Alaposan borzolta a kedélyeket nemrég a hír, hogy egy magyar webáruház egyszer csak hirtelen lehúzta a rolót. Sok vevőnek már le sem tudja szállítani a megrendelt árut, miközben várhatóan a befizetett pénzüket sem tudja teljes mértékben visszatéríteni. A főleg bútorokkal kereskedő Mabytról van szó, amelynek cseh tulajdonosa jutott csődbe, ezért került egyik napról a másikra bajba a magyar leánya.

Az eset azért okozhatott meglepetést, mert hasonlóra nem nagyon volt még példa Magyarországon: komolynak tűnő áruház így még nem zárta be a – virtuális - kapuit. A vevők közül most azok futnak a pénzük után, akik a megrendeléskor előre kifizették a vételárat, az árut pedig még nem kapták meg. Az utánvétes opciót választók ezúttal jobban jártak. Mindez nagyon rossz optikát ad az egésznek, mert az internetes gazdaság fejlődése szempontjából éppen az lenne kívánatos, hogy az utánvét (Magyarországon még mindig nagyon magas) aránya csökkenjen – és ezzel a nagyon költséges és szürke zónára is lehetőséget adó készpénz használatának aránya szoruljon vissza.

A mabyt.hu tárolt változata

Google

Mit tehet a hoppon maradt vevő? „Az eset értékelésekor vegyük figyelembe, hogy

nem az internethez köthető speciális jelenségről van szó”

– mondja Siklósi Máté fogyasztóvédelmi szakember. Vagyis majdnem minden úgy van, mintha a vevők egy fizikailag is létező boltba mentek volna vásárolni, csak éppen nem lett volna készleten az áru, a megrendelés leadása után pedig az áruház hirtelen tönkrement volna.

Klasszkis csődhelyzetben a vásárlók pénze bennragad, és csak a csődvédelmi eljárás után vagy felszámolás keretében juthatnak (elvileg) hozzá. A gyakorlatban azonban a csődvédelem alatt a bajba jutott cégnek a szabályok megengedik, hogy ne rendezze az adósságait, amíg talpra nem áll, és ha ez megtörténik, akkor később lehet kifizettetni vele az anyagiakat. Ez nem nagyon jó hír a pénzük után futó vevőknek, de az még rosszabb, ha felszámolás alá kerül a cég, mert ilyenkor jellemzően nem szokott akkora vagyona lenni, hogy végül a vásárlók is lássanak belőle valamit. Ők ugyanis csak a sor végén kullognak, amikor a felszámolt vagyont meghatározott rend szerint felosztják: először mindig a köztartozásokat egyenlítik ki. Egy át nem vett kanapé miatt várhatóan meg sem éri elindítani az ügyet a bíróságon, mert drága, és évekig is elhúzódhat a per.

A vevők azonban joggal remélhetik, hogy ha bankkártyájukat használva fizettek az interneten, akkor

az úgynevezett chargeback eljárással mégis visszakapják a pénzüket.

A szabályok szerint ugyanis az online bankkártyás fizetéseknél a kártyabirtokos a banknál kérheti a tranzakció visszavonását. De ez csak abban az esetben járható út, ha az eladó és a vevő nem találkoztak (ami az interneten így szokott lenni), ha ugyanis a vevő egy fizikailag létező áruházban fizet a bankkártyájával, akkor nincs lehetősége erre. Ilyen értelemben tehát az online megrendelés biztonságosabb, mint a hagyományos.

A banknak a vevő legfeljebb 180 napig jelezheti, hogy baj van, nem érkezett meg az áru. Ha 30 napon belül járnak, akkor a bank azonnal visszafizeti az összeget a vevőnek, majd megkéri a kereskedőt, hogy bizonyítsa az igazát – ha tudja. Ha eltelt már 30 nap a vásárlás óta, akkor fordított a helyzet: a bank először kérdezi a kereskedőt, és akkor utalja vissza az összeget, ha az nem tudja bizonyítani a teljesítést.

Az online vásárlás szereplői (a vevő, a vevő bankszámlavezető bankja, a kereskedő bankja, a kártyatársaság, és végő soron a kereskedő) közötti szerződéses lánc jogilag elég bonyolult képződmény, de annyi biztos, hogy a vevőt önhibáján kívül nem érheti kár a kártyahasználat miatt. Tehát ha az online áruház tönkremegy, és a vevő 180 napon belül jelzi a problémát, akkor biztosan a pénzéhez jut. Hogy végső soron a lánc melyik tagja állja a cechet, az a felek közötti szerződésektől függ, de biztos, hogy az nem a vevő lesz.

Ez az a „kvázi garancia”, amelynek köszönhetően talán még biztonságosabb is online felületen vásárolni, mint hagyományos boltban. „A nagyobb és megbízhatóbb internetes kereskedők általában akkora raktárkészlettel rendelkeznek, hogy nem kell egy-egy áru kiszállítására heteket várni, és a chargebacknek köszönhetően nem jelent kockázatot a terméket megrendelni. Azoknál viszont, amelyek nem képesek ezt a háttérlogisztikát biztosítani, fokozottabb óvatosságra inteném a vásárlókat” – mondja általános szabályként Siklósi Máté.

AFP / DPA / Klaus Ohlenschläger

A hazai e-kereskedelem a hasonló gikszerek ellenére egyébként gyors ütemben növekszik. Az Ecommerce Europe felmérése szerint a bővülés közép-európai átlaga 14 százalék, míg Magyarországon várhatóan ennél magasabb, 15-20 százalék körül várható.

„Az átlag megtévesztő, mert igen nagy a szórás a vállalkozások eredményeiben. A többség ennél kisebb mértékben növekszik, míg vannak dinamikus, akár több száz százalékos növekedések, de előfordulnak extrém, 1000 százalékos növekedések is, melyre a praxisunkban is van példa” – mondja Dunder Krisztián online üzletfejlesztési szakértő, a Growww Digital ügyvezetője.

Az e-kereskedelem már 4 százalékot hasít ki a hazai kiskereskedelmi forgalomból, és az arány várhatóan jelentősen növekedni fog a következő években. Megváltoztak a vásárlási szokások, egyre több olyan terméket rendelnek online, amelyet korábban elképzelhetetlennek tartottak. Komplett ágazatok kereskedelme költözik fel az internetre, jelenleg a divat- és a napi fogyasztási cikkek online piaca fejlődik a legdinamikusabban.