A magyar egészségügy képes világszínvonalú teljesítményre – büszkélkedett nemrég Kövér László. Ám akik elolvasták A magyar egészségügyi rendszer teljesítményértékelése címet viselő, ezeroldalas tanulmányt, amelyet kormányzati szervek és intézmények munkatársai készítettek, aligha osztják a házelnöki véleményt.

A tanulmány – amelyet az e heti HVG részletesen szemléz – hátborzongató mutatója, hogy 2014-ben az összes halálozás több mint negyede, 32 ezer eset megelőzhető lett volna. Nőtt ugyan a magyarok születéskor várható élettartama, ám nem csökkent a lemaradás a nyugat-európai országokhoz képest. Az uniós átlagnál lényegesen magasabbak a zsebből fizetendő kiadások. Az egészségügyre költött pénz a háztartások egyötöde számára katasztrofális terhet jelentenek.

„Meglehetős pontossággal mutatják ezek az indikátorok egy ország népegészségügyi és egészségügyi teljesítményét” – magyarázta a HVG-nek Bondár Éva közgazdász. Az adatokból kiolvasható, hogy a megelőzésben és a kor színvonalán álló gyógyításban élenjáróknál kétszer-háromszor nagyobb emberélet-veszteséget szenvednek el a sereghajtók, köztük Magyarország is.

Míg 1992-ben a GDP 6 százalékát, 2015-ben mindössze a 4,7 százalékát fordította egészségügyre a kormány. Kiöregedőben vannak a háziorvosok, kevés az érsebész, a gyerekkardiológus, a diabetológus, a sürgősségi osztályokra csak elvétve találni szakirányú képzettségű orvosokat. A legközelebb lévő sürgősségi kórházi osztályt 1,7 millióan nem érik el 30 percen belül, az esetek egyötödében a mentőkre 15 percnél hosszabb ideig kellett várni.

További részletek a HVG e heti számában.