Az európai pénzügyi biztos a Deutsche Wellének nyilatkozott, szavai kicsapták a biztosítékot az olasz közéletben, ahol a köztársasági elnök egy szakértői kormánnyal próbálja meg áthidalni a válságot a következő választásokig. Sergio Matterella államfő nem fogadta el a populista kormánykoalíció pénzügyminiszter-jelöltjét, aki nyíltan euroszkeptikus elveket vall. (Ezen kívül pedig elvárta volna az Európai Központi Banktól, hogy írja le Olaszország 250 milliárd eurós államadóságát.)

Ezek ott Brüsszelben megőrültek, nincs bennük szégyenérzet. Ami engem illet, én egyáltalán nem ijedtem meg

– harsogta a szélsőjobboldali populista Liga vezére. Matteo Salvini pártja a második helyen végzett a választásokon, ahol az első helyet a baloldali populista Öt Csillag szerezte meg. Ennek vezére sem maradt adós a válasszal: „minket az Európai Unióban valamilyen nyaralóhelynek néznek. Előbb vagy utóbb megalakul majd a kormányunk, amely Olaszországot képviseli, és akkor Brüsszelben nagyot nézhetnek majd” – fenyegetőzött Luigi di Maio. Pártjának frakcióvezetője az Európai Parlamentben nyíltan Oettinger fejét követelte: Laura Agea szerint semmiképp sem egy uniós biztosnak kell azt megmondania, hogy miképp szavazzanak az olaszok. Jean-Claude Juncker hasonló álláspontot vall. Megdorgálta a német pénzügyi biztost, amiért az a pénzpiacokkal fenyegette meg a választókat Itáliában.

Észszerűség vagy népszerűség?

A politikai káoszban újra felmerült az Italexit ötlete, vagyis az, hogy Olaszország – Nagy Britanniához hasonlóan hagyja el az uniót. Az EU ma Olaszországban népszerűtlen, hiszen tíz éve stagnál a többség életszínvonala. Közben viszont egyre csak nő a 2300 milliárd eurós államadósság. A tőzsde pánikban, az olasz államkötvények egyre nagyobb kamattal értékesíthetőek csak a piacon. Ezért határozott Sergio Matterella köztársasági elnök a 25 éves IMF tapasztalattal rendelkező Sergio Cottarelli bevetése mellett. Őt szeretik a pénzpiacok, de az olaszok jóval kevésbé, hiszen 2013-ban egy megszorító csomaggal ajándékozta meg őket.

Itália harakirit követ el – írja a Social Europe című baloldali gazdasági portál. A szakértői kormány – élén az IMF egykori ászával – politikailag a populista pártoknak kedvez. Elsősorban a Liga profitálhat ebből, amely mára már többé-kevésbé nyíltan euroszkeptikus húrokat penget. Az olasz sajtó emlékeztet Berlusconi bukására: az összeesküvés-elméletek kedvelőit megajándékozzák az eseményeknek azzal a verziójával, mely szerint Silvio Berlusconinak azért kellett távoznia miniszterelnöki posztjáról, mert Angela Merkel és Nicolas Sarkozy nyomást gyakorolt rá.

Günther Oettinger nem épp szerencsés nyilatkozata megerősítette ezeket az összeesküvés-elméleteket. A német pénzügyi biztos is érezte ezt: mea culpa – hangsúlyozta, mert semmiképp sem akarta azt üzenni az olaszoknak, hogy a pénzügyi piacok felülírják az ő döntésüket. Közzétették magát az interjút is, mely a Deutsche Wellében jelent meg. Ez feltételes módban adja elő azt, hogy az olaszokat majd a pénzpiacok döbbentik rá arra, hogy ne szavazzanak jobb vagy baloldali populista pártokra. Akárhogy is: az üzenet világos. Éppúgy, mint Görögország esetében, az olaszoknak el kell fogadniuk a megszorításokat, mert különben a pénzpiacok rákényszerítik őket erre. Olaszország államadóssága akkora, hogy az Európai Központi Bank is képtelen lenne kezelni egy komoly pénzügyi válságot. A németek pedig többször is hangsúlyozták: nem vállalnak garanciát a 2300 milliárd eurós olasz államadósságért. Ezek után már csak egyetlen kérdés marad: hogyan lesz ebből az eurózóna reformja, melyet Merkel és Macron a június végi uniós csúcsra ígért? Olaszország az eurózóna harmadik legfontosabb állama, melynek politikai káoszát nem lehet olyan olcsón megúszni, mint Görögország esetében. Közben pedig a gazdaságilag észszerű megoldások politikai népszerűsége Itáliában napról napra csökken.