Még annál is több lélegeztetőgépre kötött szerződést a KKM, mint amennyiről eddig tudtunk. A lapunknak elküldött dokumentumok alapján a szerződött szám egy bizonyos ponton meghaladta a 17 ezret,

egészen pontosan 17 402 eszközről volt szó, amelyekért 336 milliárd forintot fizetett volna ki a minisztérium.

A gépek egy részéről viszont vagy lemondott, vagy a beszerzők nem tudták leszállítani őket. Hogy mi történt, az egyelőre nem világos. Ami biztos, hogy Ujhelyi István EP-képviselővel október elején azt közölte a KKM, hogy 16 863 gépet szerzett be. A minisztérium a képviselőnek nem szerződéseket küldött el, csupán összesített számadatokat, amelyek tehát 539 géppel kevesebbről szóltak.

A KKM lapunknak azt írta, a különbség oka, hogy a nekünk elküldött szerződések közül néhányat módosítottak.

A KKM ennél többet nem írt, az adatok alapján ugyanakkor azt történhetett, hogy volt olyan cég, amelytől a tervezettnél kevesebbet szereztek be (Jangxi Luxin, 400 helyett 200), és volt, amelytől végül nem vettek semmit. A kínai Anhuiról és a magyar SCA Medicalról van szó, előbbi 300, utóbbi 200 eszközt szállított volna, ám esetükben nullára redukálódott a szám. Úgy tudjuk, az SCA Medical a kínai partner miatt nem tudott szállítani, az összeget pedig teljes egészében visszautalta a KKM-nek.

Tavasszal indult az őrült felvásárlás

A KKM március-áprilisban kezdett őrült felvásárlásba, a cél az volt, hogy legyen kellő számú lélegeztetőgép a koronavírusos betegek megmentésére. A KKM azonban jelentősen túlvásárolta magát, hiszen a legdurvább becslések alapján is maximum 8 ezer eszközre lett volna szükség. Az eredmény: most éppen kiárusítjuk a felesleges készletet – ki tudja, milyen áron. Ha pedig az eladás is ugyanolyan átlátható lesz, mint a vétel, akkor erre a jövőben sem kaphatunk egykönnyen kielégítő választ.

Műszerészek lélegeztető gépeket ellenőriznek egy raktárban az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben 2020. május 4-én.

MTI / Balogh Zoltán

A magyar partnerekkel bonyolított beszerzések homályos részleteit cikksorozatunk első részében vettük sorra, fő megállapításunk pedig az volt, hogy hiába küldte meg a KKM a szerződéseket és azok mellékleteit, a dokumentumok annyira kevés információkat tartalmaznak, hogy még az árak összevetésére sincs lehetőség, így azt sem lehetett megállapítani, hogy történt-e túlárazás vagy sem. A KKM ugyanis úgy költött el majdnem 90 milliárd forintot a magyar partnereknél, hogy számos szerződésbe nem írták bele a gépek pontos műszaki tartalmát, de volt olyan szerződés is, amelyben még a típust sem szerepeltették, csak annyit, hogy "sűrített levegőt igénylő", illetve "sűrített levegőt nem igénylő" gép.

Megszereztük a listát - így költött el baráti cégeknél tízmilliárdokat a külügy lélegeztetőgépekre

Több hónapnyi levelezés, majd a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatalhoz érkezett bejelentés után a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) kiadta lapunknak a lélegeztetőgépek vásárlásával kapcsolatos szerződések mellékleteit, amelyekből kiderül, kitől mennyi eszközt vett és mennyiért.

Pontosan ugyanennyire részletes a lapunknak elküldött, külföldi cégekre vonatkozó dokumentumcsomag is, a legjobb példa erre pedig éppen a legnagyobb értékű szerződés. A KKM a maláj GR Technologies nevű céggel 176 milliárd forintra szerződött, a végleges szerződés fő szövegében viszont még a darabonkénti árakat sem tüntették fel, abban csupán annyi szerepel, hogy ezért a pénzért cserébe többféle gépet kellene behozni. Azt gondoltuk, hogy a mellékletekből majd kiderül valami, ám a KKM "elfelejtette" csatolni a dokumentumot. Mindenesetre, ha átlagárat számolunk, akkor az egyik legmagasabb összeg jön ki: 28,1 millió forint gépenként. (Az összehasonlíthatóság kedvéért az euróban, dollárban megadott árakat forintra váltottuk, a cikkünk írásakor érvényes árfolyamon.)

Ennél magasabb összegre csak egy társaság szerződött, a szlovák Profound, amely 28,6 millió forintért adott egy gépet. Hasonló árat még egy cég tette le az asztalra, a kínai Beijing KGT, amely a Drager Savina 300 nevű gépet adta 28 millió forintért, ebből viszont csak 61-et rendelt a minisztérium.

Míg a maláj GR Technologiesnál a fő szerződéshez nem kaptuk meg a mellékletet, van olyan szerződés is, amelyhez megküldték, de olvashatatlan formában:

hvg.hu

A genEplanet nevű társaság egyes szerződéseiről van szó (háromból kettőnél olvashatatlan a melléklet), pont arról a cégről, amely miatt Szlovéniában komoly korrupciós botrány robbant ki, a gazdasági miniszternél még házkutatást is tartottak. Az ottani felháborodást a darabonkénti 13 millió forintos lélegeztetőgépár váltotta ki, hazánk közben ugyanettől a társaságtól 17-18 millió forintos áron vásárolt. A cég egyik ilyen ajánlata az SH300-as típusú gépre (is) szólt, ami már csak azért is érdekes, mert ugyanezt a típust a magyar Ott-One 8,8 millió forintért szerezte be (az ár pedig még a kiegészítőkkel együtt sem érte el a 10 millió forintot).

VG70 majdnem háromszoros áron

De a genEplanet a többiekhez képest még visszafogott is volt. A VG70-es típusú gépet például a Profound a fent említett 28,6 millió forintos áron adta el a KKM-nek, miközben a magyar TMT Technics 10,1 millió forintot kért érte.

Mivel a Profoundnál olvashatatlanok a vonatkozó mellékletek, így nem tudni, hogy ezek felszereltségében is ugyanolyanok voltak-e, mint a TMT eszköze. Kérdés ugyanakkor, hogy milyen felszereltség tudná megmagyarázni a majdnem háromszoros a különbségeket.

A VG70-eseknél egyébként is annyi ár volt, ahány beszerző, de nemcsak ennél a típusnál. A Shangrila 510S-t is volt, aki 8, és volt, aki 15 millió forintért szerezte be.

A németek nem 25 milliót, csak 2 millió forintot kértek egy gépért

Az összes dokumentum ismeretében ma már azt is lehet tudni, melyik volt a legolcsóbb beszerzés: egy német cég darabáron csupán 2,3-2,7 millió forintot kért a gépekért (Evita 2, Evita Dura 2), ezekből viszont valamiért csak 11-et szerzett be a KKM. Szintén az olcsóbb kategóriás szerződésekbe tartozik az is, amelyet egy hongkongi, elsősorban ékszer-kereskedelemmel foglalkozó céggel kötöttek. A társaság (Manjusaka) darabonként 4,7 millió forintért ígért gépeket a KKM-nek, bár itt sem tudjuk, hogy pontosan milyet, a szerződésben ugyanis csak annyi szerepel, hogy "Shangrila". A harmadik legolcsóbb ár megint csak egy külföldi, kínai cégtől jött: a Sanghai Medical SC5 típusú gépeket adott el a minisztériumnak, 5,4 millió forintos áron.

Az adatokból ma már az is egyértelmű, hogy a beszerzések zömét külföldi partnerekkel intézték, tőlük mintegy 11 ezer gépet szereztek be, a magyaroktól pedig kis híján 6 ezret. A legtöbb gépet a maláj GR Technologiestól vették meg, 6258 darabot, 176 milliárd forintért. A magyar TMT Technics került a második helyre az általa 13 milliárd forintért behozott 1208 géppel. A harmadik a szlovák Profound nevű cég lett, 1114 géppel, amit 28,6 milliárd forintért adott el. Ezer gépet négy társaságtól szereztek be. A magyar Fourcardinal 17,6 milliárd forintot kért értük, a kínai Zoung Thou 13,3 milliárdot, a szintén magyar Celitron 10,6 milliárdot, a főleg ékszer-kereskedelemmel foglalkozó, ugyancsak kínai Manjusaka 4,7 milliárdot.

Vezetőkép: Lélegeztetőgépre kötött beteget lát el egy védőfelszerelést viselő orvos az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben kialakított izolációs teremben 2020. április 21-én