Néhány éve idehaza is megjelent Panyuskin és Zigar Gazprom, az orosz fegyver című könyve, és bár a Kalligram kiadónál a kötet a magamódján sikeres volt, közel sem lett bestseller. Pedig azt is előrevetítte, ami most van: bajban a Gazprom. Látszólag kellemes probléma, hogyha egy cég évről évre nagyobb profitot termel, de a gázmamutot az orosz állam feji, ezért előre kell menekülnie.

A Guruló Hordó blogon vendégposztoló Deák András Oroszország-szakértő levezeti, hogy a gazdasági válságot látszólag meg sem érző Gazpromban a falak mögött radikális irányváltás történt, és a piaci kereslethez (de főként a vevők megtartásához) rugalmasan alkalmazkodni is képesek voltak.

A cég korábban is érzékenyen reagált a keresletbiztonságra, de tavaly minden korábbinál nagyobb mértékben tett engedményeket európai vásárlói számára. Ez levezethető a 2008 óta, a válság hatására visszaeső keresletre való reagálásból is, de Deák szerint a csökkentés "mostanra vált trendszerűvé és fogta át a teljes európai exportportfóliót, beleértve ebbe a kelet-közép-európai országokat is". Ezek a változások a szerződés szinte minden elemét érintették; majdnem bizonyosan tizedével csökkentette a Gazprom '30-as évtized végéig élő szerződéses volumenét, belépett és nőtt az olajindexálás kárára a spotárazás térnyerése, így a korábbi, csúcsárra vetítve akár ötödével is csökkenhettek a gázárak.

Fő a Gazprom főnök feje

AFP / Ria Novosti / Artem Zhitenev

A Gazprom ma már nem köt 20-25 évre hosszú távú szerződéseket, mert legfeljebb egy évtizedre kötelezi el magát, de már a 2-3 éves kontaktus is általánossá vált. Az orosz és posztszovjet téma specialistájának számító Deák András úgy látja, hogy "a Gazprom minden kétséget kizáróan rugalmasabb viselkedést folytat ma Európában, mint pár évvel ezelőtt". Többféle magyarázat is létezik, az egyik szerint: mivel a cégnek soha nem látott bevételeket sikerült realizálnia Európában, ennyi engedmény különösebb következmények nélkül is simán belefér.

A gurulohordo.hu szerint azonban emögött nem csak belső, fogyasztópiaci változások, de az a megfontolás is megtalálható, hogy kezelni próbálják az orosz állam eredménylecsapolási és pénzelszívási szándékait is. A másik oldalon viszont az látszik, hogy az orosz költségvetés az éves rekordon álló olajár ellenére is csak nullszaldós, és már nem képez tartalékokat – mint a válság előtt.

Ha a Gazprom nem tud nagy és költséges projekteket felmutatni, és nem tudja azok végén felfelé mozdítani az árakat, akkor a költségvetés adóemelés formájában anélkül is kiszivattyúzhatja a pénzt az állami szükségletek fedezésére, hogy a Gazprom saját helyzetén érdemben hozzászólhatna. Ezért támogatja teljes gőzzel a cég a Déli Áramlatot is – miközben annak az eredménye mégiscsak az, hogy az eddigiektől drágábban fogják a gázt szállítani. De "az adóemelés elkerülésének legbiztosabb módja egy-egy újabb projekt" – olvasaható a blogon.