezték csak ki a vezérigazgatót – a volt Posta-vezér Schmidt Pál személyében –, májusban pedig már személycserék voltak az igazgatóságban is. Júliusban 14,1 milliárd forint tőkeemelés történt ugyan, ez azonban nem a beruházásokhoz szükséges forrás előteremtését jelentette; lényegében csupán annyit, hogy az alapítók a frekvenciahasználati jogosultságot apportálták az MPVI-be. A három állami társaság kifizette az áfával együtt 12,7 milliárd forintot az elnyert frekvenciacsomagért, majd ezt íziben eladta az MPVI-nek, amellyel szemben így ugyanekkora követelésük keletkezett. A követelést tőkésítették, az MFBI-re és az MVM-re 6,35-6,35 milliárd jutott, a Magyar Posta Zrt. pedig bizonyos szolgáltatásokat apportált 1,4 milliárd értékben.

Arról viszont nem volt hír, hogy a százmilliárdos nagyságrendű beruházás forrását honnan teremtenék elő. Úgy tudni, több tanácsadó is dolgozott az MPVI üzleti modelljén, de egyik sem tudott megtérüléssel kecsegtető stratégiát letenni az asztalra. Innen nézve érthető a hezitálás, hiszen ha eleve veszteségre ítélt projektbe csorgatnának állami pénzeket, az kimerítené a hűtlen kezelés fogalmát. A hírközlési hatóság ebben a fordulóban olcsón megússza a kalandot: 108 ezer forint illetéket és a felperes mobilszolgáltatók számára 120-120 ezer forint perköltséget kell megfizetnie. Jóval vaskosabb tétel, hogy az államnak vissza kell adnia azt a nettó 44 milliárd forintot, amit a mobilszolgáltatók a frekvenciák fejében befizettek.

VITÉZ F. IBOLYA