Csak annyit szeretnék üzenni minden, az ellenzéki oldalon meghatározó politikai szereplőnek, hogy saját tapasztalatból tudok megosztani egy jó hírt: van élet a politikán kívül is -

írja hétfő hajnali Facebook-poszjában Oszkó Péter, aki 2009-2010-ben a Bajnai-kormány pénzügyminisztere volt, előtte a Deloitte könyvvizsgáló hazai leánycégét vezette, utána pedig befektetőként kezdett dolgozni.

Oszkó a vasárnapi választásokról azt mondta, szerinte nem történhet rosszabb az országgal, mint hogy nincs valós politikai verseny, nincs választható alternatíva, érzékelhető kontroll a hatalom felett, ezért nincs önkontrollja sem a hatalomnak. És nyilvánvalónak nevezi, hogy ebben a jelenlegi kurzus híján van bármiféle önmérsékletnek és a tartós hatalmi mámorával rengeteget árt az országnak, az intézményeinek, a gazdaságának, a társadalmi kohéziónak és identitásnak.

Bejegyzésében ezután rátér az ellenzékre, amely szerinte kisegítette a korrupciós botrányoktól és az ellenzéki érzelmű választók bizakodásától márciusra megtorpant kormányzati kampányt azzal, a sajtót az elmúlt hetekben már csak az együttműködés körüli kiábrándító civakodás töltötte meg. Ez szerinte kétkedést indított mindenkiben, aki addig azt gondolta, hogy van olyan politikai formáció a Fidesz mellett, akire rá lehet bízni a kormányzást.

Úgyhogy Oszkó ezért is üzeni tulajdonképpen azt az ellenzéki szereplőknek, hogy keressenek valamilyen más munkát, majd saját példáját hozza, akinek egyévnyi pénzügyminiszterkedés után - ahogy fogalmaz - "sikerült megállni, hogy az engem ért nemtelen támadások miatt érzett sértettségért ne politikai aktivitással akarjak revansot venni, de a személyes egzisztenciaépítésre vonatkozó terveimet se keverjem össze a politikai ambíciókkal". Szerinte ez másnak is sikerülhet.

Azt mondja, ő távol tudta tartani magát attól, hogy feleslegesen szaporítsa az önállóan vagy kis csapatokban vitézkedő ellenzéki politikusok számát.

Nevek említése nélkül arról ír, hogy az ellenzéki politika hemzseg az olyan szereplőktől, akik már rég elhasználták minden reputációs tartalékukat, de azóta sem volt jobb ötletük arra, hogy mit kezdjenek magukkal. Majd hozzáteszi Oszkó, hogy ő, aki az üzleti életben szocializálódott, értetlenül nézi, hogy a politikában hányszor bukhat úgy valaki, hoyg rezzenéstelen arccal marad utána a helyén. Pedig elhihetik, a világ tele van lehetőségekkel - üzeni.