Drágul szinte minden, ilyenkor kell az államnak még emelnie a béreket is? Jogosan teszik fel sokan ezt a kérdést mostanában, amikor az infláció közel kilenc éves rekordszinten van, Orbán Viktor bruttó 200 ezer forintos minimálbérrel kampányol, Karácsony Gergely pedig azzal, hogy 2026-ra nettó 200 ezres minimálbért ígér. De mi lehet valós ebből a félelemből, mennyire hajtják fel a béremelések az árakat?

Az elmélet, hogy a bérek emelése nagyobb inflációhoz vezet, régi, és szinte minden alkalommal előkerül, amikor minimálbér-emelést ígérnek politikusok. Valóban logikusan hangzik: ha egyszer több pénz forog a gazdaságban, nőni fognak az árak is. Különösen akkor, ha a bérek nem csak a cégek saját elhatározásából nőnek, hanem azért, mert a minimálbér megemelkedett, és ez felhajtja a többiek bérét is.

MTI / MTVA / Oláh Tibor

De hangozzon bármilyen jól is mindez, a közgazdászok eddig nem találtak megdönthetetlen bizonyítékot arra, hogy szoros kapcsolat lenne a béremelés és az infláció között.

Ebből a szempontból az Egyesült Államok egy jó kísérleti terep. Mivel ott az egyes államok, sőt városok is meghatározhatnak magasabb minimálbért, mint amit a központi kormány előír, bőven van lehetőség vizsgálni az emelések hatását. Az Upjohn Institute az 1978 és 2015 közötti helyi minimálbér-emelések hatásait nézte meg, és arra jutott: 10 százalék emelés átlagosan csupán 0,36 százalékponttal dobta meg az inflációt.

Hogy ennek mi az oka, arra több magyarázat is létezik. Az egyik legfontosabb közülük az, hogy jó esetben a kormány nem ész nélkül szórja a pénzt a nép közé – ebben az esetben valóban létrejöhet inflációs spirál –, hanem úgy tervezi meg a béremelést, hogy a fizetések tartsanak lépést az árak emelkedésével. De az is egy tetszetős elmélet, hogy sokszor, amikor a fizetések és az infláció egyszerre nő, akkor ezek között nincs ok-okozati kapcsolat, hanem mindkettő ugyanarra a közös okra vezethető vissza: nő a kereslet.

És az sem mindegy, hogy a gazdaság melyik ágazatairól van szó. A svéd jegybank egy elemzése például azt tudta számszerűsíteni, hogy ha nőnek a bérek, akkor az a szolgáltató szektor árait egy kicsit jobban meglöki, mint az iparét – ami persze logikus is, ha több pénze lesz az embernek, akkor a többletből inkább elmegy étterembe, és nem egy második hűtőt vesz. Az is igaz, hogy ha egy szektorban gyakorlatilag elfogynának a dolgozók komoly béremelés nélkül, akkor az beépül az árakba, de ahhoz önmagában egy-egy ilyen része a gazdaságnak túl kicsi, hogy a teljes inflációt igazán befolyásolja.

malmöi bevásárlóközpontban karácsonykor

AFP

De nézzük közelebbről: mi a helyzet, ha a magyar számokat figyeljük? Attól egész biztosan nem kell tartani, hogy a minimálbér-emelés indokolatlanul nagy volna, a 2022-es bruttó és a 2026-os nettó 200 ezres ígéret is kritizálható ugyan, de beleférhet a gazdaság mostani helyzetében, főleg miután az elmúlt években a medián- és az átlagbér is jócskán elszakadt a minimálbértől.

Ha egymás mellé tesszük, hogy a magyar keresetek és az árszínvonal az elmúlt 12 évben a 2008-as szinthez képest hol állt, akkor első ránézésre olyan, mint ha szinte semmi kapcsolat nem lenne a kettő között:

És ha csak azt nézzük, hogy az egyes években az előző évhez képest mekkora volt a változás, akkor is csak nagy jóindulattal lehet azt mondani, hogy valamiféle együtt mozgás látszott, legalább 2017-ig.

2017-ben azonban a bérek elkezdtek fölfele szaladni, az áremelkedés pedig nem igazán követte.

Adja magát a felvetés: hát persze, hiszen az inflációt lefelé húzzák az olyan hatósági áras termékek, mint az energia, a parkolás, a tömegközlekedés. Csakhogy ha a részleteire bontjuk le az inflációt, és megpróbáljuk kiszűrni az olyan termékeket, amelynek az árát a kormány közvetlenül tudja mozgatni, akkor sem látunk igazán erős összefüggést.

Ez érthető is, a modern gazdaságban egy-egy termék ára annyira bonyolult folyamatok eredményeként jön ki, hogy abban egy ország bérszínvonala nem mindig fontos tényező. Például ahogy azt már bemutattuk, a magyar élelmiszerárakat az, hogy Kínában mit akarnak venni, mennyibe kerülnek a csomagolóanyagok, vagy épp milyen az állategészségügyi helyzet a világon, sokkal jobban befolyásolja, mint az, hogy a magyar kereskedők mit gondolnak, mennyi pénzt költenek a vásárlóik szívesen.

Csúcson az infláció: hány százalék áfa lehet a választási győzelem ára?

A világrekorder áfa és a gyengülő forint is hozzájárul a magas árakhoz Magyarországon, ám az állam - akarva vagy akaratlanul - más eszközökkel is pörgeti az inflációt. Ennek ellenére arra igen kevés eszköze van, hogy visszafogja a drágulást. Megnéztük, hol avatkozhat be a választásokra készülve.

Van azért néhány olyan része a gazdaságnak, ahol az elmúlt pár évben lett látványos a drágulás úgy, hogy ebben komoly szerepet játszott a kormány politikája. Csakhogy ez sem a bérekről szól, hanem a támogatásokról: idén júniusban például a lakáskarbantartásért 10,1 százalékkal többet kellett fizetni, mint egy évvel korábban, az ehhez szükséges termékekért 7,9 százalékkal, a lakásalkatrészek és szerszámok 6,1 az új autók pedig 9,2 százalékkal drágábbak, mint tavaly ilyenkor. Nem nehéz emögött azt látni, hogy az állam az autóvásárlást és a lakásfelújítást is támogatja, ami után picit sem meglepő az, hogy nőnek az árak. Az építőipar helyzete pedig speciális: ott az állami támogatásokkal túlfűtött piacra érkezett meg a világpiaci válság, ami együtt már borzasztó dráguláshoz vezetett – nem véletlen, hogy a legtöbb szereplő szkeptikus volt, amikor arról kérdeztük őket, milyen eredményt várnak a kormány segítségétől, a magyar állam egyszerűen túl kicsi ahhoz, hogy egymaga kezelni tudjon egy ilyen krízist.

Az egyik legfontosabb, az árakkal kapcsolatos kérdés az, amikor az egész világ jön ki épp a válságból:

mennyire hiszik el az emberek azt, hogy már szabad költekezni?

Húsvéti bevásárlás

Túry Gergely

Ez egyre komolyabb problémát jelent Magyarországon is. A járvány második hullámában kezdődött el egy igen rossz folyamat: az élelmiszerboltokat leszámítva szinte minden üzletcsoportban csökkent a forgalom, amit azzal lehetett magyarázni, hogy sokan számítottak elhúzódó válságra, így ha nőtt is a fizetésük, inkább spóroltak az ételen kívül mindenen, amin csak lehetett. Hogy mennyire rossz a helyzet, azt az mutatja, hogy még most is, amikor már jövünk ki a válságból, pontosan ugyanez a visszafogottság maradt a boltokban.

A szolgáltatások forgalmáról pontos szám nincs, ott azt látjuk, hogy az árak júniusban, egy hónappal az újranyitás után indultak meg felfelé – úgy tűnik, ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy az árakba elkezdjék beépíteni, hogy vissza kell hozni az elmúlt egy év veszteségeit. A vendéglátásról lehet fogalmunk, bár az állami támogatás keresletfelhajtó szerepe itt természetesen elhanyagolható – az árakra is legfeljebb az lehet majd hatással, hogy augusztustól 5 helyett újból 27 százalékos áfa terheli az ételek kiszállítását. Itt az is látszik, hogy a forgalom már nagyjából elérte a 2019-es szintet, és a hvg.hu által megszólaltatott ágazati szereplők arra utalnak, hogy egy esetleges áremelésben a növekvő anyagköltségek és a növekvő bérköltségek egyaránt szerepet kaphatnak.