Óriási pályát fut be az interneten az a számítógépes programokból álló csomag, amelyet egy cég dolgozói tettek közkinccsé a napokban. A társaságnál egy olyan gépen bukkantak a programokra, amit egy korábbi dolgozójuk hagyott hátra, miután felmondott. A programozó olyan típusú ember volt, aki mindenre azonnal kódot írt, ha a feladat másfél percnél többet vett el az életéből.

A fejlesztő informatikus gyakorlatilag automatizálta a saját hétköznapjait. Az egyik programot például egy Prodigy számról nevezte el (Smack my bitch up), amely eredetileg egy felszólítás arra, hogy „valaki lője be nekem a heroint”, de itt a „bitch” valószínűleg a másik, vulgáris értelmében is („kurva”) használatos. A program ugyanis automatikusan sms-t küld a feleségnek, ha a munkahelyi szerver este 9 óra után bármilyen aktivitást érzékel. Az sms szövegének állandó eleme a „túlórázom”, az okokat pedig egy előre megadott listából véletlenszerűen generálja a program.

Az egyik nem nagyon szeretett ügyfél is megihlette a programozót, és írt egy olyan kódsort, amelynek elnevezésében „seggfejnek” titulálja őt. A program automatikusan pásztázza a kuncsafttól beérkező leveleket, és ha megtalálja benne a „segítség”, a „baj”, a „bocsánat” vagy hasonló kifejezéseket, akkor automatikusan küld egy rövid válasz e-mailt „Ne aggódj haver, legközelebb vigyázz jobban” üzenettel.

AFP / DPA / Boris Roessler

A „másnaposság” elnevezésű kis program azt érzékeli, ha a munkahelyi szerveren nincs a dolgozótól semmilyen aktivitás reggel 8.45-ig, és ekkor küld egy e-mailt a főnöknek „Nem vagyok jól / ma otthonról dolgozom” tartalommal, magyarázatként pedig egy előre legyártott listából véletlenszerűen emel be szövegrészeket.

Nagydíjat érdemel az a megoldás is, amely aktiválás után vár egészen pontosan 17 másodpercet, majd kapcsolatba lép az irodai kávéfőzővel, és utasítja, hogy kezdjen főzni egy közepes méretű, félig koffeinmentes lattét. A program arra utasítja a masinát, hogy a lefőzés után még várjon 24 másodpercet, és csak aztán csorgassa bele a kávét a pohárba, az egész ugyanis úgy van kitalálva, hogy pont ennyi időre van szüksége egy embernek ahhoz, hogy a kérdéses íróasztaltól eljusson a kávéfőzőig.

Az utolsó kódsor értékét növeli, hogy még a kollégák sem tudták, hogy a kávégép be van kötve a hálózatba, az aktiváló kódolt üzenetet pedig a mai napig nem tudják pontosan értelmezni.