Gyors, biztonságos és olcsó fizetési mód – ez a qvik
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
A közgazdaságtan tipikusan olyan tudomány, ahol mindig van miért aggódni, sőt az is előfordul, hogy az aggodalmak középpontjában pontosan ellentétes hatású események állnak. Egy remek példa erre az ellentmondásra: a közgazdászok egy része attól fél, hogy a technológiai fejlődés és a robotok térnyerése elveszi majd a munkát a képzetlen társadalmi rétegektől, ami a munkaerő tartós túlkínálatát eredményezi, megint mások attól rettegnek, hogy az elöregedő társadalom nyomán munkaerő hiány léphet fel, ami a gazdasági növekedés megtorpanásával és a szociális rendszerek összeomlásával járhat – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.
Dean Baker, a Center for Economic and Policy Research kutatóintézet közgazdásza szerint a kulcs, ami ezt az ellentmondást feloldja, az a termelékenység folyamatos növekedése. A kutató rámutat ugyanis, hogy bár aggasztónak tűnhet az az előrejelzés, mely szerint a most még megnyugtatónak tűnő 2,8-ról 2030-ra 2,0-ra fog csökkenni a dolgozó/nyugdíjas arány az Egyesült Államokban, ami komolyan veszélyeztetheti a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. Az is igaz ugyanakkor, hogy 50 évvel ezelőtt az arány még 5,0 volt, vagyis minden nyugdíjasra 5,0 dolgozó jutott. Ez alatt az 50 év alatt az arány tehát 5,0-ről 2,8-ra mérséklődött, a szociális rendszerek mégsem omlottak össze, sőt, a társadalom ma sokkal gazdagabb, mint fél évszázada.
Miért? Azért, mert a termelékenység ez alatt az időszak alatt mintegy 170 százalékkal emelkedett, azaz az arányaiban kevesebb dolgozó ma sokkal több értéket állít elő, mint 50 éve. Dean Baker szerint nincs okunk azt feltételezni, hogy a termelékenység növekedései üteme megtörne, vagyis az amerikai gazdaság a jólét további emelkedése mellett szerinte simán átvészeli, ha a dolgozó/nyugdíjas arány 2030-ra valóban 2,0-ra csökken. De csakis akkor, ha a megtermelt javakat a rendszer igazságosan osztja el.
A közgazdász rámutat, hogy a technológiai fejlődés és robotok térnyerése nem egy mai jelenség, a robotok és gépek ugyanis már évszázadok óta szorítják ki az emberi munkaerőt. Elég csak a mezőgazdaságra gondolni, ahol nem is olyan régen még a munkaerő 50 százaléka dolgozott, ma viszont már kevesebb, mint 5 százaléka. A földeken ma már gépek dolgoznak az emberek helyett, mégis, ez a felszabaduló 45 százalékpontnyi munkaerő talált munkát más szektorokban és már területeken. Dean Baker szerint pontosan így lesz ez a jövőben is, vagyis ha a technológiai fejlődés által termelt plusz jövedelmeket sikerül igazságosan elosztani, akkor semmi okunk félni sem a technológiai fejlődéstől, sem pedig a robotoktól.
A megoldás mindkét vizsgált esetben a technológiai fejlődés és a megtermelt javak igazságos(abb) elosztása, a gazdasági vezetésnek pedig elsősorban az utóbbira kellene koncentrálnia, ami ha megvalósul, akkor nem kell aggódnunk sem az elöregedő társadalom, sem a robotok miatt.
