Művészeti-gazdasági reformkísérletünk végeredménye néhány éven belül piaci, bulvárkompromisszumokra nem kényszerülő, mégis önfenntartó művészszínház működési modellje lehet.

Ezt ígéri az Új Színház vezetésére kiírt tenderre beadott pályázatok egyike. Ilyet már sokat hallottunk, önfenntartó színház meg piaci alapokon való működés és társaik. Ehhez képest hány önerőből működő színházat vagy más kulturális intézményt tudunk felsorolni? Nem sokat, nagyjából pont nullát.

Olyan színház, kulturális hely persze van, nem is egy, amelyik napközben is nyitva van, be lehet ugrani egy kávéra, sörre, olvasgatni, találkozgatni. Ettől azonban még nem lesz önfenntartó, for profit alapokon stabilan működő egység, legfeljebb a büfét bérlő vállalkozónak megy jobban egy kicsit.

Can Togay János és Joachim Gauck, aki ekkor még nem volt német köztársasági elnök

Can Togay János

Egészen másról lenne azonban szó a színház vezetésére – 11 további önjelölt mellett – ugyancsak aspiráló Can Togay János-Suba János kettős pályázatában. "Hagyományos-klasszikus művészeti struktúra helyett interdiszciplináris-crossover előadásokat és kulturális projekteket hoznánk létre az épület szerteágazó 'színpad'-ként használható terein és felületein" – mondja Can Togay János, az egyébként a pályázatból kábé a formai hiányosságokkal egyenértékű okok miatt kizárt koncepció jegyzője.

A művészi, tartalmi rész mottója

minden, ami színpad, mindenkinek, aki közönség.

E jelmondathoz igazodó eklektikus művészi koncepciót dolgoztak ki a pályázók, amivel párhuzamosan új gazdasági-finanszírozási megoldás(oka)t, voltaképpen színházmenedzselési reformot indítanának. Így jönne létre az a finanszírozási modell, amely képes a színház gazdasági hátterét hosszú távon biztosítani, sőt a működést néhány éven belül önfenntartóvá tenni.

Szinte pavlovi reflexként ugrik be a for profit működési koncepció hallatán a jegyárak egekbe emelése. Nem is véletlen ez, hiszen korábban ebben a kontextusban semmilyen más elképzelésről nem nagyon lehetett hallani.

Egy színház, amely a hagyományos színházi formák mellett nyitva áll az új formátumok előtt, amely nem riad vissza a műfaji keveredésektől, amely az új technológiákat és új formákat állítja a színpad örök kihívása szolgálatába: élőnek lenni a közösség számára, történetekké tenni a konfliktusokat és megjeleníteni a gondolatokat, kérdéseket, izgalmassá, szellemi kalanddá tenni a néző színházi estjét.

Can Togay János

A Can Togay-Suba kettős pályázatában ezzel szemben pont erről nincs szó, szó van viszont minden másról. Egy csomó olyan megoldásról, amilyenek a színházi finanszírozásban eddig nem nagyon bukkantak fel.

A pályázók olyan, eddig fel nem ismert pénztermelő potenciált látnak bele a színház működésébe, amely a magyarországi gyakorlatban jószerivel ismeretlen, és a kulturához csak áttételesen kapcsolódó ágazatokban bukkan fel.

A színházak működésének világszerte két alapformájával – a társulati, illetve a befogadó színházzal – szemben

behozták a  „projektszínházat” mint költséghatékony működési/gazdasági stratégiát.

Ez a modell egyesíti a két említett forma előnyeit (a társulati színház alkotóközössége, művészi arculata és a befogadó színház gazdaságossága), ugyanakkor elhagyja a két említett modell hátrányait, (a pazarlást, a rugalmatlanságot, a rideg merkantil szemléletet, az állandó közönség hiányát).

Az intézmény körül – állandó művészgárda helyett – kialakul a színházi emberek, (akár alternatív) társulatok, színházi „szabadcsapatok”, színházi személyiségek és a köréjük csoportosuló színészek és más művészek köre, akik projekt alapon a befogadó intézmény kvázi "állandó vendégművészi" körét alkotják.

A CHB Berlin egyik legelismertebb kultúrhelyévé vált Can Togay János igazgatósága alatt

Can Togay János

A színház működésében részt vevő szakmai műhelyeket külső bevétel szerzésére, azaz profitteremtő működésre teszik alkalmassá. A színházhoz kapcsolódó, bevétel(profit-)termelő, a közönség számára “megvásárolható” szolgáltatásokra – a színház tulajdonában lévő vagy részlegesen privatizált – vállalkozásokat alapítanának.

A klasszikus finanszírozást e vállalkozások/profitcentrumok eredményével egészítenék ki, majd a későbbiekben teljesen kiváltanák a színház központi támogatását. Olyan vállalkozások alakulnának, mint például

• színészügynökség
• szinkronstúdió
• színész-, táncos-, zenészképző iskola
• jelmez, díszlettervező iskola
• divattervezés, divatkereskedelem
• reklámfilm- és játékfilmgyártó produceri iroda
• tévéműsorgyártó iroda
• könyvkiadás, CD-DVD kiadás
• reklám- és egyéb kommunikációs ügynökségi tevékenység
• kiadói és nyomdai tevékenység
• rendezvényszervezés
• koncert- és fesztiválszervezés
• vendéglátás
• fodrászat, kozmetika, smink
• online tartalomszolgáltatás
• online kereskedelem
• fotó- és videostúdió

A színház tehát nem egyszerűen egy ház lenne, ahol színielőadások láthatóak, hanem fizikai értelemben is kultúracentrum. Nagyjából pont úgy működne, mint az újraértelmezett európai pályaudvarok, mint például az egyik nemrég felújított bécsi, az igazi botanikus kertként működő madridi vagy a zürichi, ahol extrém sok ember – potenciális fogyasztó és befogadó – fordul meg nap mint nap.

A színház épp úgy koncentrálja a fogyasztó/vásárló embereket, mint egy pláza, csak éppen a fogyasztható javak mellett a legkülönbözőbb kulturális “árukat” is kínálja egy helyen.

A régiek mellett új mediális formák és tartalmak műfajok, formátumok jöttek és jönnek folyamatosan létre. Az új media és az előadóműmészet találkozása a CHB-ban

Can Togay János

Az európai csúcsfoci csúcsklubjaihoz – a Barcelonához, a Bayernhez, a Realhoz vagy a Manchester Unitedhez – hasonló rendszerű "bérletes" pénzköltő holdudvart is felépítene a reformkettős. A művészeti tevékenység köré egy olyan, akár több tízezres közönségbázist építenének, amelynek tagjai az Új Színháznak nevezett kulturális centrum "előfizetőiként" – focis analógiában bérleteseiként – a pénzüket nemcsak az esti nagyszínpadi előadások jegyáraira költik, hanem a színház körüli vállalkozásoknak termelnek bevételt.

A csütörtökre várható döntésről beszámolunk, és a többi pályázó véleményét is kíváncsian várjuk.