Szabó M. István
Szabó M. István
Tetszett a cikk?

A paksi atomerőmű-bővítési projektben szinte csak súlyosabb dolgok vannak, mint a Brüsszel által eddig kifogásolt, és ennek hatására orvosolt orosz-magyar üzemanyag-ellátási szerződés volt – állítja Perger András, a Greenpeace szakembere. Az az utóbbi években az Energiaklub atomenergiás projektjének vezetőjeként ismertté vált projektvezető szerint a konstrukció versenyjogi szabályokat sért, és csak idő kérdése, hogy az EU mikor és hogyan vasalja be rajta az uniós konformitást. Mindeközben komplett energetikai rendszerváltás zajlik a körülöttünk lévő világban, és ebből az is egyre nyilvánvalóbban látszik, hogy a németek nem valamiféle zöld ostobaság miatt mondtak le az új atomerőművek építéséről.

hvg.hu: Az új paksi atomerőmű építésével kapcsolatban az elmúlt két hét hírei közt fél tucat, önmagában is meghatározó fontosságú jelent meg. A nukleáris erőművet tárgyaló oktatási programtól a magas sugárzású hulladék elhelyezésének költségein, a környezeti hatástanulmányon és Putyin alig burkolt fenyegetőzésén át az orosz fővállalkozó paksi terepszemléjéig, a paksi közmeghallgatásig, és addig, hogy hétfőn a területen megkezdődött a földtani kutatás látszólag mind-mind előrébb löki a cél felé az „évszázad üzletét”. De valóban közelebb állunk-e az új magyar atomerőmű megépítéséhez, mint 1-2 vagy 4 évvel ezelőtt?

Perger András: A kormányzati látszatvalóság arról szól, hogy minden akadály elhárult az építkezés megkezdése elől, és hogy ez a történet lényegében el is dőlt. Lázár János miniszter és Aszódi Attila kormánybiztos is nagyon határozottan beszél erről, és láttatják a határozott szándékot is, hogy a kormány akaratából végül tényleg lesz majd egy atomerőművünk.

Ma azonban csak annyival vagyunk közelebb a mélyvízhez, hogy december elején az oroszokkal aláírták az építésről szóló szerződést. Addig csak beszéltek róla, hogy mi lesz, most pedig el is kezdik égetni az erre szánt pénzt. Az idei költségvetésben ez több mint 28 milliárd forintot jelent.

hvg.hu: Borzasztóan sok pénz 28 milliárd forint, de a több mint 4000 milliárdos építési kerethez képest azért mégis csak aprópénz. Kitolathatunk még ebből a projektből?

P. A.: Ebből a hintából elvileg bármikor ki lehet szállni. A kérdés az, hogy mennyit költöttünk el erre addig a pontig, és hogy aztán mennyit kell még az addig elvégzett munkáért az oroszoknak fizetni. Ez utóbbi lehet nagyon drága is, Bulgáriával jó ideje zajlik egy ilyen huzavona, ami arról szól, hogy a bolgárok fizessenek-e 1 milliárd eurót (úgy durván 300 milliárd forintot) az oroszoknak, amiért gyakorlatilag nem kaptak cserébe semmit.

©

Ezzel együtt, sokkal közelebb még mindig nem vagyunk a paksi építkezés végéhez, mint voltunk akár csak két éve is. Az egy dolog, hogy a magyar kormány mit mond arról, hogy mit szeretne. Az pedig egy másik – és ezt azért sokkal fontosabb volna észben tartani –, hogy ennek a történetnek a kulcsa nem Budapesten, hanem Moszkvában és Brüsszelben van.

hvg.hu: Kinek építik Orbánék Paks II.-t?

P. A.: Ezt most nem tudom egyértelműen megmondani. A hivatalos kormányzati szöveg kapacitásfenntartásról beszél, e szerint Paks II. azért kell, hogy a most még termelő négy reaktor – melyeket majd a 2030-as években egymás után le kell kapcsolni – helyébe lépjen, és így voltaképpen semmi se változzon. De ez így egyáltalán nem igaz.

A gyakorlatban Orbánék azzal számolnak, hogy 2025-26-ra bekapcsolják majd mind a két új blokkot. Ennek energetikai indokoltsága nincs. Annak, hogy 2026-tól, akár egy évtizeden keresztül Magyarországon 6 reaktor dohogjon, semmi értelme, mert az így kialakuló helyzetből csak további problémák keletkeznek.

Például az, hogy be kell gyömöszölni a hazai rendszerbe 4400 MW, gyakorlatilag folyamatosan termelő, azaz rugalmatlan kapacitást – hiszen egy atomerőművet nem lehet lekapcsolni, ha épp kevesebb energiára van szükség –, miközben az ország csúcsfogyasztása 6500 MW körül van. Ezzel a lépéssel tehát új energiatermelő eszközök – például szélerőművek – építése jobbára értelmetlenné válik a befektetők számára, és a meglévők is el fognak lehetetlenülni. Az állam nyilván azért építtet horrorisztikus költségen atomerőművet, hogy működjön – így a többieknek csak szűk tér fog maradni. Éjszaka például minden bizonnyal nem nagyon lenne szükség más erőműre. De ki fog építeni vagy fenntartani erőművet azért, hogy nappal 1-2 órára bekapcsolhassa? A másik probléma, hogy Paks II.-vel az ország áramtermelő kapacitásainak majd fele egyetlen helyre fog összpontosulni. Ennek nyilvánvaló ellátásbiztonsági kockázatai vannak.

Ennél fogva annak, hogy egy bő évtized múlva indítani akarják az új reaktorokat, csak pénzügyi oka van: az, hogy az oroszok addig adták a kölcsönt, azt 2026-tól el kell kezdeni a visszafizetni.

Az, hogy Moszkvának miért jó ez a projekt, a kezdetektől fogva nem teljesen világos, mert az nem tűnik elég indoknak, hogy így akarnak Kelet-Európában megkapaszkodni, vagy hogy így „etethetik” az orosz atomipart. Szerintem még az se dőlt el, hogy az oroszoknak igazából lesz-e elég pénzük egy olyan projektre, amelyben a politikai szempontok vélhetően fontosabbak nekik, mint a pénzügyi megtérülés kérdése. Putyin azért fújt visszavonulót a Déli Áramlatnál is, mert a politikai hozam egyre kevésbé volt arányban a költségekkel, főleg hogy a pénz meg közben elfogyott.

hvg.hu: Lehet-e az ipari igényekre fókuszáltan építeni az új atomerőművet?

P. A.: Lehet, ha van ehhez megfelelő ipar. Ez van például a Paks II. kapcsán párhuzamként sokat, de valójában indokolatlanul citált finneknél. Ott valóban léteznek papírgyárak és a folyamatosan, nagy mennyiségű energiát zabáló iparágak. A reaktorok építésére is ipari konzorciumok jöttek létre. De az ottani villamosenergia-rendszer mérete több mint kétszerese a miénknek, amelyben könnyebben elférnek. Ám az energiaigényen felül ott az atomerőmű-építéshez szükséges gazdasági potenciál is megvan. A finn példát sem értékelném túl: már 10 éve építik az ötödik finn reaktort a franciák, és miközben még legalább 3 évig építik, máris óriási veszteségekkel kell számolniuk. Egy másik, az oroszokkal közösen építendő hatodik erőművet pedig én még mindig nem venném biztosra.

©

Magyarországon azonban nincs olyan ipar, amelynek szüksége lenne Paks II.-re. Véget ért az alumíniumgyártás kora, az ide települő cégeknek nincsenek olyan érdekeik, igényeik, hogy megérné nekik 1-2 új atomerőmű finanszírozása, az ezzel járó rengeteg politikai, adminisztratív és egyéb maceráról nem is beszélve. Csak egy példa: a Lego nyíregyházi gyára magának termeli az energiát, három gázmotorának az összteljesítménye 8 megawatt, ezekkel a gyár fűtési és hűtési igényeit is ki tudja elégíteni. Ez a nagyság köszönőviszonyban sincs Paks II.-vel (2400 MW). Miért fognának össze bárkivel is egy, az igényeiket messze meghaladó erőmű építésére?

hvg.hu: Mi a kulcskérdés?

P. A.: Az, hogy Brüsszel hogyan és mikor vasalja be az uniós konformitást ezen a projekten. Az csak porhintés, hogy a paksi projekt előtt nincs több akadály, mert azt látni kell, hogy ebben a projektben szinte csak súlyosabb dolgok vannak, mint a Brüsszel által eddig kifogásolt, és ennek hatására orvosolt orosz-magyar üzemanyag-ellátási szerződés volt. Úgy látom, hogy a paksi konstrukció az EU versenyjogi szabályait sérti. Zajlik a brüsszeli vizsgálódás azzal a céllal, hogy megállapítsák, van-e a magyar kormány által előadott modellben tiltott állami támogatás, és ezt előbb-utóbb hivatalos szintre fogják emelni.

hvg.hu: Vegyük azt a verziót, hogy végül mindenre rábólintanak, és megindul az építkezés, aminek a végeredménye az, hogy lesz egy 10 milliárd eurós – 3000 milliárd forintos – orosz hitelünk, de cserébe egy 30-32 forintos kWh-s egységáron termelni képes erőművünk.

P. A.: Rossz, azaz inkább jó hírem van: mostanra mi, magyarok is eljutottunk odáig, hogy akár állami rásegítés nélkül is finanszírozni tudjunk 10-12 év alatt megtérülő beruházással egy családi ház vagy lakás akár teljes energetikai ellátását is. Az elkövetkező években pedig így a háztetőkre akkor is egyre nagyobb számban kerülnek majd fel napelemrendszerek, ha az állam továbbra is inkább gátja, semmint katalizátora lesz annak, hogy a polgárai energiatudatosabbak, önállóbbak, és kevésbé a rendszertől függők legyenek.

De akkor is gond lesz, ha – tegyük fel – 2026-ban valóban elindulnak majd az új reaktorok, és ha valóban képes lesz az erőmű a 30 forintos kilowattóránkénti önköltségi ár elérésére. Ez az ár ugyanis túl magas lesz a napelemekkel elérhetőhöz képest, így versenyképtelen lesz azokkal. 2020-25-re vonatkozóan valószínűsíthető, hogy nem csak a szélerőművek fognak olcsóbban termelni, mint az atomerőmű, de mindkettő drágábban fog termelni, mint a napelemek.

hvg.hu: Az ördög bőrébe bújva erre azt mondom: lehet, hogy így lesz például Németországban, Ausztriában és Dániában, de biztos így lesz-e Magyarországon?

P. A.: Lehet azt gondolni, hogy mindaz, ami Németországban vagy Dániában zajlik, majd nem érint minket, de arra, hogy ez a megközelítés milyen problémákhoz vezet, hadd hozzak egy egészen friss példát. Áprilisban, Németországban a csúcsidőszaki energiaár alacsonyabb volt, mint az alaperőművi. Leegyszerűsítve, ez azt jelenti, hogy a napelemek által termelt áramot olcsóbban adták a piacon, mint az atomerőművit.

Komplett energetikai rendszerváltás zajlik körülöttünk fizikai és piaci értelemben is, melyből az is egyre nyilvánvalóbban látszik, hogy a németek nem valamiféle zöld ostobaság miatt mondtak le az új atomerőművek építéséről, hanem mert miközben ott legalább 12 milliárd euróba kerülne egy Paks II. méretű atomerőművet felhúzni, arra is rájöttek, hogy a régi és az új rendszert nem tudnák együtt üzemeltetni. 

©

Nem hiszek abban, hogy ez az átállás Európában nem jár majd akár komoly méretű problémákkal is, de erre fel kellene készülni, mivel ezek hatása alól nem mentesülhetünk. Leginkább ezért probléma, hogy a magyar döntéshozók láthatóan ezzel az egésszel nem is foglalkoznak. Arra azonban így is, úgy is lépni kell majd, ha Észak-Németországban fúj a szél, miközben Dél-Németországban meg hétágra süt a nap, és az Európát összekapcsoló villamos hálózaton megindul majd az a rengeteg elektron.

Az nem opció, hogy akkor majd a kormány elvágja a nyugatról érkező vezetékeket, mondván: nincs szükség az olcsóbb áramra, mert drágán ugyan, de mi magunk termeljük meg Paks II.-ben. Ilyen az EU-n belül biztosan nem elképzelhető, ráadásul ezt a gazdaság sem fogja tolerálni.

hvg.hu: Túlzás-e azt állítani, hogy a kormány az erőmű megépítésével valójában röghöz köti a polgárait? Úgy értem, hogy szerte az EU-ban terjednek a háztetőre telepített napcellák, a passzív házak, a saját energiaigények megteremtésével pedig a személyes döntési szabadság kiterjesztése is zajlik. Paks II. megépítése valóban ezzel ellentétes irányú folyamatnak tekinthető?

P. Á.: Ha megépül, akkor semmi mást nem támogat, nem tud majd támogatni az állam, viszont mint legfőbb termelő meghatározza majd a költségeket és megszabja az árakat. Máshogy ugyanis nem is fogja tudni életben tartani a nagyon drágán megépített új atomerőművet. Ez a kormány évek óta folytatott központosítási törekvéseiből levezethető. Ahogyan az is, hogy a hozzáférhető információk korlátozása a szabadság, a döntési szabadság korlátozását eredményezheti.

De ennél tovább megyek: ha én termelem meg otthon a saját áramomat, akkor nem az a legfontosabb, hogy mennyibe kerül az áram, hanem az, hogy ennek a hatása a politikában is megjelenik. Megint egy német példa: a kereszténydemokraták (CDU) akkor fordultak le politikailag az atomenergiáról, amikor kiderült, hogy a szavazóbázisukat adó gazdák tömegével tettek a tetőikre napcellát, és így egyáltalán nem mindegy nekik, hogy mennyiért veszik át az áramot. Ha az atomerőművek miatt nincs szükség a napelemekre, a gazdák idegesek lesznek, és ennek hangot adtak a pártban is. Muszáj volt tehát irányt váltani. Ennek az eredménye az is, hogy míg 15 éve Németországban csak néhány cég kezében volt az ország energetikai termelőkapacitásainak zöme, ma ez több millió kézben van. És akik ezt birtokolják, azok – akár milyen kicsik is – a rendszerben (nem csak a villamosenergia-piacon, de a politikában is) érdekeket képviselnek. Ez gyakorlatilag forradalom. Paks II. kérdése tehát arról is szól, hogy átalakulóban van minden, amit a 20. században az energetikáról tanultunk, gondoltunk.

hvg.hu: Lesz-e bárki is elég erős ahhoz, hogy ennek érvényt szerezve, elkaszálja ezt a projektet?

P. A.: Paks nem csak a paksiakra, nem csak az ehhez értő pár ezer szakemberre, vagy a döntéshozó politikusokra tartozik, akik ezt a döntést meghozták, hanem mindenkire ebben az országban. Az, hogy nincsenek tömegek az utcán amiatt, hogy a kormány 30 évre titkosított minden dokumentumot – amelyek jó részéről egyébként nem is tudjuk, hogy léteznek-e –, és hogy így nem akar lehetőséget sem adni arra, hogy erről a kérdésről beszéljünk, az inkább feladatot ad, semmint eltántorít.

©

Jelen pillanatban csak néhány civil szervezet és politikus deklarálta egyértelműen, hogy határozottan kitart amellett, hogy ezt az építkezést meg kell akadályozni. Én személyesen is úgy gondolom, hogy ez a projekt rosszat tesz Magyarországnak, hogy ez (legalább is abban a formában, ahogy most látni engedik) energetikailag, gazdaságilag, társadalmilag és politikailag is káros következményekkel jár ránk és a jövőnkre nézve. A munkámnak része az is, hogy ezt minél többekkel megértessem.

hvg.hu: Sok év után nemrég váltott: az Energiaklub atomenergia-ügyi szóvivőjéből a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse lett. Jelenti-e ez azt, hogy a Greenpeace is szakmaibbá válik abban az értelemben, hogy többre is futja majd az elmúlt években mutatott vizuális, sokkolónak szánt performanszoknál?

P. A.: Az Energiaklubban dolgoztam végig az utóbbi 13 évet, és bár az atomos témában én voltam a szervezet „arca”’, ez nem one man show volt, egy igen komoly és felkészült csapatban dolgoztam. A Greenpeace a témában most egyértelműen erősíteni akart, de nem csak az én érkezésemmel.

A nukleáris energia kérdésében a szervezetnek mindig markáns mondanivalója volt, van és lesz. Ez nem magyar sajátosság, az egész régióban így van: Temelin, Mohovce, Cernavoda, Kozloduj, Paks – valójában ugyanaz a probléma. Nyilván nem molinókat festeni érkeztem ide. A Greenpeace-nek nagyon határozott elképzelése az, hogy az eddigi szakmai munkát még erősebbé és láthatóbbá tegye az atomos fronton, és e kérdésben úgy látszik, szerencsésen egymásra találtunk.  

hvg.hu: Az „átigazolása” úgy is értelmezhető, hogy ezzel szélesebbé válik a paksi projekttel szembeni civil-szakmai front, pláne, hogy az Energiaklub és a Greenpeace mellett fontos tényezővé vált Jávor Benedek EP képviselő brüsszeli tevékenysége is. Van-e bármiféle munkamegosztás, egyeztetés vagy megállapodás arról, hogy ki mit csinál, illetve ki, kinek hogyan segít?

P. A.: Azt, hogy ki, mit, miért csinál, azt én nem tudom. Azt viszont igen, hogy az EU és Brüsszel a kulcskérdés ebben a dologban, így az, hogy Jávor Benedek ezt elég erősen, és szemlátomást jó érzékkel tolja ott és onnan, az nyilván nekünk is jól jön.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Összehajtható, kinyújtható telefonok? Készüljön, jön a dömping belőlük

Összehajtható, kinyújtható telefonok? Készüljön, jön a dömping belőlük

Ez a vese benn akar maradni, és benn is fog

Ez a vese benn akar maradni, és benn is fog

Németh Zsolt lett az Európa Tanács demokráciával foglalkozó parlamenti szakbizottságának elnöke

Németh Zsolt lett az Európa Tanács demokráciával foglalkozó parlamenti szakbizottságának elnöke