Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Most egy londoni székhelyű nemzetközi szervezet, az Overseas Development Institute (ODI) vette szemügyre közelebbről a bangladesi főváros munkaügyi állapotait. Pontosabban: az ODI munkatársai a dhakai bádogvárosokban vizsgálódtak. A családokkal készített interjúkból kiderült, hogy a 6-14 éves korú gyerekek 15 százaléka nem jár iskolába, viszont naponta minimum nyolc, de inkább tíz órát dolgozik. Ha csak a 12-14 éves korosztályt nézzük, még magasabb az iskola helyett a gyárba járók aránya, csaknem ötven százalék. Az ODI megbízottai szülőkkel és gyerekekkel egyaránt beszéltek. A megkérdezett szülők szinte kivétel nélkül elismerték, hogy a gyerekeknek az iskolában lenne a helyük, és maguk a fiúk és a lányok is sokkal szívesebben tanulnának. De a sokgyerekes családok nem tudnak megélni a szülők keresetéből, ezért a gyerekeknek is dolgozniuk kell- írja az AFP.
A textilüzemek általában a helyi minimálbért fizetik a felnőtteknek, tehát havi száz dollár körüli összeget. Legalábbis ez a hivatalos bér, de sokszor ennél kevesebbet kapnak kézhez a dolgozók és nagyon valószínű, hogy az illegálisan, szerződés nélkül foglalkoztatott gyerekek bére még alacsonyabb. Banglades legfőbb bevételi forrása a textilipar, pontosabban a ruhaipari export, amely 30 milliárd dollárt hoz évente. A nagy nemzetközi divatcégeket és áruházláncokat a rendkívül olcsó helyi munkaerő vonzza. Hiába veszélyesek a bangladesi textilüzemek, mindig háromszor annyian jelentkeznek munkára, mint amennyi munkahely van.
Pár éve világvisszhangot váltott ki a Rama Plaza dhakai épületkomplexum összeomlása, amelyben több mint háromezren haltak meg. Az épületben textilüzemek működtek, szabályellenesen. A nem megfelelő alapanyagokból készült épület a felső emeletekre telepített nehéz, textilipari gépek súlya alatt omlott össze. Korábban tűzvészek szedték az áldozataikat, mert a helyi gyárosok megspórolták a biztonsági berendezéseket és még arról sem gondoskodtak, hogy nyitva legyen a vészkijárat. Senkinek ne legyenek illúziói: a 6-14 éves gyerekek is ilyen életveszélyes körülmények között dolgoznak. A munkaadók megkenik a munkaügyi ellenőröket, akiknek „nem tűnik fel”, hogy gyerekek dolgoznak, továbbá az sem, hogy a minimális biztonsági feltételek sincsenek meg.
Az ODI elküldte jelentését a bangladesi illetékes hatóságoknak, de semmilyen választ nem kaptak. A téma csak egy-egy nagy munkahelyi tragédia, tűzvész vagy épületomlás után kerül napirendre Bangladesben. Akkor mindenki fogadkozik, hogy ilyesmi még egyszer nem történhet, de aztán lassan lekerül a téma a napirendről és minden megy tovább a megszokott módon a következő balesetig.
