A nyugdíj minden elöregedő társadalomban – vagyis szinte mindenhol a fejlett világban – komoly fejtörést fog okozni a politikusoknak a nem is olyan távoli jövőben. Egyre több lesz a nyugdíjas, vagyis három lehetőség adódik: vagy pluszpénzeket kell bevonni, vagy csökkenteni kell a nyugdíjakat, vagy növelni a nyugdíjkorhatárt. Martin Feldstein, a Harvard professzora egy, a várható élettartamhoz kötött nyugdíjkorhatárt javasol – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Az USA-ban a mostani 4,9 százalékhoz képest 2038-ban már a GDP 6,2 százalékát fogja felemészteni a nyugdíj, ha minden más változatlan marad. A terhek ilyen mértékű növekedését nem fogja kibírni az amerikai költségvetés, valamit tenni kell majd. Az első lépés meghatározni, hogy mi lehet az emelkedő nyugdíjterhek legfőbb oka.

Martin Feldstein rámutat, hogy elsősorban az az örömteli folyamat állítható be első számú oknak, hogy a várható élettartam stabilan emelkedik az USA-ban. Amikor a jelenlegi nyugdíjrendszert megalkották az 1930-as években, akkor még bő hat évvel volt alacsonyabb a várható élettartam, mint ma, a várható élettartam tehát évtizedenként megközelítőleg egy évvel növekszik. Jól látható, hogy míg 1930-ban még csupán 11-13 évvel élték túl az amerikai polgárok a nyugdíjkorhatárt, addig ma már bő 16-18 évvel.

Martin Feldstein szerint ez a tendencia, hogy évtizedenként egy évvel nő a várható élettartam, kitarthat a soron következő évtizedekben is, vagyis ha a korhatár változatlan marad, akkor az USA költségvetése egyre nagyobb bajba kerülhet. A megoldás a professzor szerint az, ha az állam növeli a nyugdíjkorhatárt, mégpedig fokozatosan.

A legokosabb az lenne Martin Feldstein szerint, ha a korhatárt a várható élettartamhoz kötnék, és mondjuk úgy határoznák meg, hogy az emberek a várható élettartam előtt 15 évvel mehetnének nyugdíjba. Akkor, amennyiben nőne egy évvel a várható élettartam, úgy automatikusan emelkedne eggyel a nyugdíjkorhatár is.