Hódmezővásárhelyen egy igazi hungarikumot gyártanak, amely sehol máshol nem készül. A legtöbb magyarországi mellékhelyiségben használt porcelánáru ugyanis – legalábbis a modellt tekintve – kifejezetten magyar specialitás, ilyen WC-t ugyanis nemcsak Európában, hanem a világ egyetlen más táján sem használnak. Hódmezővásárhelyen, a volt Alföldi Porcelángyár helyén üzemel a kontinens egyik legnagyobb szanitergyára, ahol a kizárólag a magyar piacon eladható – azt viszont uraló – laposöblítésű WC-k mellett nagyon felsőkategóriás luxustermékeket is készítenek luxusfürdőszobákba.

Kerek 0 százalékos béremelési ajánlattal bökte ki a volános dolgozók szemét a tulajdonos Magyar Nemzeti Vagyonkezelő első körben, aztán később sem sokkal emelte meg ajánlatát, a dolgozóknál elszakadt a cérna. Szakszervezeteik ötnapos sztrájkot hirdettek március 28-tól (ha addig nem jutnak dűlőre a munkaadóval).

Két vásárló és egy áruházi dolgozó is áramütést kapott az Ikea Gothem nevű lámpájának hibás zsinórja miatt. Bár komolyabb személyi sérülés nem történt, a svéd bútorcég arra kéri a vásárlókat, hogy még ha a lámpák kifogástalanul működnek is, azonnal vigyék vissza azokat valamelyik áruházukba, ahol a termék teljes vételárát visszakapják. Azonban nem csak az IKEA lámpáival akadt probléma az elmúlt héten, hanem a gombelemekkel is, amelyeket a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság vizsgált, kiábrándító eredménnyel: 26-ból 16 gombelemnél meghaladta a határértéket a higanytartalom. Mivel az elemek nagyon kicsik, cseréjükkor könnyen kieshetnek a kezünkből, és ha gyermekünk véletlenül lenyeli az egy-két centi átmérőjű, három voltos gombelemet, abból nagy baj lehet. Mind a gombelem, mind a higany hatalmas károkat okozhat a szervezetben, a mérgezés kimenetele akár halálos is lehet.

A héten volt a vasárnapi boltzáras törvény egyéves évfordulója. A többség a pokolba kívánja. Érthető, hogy a kormányoldal miért jönne ki nagyon rosszul egy népszavazásból, amelyet eddig mindig sikeresen elszabotált valaki. Egy kis múltidézés és a jelen felfestése itt.

Még logója sincs a budapesti olimpiának, de mint az Átlátszó kibogarászta az uniós közbeszerzési értesítőből, a kormány tanácsadásra máris kipenget 5 milliárd forintot, amelyen három szerencsés cég osztozhat: a svájci Event Knowledge Services SA (Lausenne) és a brit M-Intergrated Solution Ltd. mellett a PricewaterhouseCoopers Magyarország Kft. (PwC). Utóbbi már eddig is kapott 720 millió forintot a budapesti olimpia megvalósíthatósági tanulmányára.

Nagyon belejött a kormányoldal abba, hogy viharos gyorsasággal hajt át törvényeket a parlamenten. A Posta és az MNB alapítványainak és cégeinek szerződéseit, pénzeit a szemünk elől eldugó törvények (amelyeket az államfő nem írt alá, az Alkotmánybíróság elé küldött) után a héten az új lakáspiaci intézkedés benyújtása és elfogadása között telt el egy nap. Jön a NOK, a nemzeti otthonteremtési közösség. Elég sok kockázat van benne (például lehet, hogy 2 év után új lakást vehet a közösség tagja, de lehet, hogy csak 15 év után, és kiszállni nagyon nem egyszerű), amolyan fogyasztói csoportnak felel meg az egész (amely eddig tiltott volt), de az állam busásan jutalmazza az abba belépőket, a befizetések után 30 százaléknyi, maximum évi 300 ezer forintnyi állami támogatás is dukál. A részletek ebből és ebből derülnek ki. Ja, és véletlenül máris van egy vállalkozó, akinek két cége nagy nyertese lehet a NOK-nak.

A Főgáz Zrt. első fokon elbukta azt a pert, amelyet Tóth Bertalan MSZP-s képviselő indított ellene, mert a gázszolgáltató nem akarta kiadni a Magyar Postával és a Díjbeszedő vállalatcsoporttal kötött bizonyos szerződéseit. Ez azt jelenti, hogy a Főgáznak 15 napon belül ki kell adnia a postaszerződéseit, de ha a gázszolgáltató fellebbez, akkor másodfokra kerül a per, és a bírónak majd az akkori tárgyaláskor érvényes jogszabályok alapján kell eljárnia.

A Magyar Posta szerződéseinek döntő részét éppen a napokban igyekszik titkosítani a kormány, azzal a csavarral, hogy nem az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló törvényt, hanem az ágazati (posta)törvényt módosítanák. Ha ezt visszamenőleges hatállyal sikerül megvalósítani – és az Alkotmánybíróság Áder János köztársasági elnök előzetes normakontrollkérése nyomán sem kifogásolja ezt –, akkor ezek a szerződések sem kerülhetnek majd nyilvánosságra. Ha viszont az alkotmányossági aggályok miatt legalább félig elmeszelik a törvénymódosítást, vagyis a visszamenőleges törvénykezést mégsem lehet keresztülvinni, akkor a Tóth Bertalan által kért adatok az utolsó olyanok között lehetnek, amelyeket mégis nyilvánosságra kell hozni.

A szerződések azért lehetnek érdekesek, mert a piaci szereplők (és a közvélemény) megláthatja belőle, hogy a két állami cég milyen árakon szerződik egymással, ezek mennyire térnek el a piacon bevett szinttől, vagyis esetleg milyen irányba mozgatnak ezzel az egyszerű manőverrel pénzeket a két állami vállalat között.

Hajba kapott két német cég azon, hogy lehet-e monopolizálni a winnettous termékeket. A Karl May Kiadó 2003 óta jogosultja a Winnetou közösségi szóvédjegynek, a gyakorlatban ez a cég birtokolja a márkát a legtöbb termék esetében. A német Constantin Film Produktion GmbH azonban az Európai Unió Védjegyhivatalánál 2013-ban elérte, hogy a legtöbb kategóriában töröljék a védjegyet. A Karl May az Európai Törvényszéken megtámadta a döntést, és nyert, vagyis most visszaszerezte a Winnetou termékek feletti gazdasági kontrollt.

A hét képe:

L. Simon államtitkár megvalósult rémálma

Studio Roosegaarde

Csalódással csöppent vissza a telefont lecsapó hazai ügyintézők, a csigalassúságú bürokrácia, az egymásra mutogató orvosok és védőnők, illetve a féléves egészségügyi várólisták világába Gábor és Anita, aki két kisgyerekkel költözött haza Angliából. Annyira ég és föld a két ország egészségügyi rendszere között a különbség, hogy a súlyos betegséggel küzdő családanya Budapestről utazgat vissza sugárkezelésre. Azt mondják, kiköltözni sokkal könnyebb volt, mint hazajönni, de itthon legalább magyarul lehet beszélni, és tökmagozni is szabad a meccsen, még ha a játék nyomába se ér az angol focinak.