Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A légitársaságok akkor is kötelesek kártérítést fizetni utasaiknak, ha a repülőjárat törlését vagy jelentős késését egy átszervezés váratlan bejelentését követően kialakult "vadsztrájk" okozza - mondta ki keddi ítéletében az Európai Bíróság.
Az ügy előzménye, hogy a TUIfly német légitársaság 2016 szeptemberében váratlanul átszervezési terveket jelentett be, és erre reagálva a személyzet több tagja betegállományba vonult. Emiatt járatokat kellett törölni, és a közlekedő járatok közül több is legalább háromórás késéssel ért célba, a vállalat azonban megtagadta az utasok kártalanítását arra hivatkozva, hogy a történtek a vonatkozó uniós rendelet értelmében "rendkívüli körülményeknek" minősülnek.
A rendelet szerint ezekben a vis maior esetekben a légitársaságoknak csupán azt kell biztosítaniuk, hogy az utas értesíteni tudja hozzátartozóit a késésről, és igényt tarthat jutányos árú szállás díjára is. A társaságok értelmezésében viszont nem kell kifizetni a távolságtól és a késés időtartamától függően 250-600 eurós kártérítést is.
Keddi ítéletében a luxembourgi székhelyű törvényszék azonban megállapította, hogy az átszervezések miatti "vadsztrájkok" nem számítanak olyan "rendkívüli körülménynek", amelyek lehetővé tennék, hogy a légitársaság mentesüljön a kártérítési kötelezettségek alól.
A bírói testület emlékeztetett rá, hogy az uniós rendelet értelmében akkor minősülhet valami "rendkívüli körülménynek", ha nem tartozik a légitársaság rendes tevékenységi körébe, és kívül esik a vezetőség tényleges befolyásán. Rámutattak: esetről esetre kell értékelni, hogy teljesül-e a fent említett két feltétel, márpedig itt egyik sem teljesült.
Egyrészt "az ilyen intézkedéseket kísérő szociális következményekből eredő kockázatok a cég rendes tevékenységi körébe tartoznak", másrészt ez a "vadsztrájk nem olyan körülmény, amely a TUIfly tényleges befolyásán kívül esik" - hangsúlyozták.
A most is alkalmazott, előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi, hogy a tagországok bíróságai a közösségi jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek az EU bírósága elé. Utóbbi azonban nem dönti el a jogvitát, az a tagállami bíróság feladata, hogy az ügyet a luxembourgi ítélet alapján elbírálja. A határozat mindazonáltal a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más tagállami bíróságokat is köti.
