TI: A korrupciót hizlalják az országba ömlő uniós pénzek

Magyarország (és a többi közép- és kelet-európai uniós tagállam) a gazdaságtörténetben korábban ismeretlen mértékű külső fejlesztési forráshoz jut uniós tagságának első két költségvetési ciklusában. 2007 és 2020 között az évente megtermelt GDP-jének több mint 3,5 százalékát – vagyis minden évben átlagosan bő ezermilliárd forintot – kapja fejlesztési célra az Európai Unió költségvetéséből. Egyes területeken minden korábbinál lényegesen több pénz áll rendelkezésre, aminek maradéktalan elköltését a kormány kiemelten szorgalmazza.

"A forrásbőség, és az a kényszer, hogy e forrásokat maximálisan kihasználja az ország, önmagában korrupciót generálhat, hiszen a források kezelői a pályázatokra szánt pénzt felültervezik, az elszámolható költségeket bőkezűen határozzák meg" – összegezte "Az uniós források korrupciós kockázata Magyarországon” című tanulmányukat Nagy Gabriella, a Transparency International Magyarország (TI) közpénzügyi programvezetője.

A hatóságok nem érdekeltek abban, hogy szigorúan ellenőrizzék a költéseket, így a túlárazás gyakorlatilag kódolva van a rendszerben. Nem ritka, hogy a piaci ár ötszöröséért szereznek be egy árut uniós támogatással. Egy magyar egészségügyi központ részben EU-finanszírozással egy szlovákiai vállalattól 1,7 millió euróért vett meg egy olyan berendezést, amelynek beszerzési ára (vélhetően reális piaci értéken) Szlovákiában 262 ezer euró volt.

A közbeszédben főleg arról esik szó, hogy el tudja-e költeni az ország az uniós pénzeket, és a fejlesztések hatékonysága háttérbe szorul. A szervezet szerint már önmagában ez a szemléletmód is rontja a korrupció elleni küzdelem esélyeit, hiszen az alaposabb és szigorúbb ellenőrzés több időt vesz igénybe, így lassíthatja a projektek megvalósítását. A hazai fejlesztési programok hatékonysága általában alacsony.

"Az unió által adott pénzeket általában közbeszerzés útján költik el. Ez a legkockázatosabb szakasz a korrupció szempontjából” – emelte ki Nagy Gabriella. Jellemző módszer a közbeszerzési kiírások testreszabása, finomhangolása a piaci verseny korlátozása céljából. Figyelemre méltó, hogy a közbeszerzéssel kapcsolatos korrupciós és csalási kockázatok nagy része az uniós források felhasználásáért felelős intézményrendszer keretein kívül – a kedvezményezett szervezeteknél – jelenik meg.

Egy jellemző példa minderre az, amikor néhány hónappal ezelőtt az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság a Győr-Gönyű kikötő továbbfejlesztésére kiírt közbeszerzésen – hamis adatszolgáltatásra hivatkozva – kizárta az eljárásból a korábban kegyelt, majd kegyvesztetté vált Simicska-féle Közgép Zrt.-t. Arra hivatkoztak, hogy a vállalat által a megvalósításhoz felhasználni kívánt komp „zárt fedélzetének területe nem érte el az 500 négyzetmétert, az csak 452,6 négyzetméter volt”. A Közgép korábban kiemelkedően sikeres volt a közbeszerzési eljárásokban, hasonlóan szigorú ellenőrzésnek nem volt kitéve.

A TI jelentése megállapítja: a 2014–2020-as időszakra érvényes jogszabályi környezet és új szervezeti rendszer a korrupciós kockázatokat (is) központosította. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megszűnésével 2014-től a fejlesztések operatív irányítását végző hatóságok a szakminisztériumokba kerültek, miközben a központi koordinációs feladatokat a Miniszterelnökség látja el. A 2014-ben bekövetkezett változásokat részben a decentralizáció, vagyis az irányító hatóságok minisztériumokhoz telepítése, részben a centralizáció, azaz a Miniszterelnökség erős koordinációs szerepe jellemzi. Erősödött a közvetlen állami, kormányzati kontroll, mert minden funkció a közigazgatáson belülre került.

„Maga a döntés – tehát hogy hogy mire költik a fejlesztési pénzeket – szintén magában hordozza a korrupció veszélyét” – hangsúlyozta Kállay László, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, a TI külső szakértője. A kormány döntött: 2014 és 2020 között az uniós források 60 százalékát közvetlen gazdaságfejlesztésre kell fordítani (2007 és 2013 között csak a források 24 százalékát költötte erre az ország). Korábbi felmérések szerint a gazdaságfejlesztésre szánt pénzek – tehát a vállalatoknak juttatott közvetlen támogatások – csak nagyon alacsony hatékonysággal hasznosulnak, miközben korrupciós kitettségük magas.