Romokban hever az ágazat itthon, már textilipari oktatás sincs az országban, mégis örül Sinka József, hogy az EU-ban megtiltják az eladatlan textiláruk és cipők megsemmisítését.
11 ezer sztrájkoló munkás ellen eljárás indul.
A fejlett világban eldobott öltözékek jelentős része gigantikus szeméthegyként a harmadik világban végzi. A másfél ezermilliárd dollár bevételű divatipar és a fogyasztási szokások változására van szükség, több országban már környezeti felelősséget követelnek meg a gyártóktól. Az EU-ban és Magyarországon is jön az új szabályozás.
Nemcsak Magyarországon, szinte egész Európában jobbára olcsó kínai alapanyagok és a szinte eldobható ruhadarabok dominálnak a divatiparban, ám ennek nem kell feltétlenül így lennie. A Sinka Textilnél, az egyik legutolsó hazai textilüzemnél jártunk.
Óriási a túltermelés a divatiparban mind alapanyagból, mind késztermékből. Ezen enyhíthetne az upcycling, vagyis az értéknövelő újrahasznosítás, azonban manapság még számos kihívással néznek szembe az így alkotó divattervezők.
Annak, aki olyan ruhát akar, ami nem tartalmaz se a környezetre, se az egészségre káros kemikáliát, nem feltétlenül a bio szócskát kell keresnie a címkéken.
Bár még kezdeti fázisban van, a fotoszintetizáló, biológiai úton lebomló ruhadarab reményt adhat a környezetvédőknek.
Környezeti szempontból és az állatvédők szemszögéből is igencsak támadható a selyem. Már van olyan divatcég, amelyik felhagyott a forgalmazásával, ám van egy probléma: kistermelők millióinak megélhetése kerülhet veszélybe.
Az Európai Unió tagállamai 154 milliárd euróért importáltak ruhadarabokat 2019-ben: ennek több mint felét az EU-n kívülről.
A kínai alapanyaggyártástól az online kereskedelemig érezteti a hatását a koronavírus a ruhaiparban is. A visszaesés ráadásul több hullámban jön, és a legsérülékenyebbeket sújtja majd a leginkább: a fejlődő országokat és az egyre kisebb árréssel működő gyártókat.
A legfelsőbb bíróság hozta meg ezt az ítéletet az egyik legszennyezettebb folyó, a Buriganga védelme érdekében.
Aggódhatunk azon, hogy miből készül egy ruhadarab és hogy mekkora környezeti terheléssel jár a gyártása, ám az a helyzet, hogy mi magunk vagyunk felelősek a ruhák ökológiai lábnyomának jelentős részéért.
Baktériummal színezett anyagok, bambuszszövet, újrahasznosított poliészter, vegán bőr és társaik: a Föld és a környezetszennyező divatipar mentsvárai – legalábbis a közvélemény és az ezeket használó divatmárkák szerint. De vajon mennyire törekszik zöldülésre a textilgyártás?
A cég termékeinek nagy részét egyelőre külföldön készítik, az üzleti modell sem tűnik meggyőzőnek, és rövid időn belül már a harmadik ügyvezetőt fogyasztja Mészáros Lőrinc vállalkozása.
Szőnyegek és szigetelőanyagok gyártására alkalmas textilipari alapanyagokat tudnak előállítani használt ruhaneműkből svájci kutatók. Már azon is dolgoznak, hogy a használt ruhákból új ruhák születhessenek.
Évről évre egyre több ruhát vásárolunk és dobunk ki, pedig a már nem kellő ruhadarabok jelentős része még tökéletesen hordható. A használt ruhák és a textíliák újrahasznosítására irányuló technológiai lehetőségek egyelőre végesek, és az is kérdés, lesz-e egyáltalán piaca az így készült termékeknek.
Idén ünnepelték a cég fennállásának 30. évét. Nagyon kevés hazai divatmárka mondhatja el magáról, hogy ennyi ideje, családi vállalkozásként, nyereséggel tartja fent magát, ráadásul a hazai piacból. Az Emporium átvészelte, hogy a textilipari kivitelezés a Távol-Keletre költözött, de a gazdasági válságot, egy devizahitelt, az olcsó kínai és a fast fashion termékek hódítását is.
