A tipikus külföldi cég hatékonyabb, több bért fizet, többet exportál, több társasági adót fizet és magasabb technológiai színvonalat képvisel, mint az átlagos magyar. Tőkearányos nettó nyeresége nemhogy nem mesés, de még alacsonyabb is, mint a magyar többségi tulajdonú cégeké, mert jóval több saját tőkét köt le, vagyis hoz ide nekünk. A magyar és a külföldi cégek közti hatékonysági különbség okai közül feltétlenül kiemelendő a sokkal jobb gépesítettség, ami növeli a munka termelékenységét, így magasabb bért indokol. 

Kattintson a nagyobb méretért! - A táblázat első két oszlopa mutatja, hogy 2008-2011 között átlagosan hogyan néztek ki egy többségi magyar és egy többségi külföldi tulajdonban lévő cég főbb adatai. Látható, hogy a külföldi cégeknek tipikusan háromszor magasabb az egy foglalkoztatottra jutó nettó árbevétele, kilencszer többet exportálnak, dupla annyi bért fizetnek és jobban gépesítettek. És noha négyszer magasabb az egy foglalkoztatottra jutó profit, mint a többségi tulajdonú magyar cégek esetében, de csak harminc százalékkal fizetnek ki több osztalékot.

Romhányi Balázs

Hogy a magyar átlagembernek milyen cégtulajdonos jobb, az attól függ, hogy egy tipikus magyar és egy tipikus külföldi tulajdonú cég esetében egy alkalmazottra vetítve mennyi pénz marad Magyarországon. Feltehető, hogy a külföldi dolgozók és menedzserek a bérükből nagyobb részt fognak külföldön elkölteni, mint magyar kollégáik, de ez nem sokat nyom a latban: a menedzserek fizetése talán a hozzáadott érték 3-5 százaléka lehet.

Nagyobb tétel a beszállítóknak fizetett összeg. Ha a külföldi tulajdonú cégek előnyben részesítik a saját hazájukból származó beszállítókat, akkor ez valóban relatív veszteség a magyar tulajdonláshoz képest, de ennek a másik oldala, hogy a nálunk működő külföldi cégek máshol éppen a nálunk lévő leányaikat mint beszállítókat részesíthetik előnyben a helybeliekkel szemben. Nem valószínű például, hogy Olaszországban a Lamborghini sportkocsikba Magyarországon gyártott motorokat szerelnének, ha történetesen nem a győri gyár tulajdonosa, az Audi lenne a tulajdonosa a Lamborghini cégnek is.

A külföldiek hatékonysági előnyét részben magyarázza, hogy olyan ágazatokba áramlik a külföldi tőke, ahol a tipikus cég mind saját tőkével, mind létszámmal mérve az átlagnál nagyobb. A külföldi tőke arányát (TOP 100 cég nélkül) ágazatonként mutatja be a táblázat mutatja.

Romhányi Balázs

Ami a profit felhasználását illeti, empirikusan is jól alátámasztott - bár tudományosan nem teljesen megmagyarázott - tény, hogy a tőkepiacon is létezik "hazaszeretet" (angolul: home bias), ami azt jelenti, hogy a befektetők az általuk kezelt vagyonból sokkal nagyobb részt szoktak saját hazájukban elkölteni, mint ami az ismert elméletek alapján optimális lenne. Nincsenek pontos adatok arról, hogy egy tipikus magyar és egy tipikus külföldi többségi tulajdonú cég esetében mennyi hozzáadott érték marad Magyarországon. A magyaroknak kedvező egyszerűsítésekkel készített becsléseim eredménye röviden a következő: annak ellenére, hogy a külföldi cégek jelentős mennyiségben utalnak osztalékot külföldre, összességében jóval több hozzáadott értéket hagynak Magyarországon. A legnagyobb cégek esetében a különbség még erősebb, sőt ott még a számításokban figyelembe nem vett "Lamborghini-hatás" is inkább érvényesül.

Kétségtelenül igaz ugyanakkor, hogy a külföldi tulajdonú cégek esetében a hozzáadott érték egy része elhagyja az országot. Ezért kerülhet szóba a külföldi tulajdonosok kivásárlásának ötlete. 2011 végén a társasági adóbevallást benyújtó és bért fizető cégek 40 ezermilliárd forint saját tőkéjéből több mint 23 ezermilliárd forint volt a külföldiek részesedése. Valódi vegyesvállalat nagyon kevés van, vagyis mind a külföldiek, mind a belföldiek csak nagyon ritkán hajlandók kisebbségi tulajdonosként befektetni, ezért a magyar tulajdon dominánssá tételéhez nem elég a 23 ezermilliárd külföldi saját tőke több mint felét kivásárolni, gyakorlatilag az egészre kell fedezet.

Pontos adatunk természetesen nincs, de konzervatív (a magyaroknak kedvező) egyszerűsítésekkel becslést készítettünk, hogy egy tipikus magyar és egy tipikus külföldi többségi tulajdonban levő cég esetében mennyi hozzáadott érték marad Magyarországon. Feltesszük, hogy a belföldi cégek minden bérüket magyaroknak fizetik, a külföldiek bértömegéből viszont 5 százalékot a külföldi menedzserek külföldön költenek el. Feltettük továbbá, hogy a magyar cégek minden gépüket Magyarországon szerzik be, a külföldiek viszont mindent külföldön. A 3. táblázat összefoglalva mutatja az eredményeket. Annak ellenére, hogy a külföldi cégek jelentős mennyiségben utalnak külföldre osztalékot, összességében minden ágazatcsoportban a külföldi cégekben dolgozók után jóval (50-80 százalékkal) több hozzáadott érték marad Magyarországon. Egy nem TOP100 közé tartozó magyar cégben egy foglalkoztatott után például nagyjából 3,7 millió forint, míg egy hasonló külföldi cég esetében 5,5 millió forint az itthon maradó hozzáadott érték.

Romhányi Balázs

A számok azt mutatják, hogy a magyar cégek közül néhány nagyot leszámítva nincs olyan, amelyiknek érdemi szabad pénze lenne, az a néhány pedig a szabad forrásait inkább külföldi terjeszkedésre használja. Marad a háztartások mobilizálható pénzügyi vagyona. Az MNB statisztikái szerint azonban 2013 közepén ez alig haladta meg a 10 ezermilliárd forintot. A kivásárlást tovább nehezíti, hogy a háztartások erősen kockázatkerülők: részvény- és befektetésijegy-állományuk mindössze 4 ezermilliárd forint. Könnyen belátható tehát, hogy a külföldiek kivásárlásához belátható időn belül egyszerűen nincs se pénz, se tényleges lakossági szándék.

Ez azonban nem is baj, mivel az MNB idevágó statisztikai adatai szerint a nem itthoni lakosok magyarországi nettó (profitkivitellel is csökkentett) tőkebefektetése 2008-2012 között évente átlagosan 550 milliárd forint volt, és még a legrosszabb évben is elérte a 340 milliárdot. Ez a pénz a magyar reálgazdaságot finanszírozza, ami azt jelenti, hogy a külföldi cégek kiűzése még önmagában, a magasabb bérek elvesztését figyelmen kívül hagyva is nettó veszteséget jelentene a gazdaság fejlődése szempontjából. És persze az sem valószínű, hogy a külföldi tulajdonos kapcsolati hálójából kiszakított cég változatlan hatékonysággal tudna működni. Rendkívül nehéz tehát bármilyen értelmes gazdasági indokot felhozni arra, hogy miért állna nemzeti érdekünkben kiutálni a külföldieket.