Milyen juttatások adhatók a munkavállalóknak a nyári pihenés finanszírozására?
Számos adómentesen vagy kedvezményesen biztosítható juttatási forma közül lehet választani.
Az elmúlt hetek a feltörekvő piaci devizák zuhanásáról szóltak, melynek során a kommentárok azzal magyarázták a felfordulást, hogy az amerikai jegybank (Fed) szigorít a monetáris politikáján, ami rossz a feltörekvő országoknak. Mindegyiknek, vagyis logikus, hogy minden feltörekvő devizának gyengülnie kell. Kenneth Rogoff, a Harvard professzora ugyanakkor két megállapítást tesz: a Fed akciója csak egyetlen faktor ebben a történetben, és nem igaz az, hogy egy kalap alá kellene venni az összes feltörekvő piacot – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.
A közgazdászprofesszor hangsúlyozza, hogy a mostani a feltörekvő piaci pánik teljesen más, mint az 1990-es évek hasonló láncreakciói, amikor valóban egy kalapban voltak ezek az országok. Legtöbbjük ugyanis fix árfolyamrendszert használt, amely rendszerek – a fenntarthatatlanság okán – szépen lassan egymás után összeomlottak. Most ugyanakkor teljesen más a helyzet, nincs egy nagy közös tényező a feltörekvő piacokon, ami mindenki alól kihúzhatná a szőnyeget.
A kommentárok szerint a Fed szigorítása ez a közös faktor, Kenneth Rogoff azonban rámutat, hogy ez a folyamat teljesen eltérően hat az egyes feltörekvő országokra. Azok például, akik többletes folyó fizetési mérleget tartanak fenn, a költségvetésük pedig kiegyensúlyozott, nincsenek ráutalva a külföldi tőkére (Magyarország részben ilyen), ők nincsenek nagy bajban. Azok pedig, akik az USA-ba exportálnak, kimondottan örülhetnek az eseménynek, a Fed szigorítása ugyanis azt jelenti, hogy az USA gazdasága erős, ha pedig erős, akkor növelheti a feltörekvő piacokról érkező importját. Ez jó előjel a feltörekvőknek – írja a blog.
Az sem igaz ugyanakkor, hogy csakis a Fed szigorítása az aggodalmak forrása. A kínai lassulás a távol-keleti gazdaságokat fenyegeti, a japán jen gyengülése a dél-koreai exportőröket hozhatja nehéz helyzetbe, az amerikai palagáz-boom a mexikói és távol-keleti feldolgozóipar versenyképességét ronthatja, és ugyancsak megvannak a maguk politikai problémái a törököknek, oroszoknak, braziloknak is. Ahány ország, annyi kockázat – jegyzi meg a professzor.
