A SolarLove írta meg, hogy a britek mostanra szintet léptek a napenergia-hasznosításban, mivel egy átlagos napon ma már 1,37 GW villamosenergia-teljesítmény származik a napfényből. Ennyi energiát táplálnak be átlagosan az elektromos hálózatba. (Csak viszonyításképpen: a Paksi Atomerőmű, amennyiben teljes terhelésen megy, 2 GW-ra képes). Nem is pusztán a mennyiség, hanem a tempó az, ami az Egyesült Királyság elkötelezettségét mutatja e projektek iránt: egyetlen év leforgása alatt 153 százalékkal növelték a napenergia-termelésüket.

Az  EnAppSys elemző cég legfrissebb adataiból az is kiderül, hogy a fotovoltaikus rendszerek (PV) ugyan csak 4 százalékát jelentik a brit energiatermelésnek, de a hirtelen jött boom az iparágban már problémákat okoz: túlkínálatot is előidézett, aminek az egyik, az energiapiac számára kétség kívül problémás velejárója, hogy az negatív piaci árakat idézett elő az áramtőzsdén.

Skócia felett az ég...

scottishenergynews.com

Negatív áron azt kell érteni, hogy a hálózati rendszerek egy adott időszakban olyan mértékben túlterheltekké váltak (például egy nagyon verőfényes délidőben, amikor a napelemek csúcson termelnek), hogy az áramtermelőket a regulátorok arra kell, hogy ösztönözték, hogy ha lehet, ne adják le a termelésüket a hálózatba. Vagy ha mégis megteszik, akkor nemhogy pénzt nem adnak nekik érte, de még nekik kell visszafizetniük érte. E jelenség a gyakorlatban bő két éve jelent meg, Németországban, ahol először meglepő volt, hogy  brutális napenergia-termelési rekordot mértek, de azóta a limitek is, a gyakoriság is csak nőtt – komoly fejtörést okozva a rendszerirányítóknak. A túltermelés ugyanakkor azt is világosan jelzi: nem elég a termelői oldalon beruházni, és egyre nagyobb kapacitásokat építeni a megújuló energiás rendszerekbe, mert a hálózatok rugalmassága és fejlesztése legalább ilyen fontos feladattá vált.

Paul Verill, az EnAppSys egyik vezetője a brit adatokra utalva mondta azt, hogy a rugalmasabb rendszer kialakításához (a termelői arányok változásához, ahhoz, hogy a csökkenő nukleáris, de brutális tempóban növekvő szél- és napenergia-termelési források ismeretében) az Egyesült Királyságban a továbbiakban egyre inkább felértékelődnek majd a gáz- és a széntüzelésű generátorok, mivel azok képesek a napenergia-túltermelést követő termeléscsökkenésekre is megfelelő biztonsággal reagálni – és ami fontosabb: ha a fogyasztás szükségessé teszi, elegendő energiát termelni is.

Az Egyesült Királyság termelői megújuló energiákból termelt villamos energia aránya meghaladta a 22 százalékot, és mind a tengeri szélfarmoknak, mind a napenergia-beruházásoknak köszönhetően tovább emelkedik. A jelenlegi prognózisok szerint a napenergia részaránya az évtized végére elérheti a 10 százalékot.

Wikipedia

Mindeközben Magyarországon

Mindez ránk nézve azért kínosnak, mert a Magyarországnál lényegesen rosszabb napenergia-adatokkal rendelkező britek is azt bizonyítják, hogy a napenergia-kapacitások beépítésére a saját jövőnk érdekében van leginkább szükség. Hazánkban a statisztikák alapján 1000-1350 kW/m²-es napenergia-mennyiséggel lehet számolni (Budapest déli részén például 1200-1250 kW/m² az évi napenergia-mennyiség), míg Nagy-Britannia déli harmada is legfeljebb a 900-1100kWh/m² kategóriába sorolható.

Az "alanyi jogú" nemzeti napenergia-termelés fontosságát belátták már sok-sok, igazán gazdagnak (Németországhoz vagy az Egyesült Királysághoz viszonyítva, annak) nem nevezhető országban is Bulgáriától Románián és Csehországon át Ukrajnáig és Puerto Ricóig. Eközben a magyarországi napenergia az energiamixben nem is látszik; nálunk az jelent szenzációt, hogy elindult (végre) az első önerős naperőmű Jászágón (mely nincs 0,5 MW-os). A kormány arra se lehet büszke, hogy 2014 végre, a saját megújuló energiás cselekvési tervében szereplőkhöz képest is 272 ezer négyzetméternyi "napelem-lemaradásba" került. Mindez abból a perspektívából nézve nem meglepő, hogy a kormányzat lényegében "oda se figyel" arra, hogy rendszerszinten hol és hány száz megawattnyi, szélből, napból, megújuló energiából nyerhető energiatermelő beruházás volna installálható a hazai hálózatba és "háztáji" rendszerekbe.

Ehelyett a kormányzati tisztviselők továbbra is a "nem süt a nap, nem fúj a szél" ortodoxiáját mantrázzák, és amit helyette kínálnak, az az olcsó áram ígérete – egy 80 százalékban orosz hitelből finanszírozott nukleáris erőmű, amiről a közelmúltban nem csak az derült ki, az csak porhintés, hogy a Paks II. projekt már sínen van, hanem az is, hogy a beruházás műszakilag és technológiailag is kockázatos lehet, plusz az eddig több mint 4000 milliárd forinttal számolt beruházás költsége ennél akár 5000 milliárd forinttal is többe kerülhet.