Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Stéphane Richard, az Orange állami távközlési vállalat jelenlegi elnöke 2007 és 2011 között dolgozott kabinetfőnökként a francia gazdasági minisztériumban, amelynek vezetője akkor a jelenlegi IMF-vezér volt. Lagarde 2007-ben egy magánbíróságot bízott meg azzal, hogy megegyezéssel zárja le a Bernard Tapie üzletember és az állam között évek óta húzódó vitás adóssági ügyet. Tapie 1993-1994-ben eladta az Adidas sportszergyártó céget egy, az akkor még állami tulajdonú Crédit Lyonnais bank által irányított állami vállalkozásnak. Az adásvétel a cég értéke miatt éveken át tartó pereskedésbe fordult a két fél között. A bírósági döntés alapján az állam 2008-ban 403 millió euró kártérítést fizetett Tapie-nak.
Az ügyben hamisításban való bűnrészesség és hűtlen kezelés gyanújával indult eljárás. A francia államot feltehetően megkárosító kártérítési ügyben elsőként a döntés jogi főszereplőjét helyezték májusban vád alá bűnszövetkezetben elkövetett csalás gyanújával azért, mert eltitkolta: Tapie-hoz és ügyvédjéhez régóta személyes kapcsolat fűzte, azaz a pártatlansága nem volt garantált a döntés meghozatalakor. A volt kabinetfőnököt hétfőn vették őrizetbe, jelenleg kimerültség miatt kórházban ápolják.
Az Orange igazgatótanácsa - amelynek legfőbb részvényese a francia állam - a "következő napokban" összeül, hogy levonja a vádemelésből fakadó következtetéseket - jelezte szerda délután a francia miniszterelnöki hivatal. Hétfőn az adósságrendezésre létrehozott konzorcium volt vezetőjét, Jean-Francois Rocchit is őrizetbe vették. Az ő kihallgatása jelenleg is tart.
Richard-tól a kétnapos őrizetbe vétele alatt a nyomozók azt akarták megtudni, hogy mi volt a tárca és az elnöki hivatal szerepe és felelőssége Lagarde döntésében, aki a hagyományos jogi eljárás helyett saját hatáskörben magánbíróságtól kérte az ügy lezárását. Az ügyészség azt is vizsgálja, hogy a számos szabálytalanság ellenére az akkori kormány miért nem vitatta a döntést a nagy összegű kártérítés megfizetéséről.
Stéphane Richard korábban már nyilvánosan elmondta: nem kapott utasítást az elnöki hivatalból és politikai nyomásgyakorlás sem történt annak érdekében, hogy magánbírósághoz forduljon a gazdasági tárca. Azt viszont nem tagadta, hogy a döntésről az Elysée-palotában is történt egyeztetés, s azt az elnöki hivatal főtitkára, Nicolas Sarkozy akkor államfő jobbkeze, Claude Guéant, későbbi belügyminiszter hagyta jóvá. A Le Canard Enchainé című, jól értesült szatirikus hetilap szerint viszont Richard megerősítette, hogy Guéant adott utasítást neki 2007-ben arra, hogyan kell az ügyet lezárni.
A döntésért 2008 óta Christine Lagarde magára vállalja a felelősséget, azt állítva, hogy szerette volna gyorsan lezárni az évek óta húzódó ügyet, amely a kamatok miatt egyre többe került a francia államnak. Meghallgatását követően Lagarde-ot a bíróság az egyszerű tanú és a gyanúsított közötti "jogi képviselővel rendelkező tanú" státuszába helyezte, amivel az IMF-vezér egyelőre elkerülte a vádemelést.
