Az összeomlás elkerüli a magyar karácsonyi szezont – már persze ha olyasminek képzeljük el az összeomlást, hogy egyszerre elfogy minden termék a polcokról. Nagy-Britanniából, ahol a Brexit nehezíti a helyzetet, és az Egyesült Államokból, ahol a karácsony előtt már hálaadásra hatalmas vásárlási lázzal melegítettek be, egészen drámai képeket is mutat a média - Európa nagy részén, így Magyarországon is az ilyesmi látványos káosz helyett az történik, hogy szinte minden drágul, néhány terméket nem találunk meg ott, ahol szeretnénk, és akár vásárlásról van szó, akár valamilyen szolgáltatásról, egyre nehezebb munkaerőt találni.

AFP / Brandon Bell

Ha valaki elmegy a karácsonyi bevásárlásra, dühönghet az emelkedő árak miatt, de van a gazdaságnak egy másik, legalább ennyire súlyos problémája is, ami elsőre ennyire nem szembeszökő: a boltok tulajdonosai izzadhatnak, hogy legyenek munkásaik.

Arra számítottunk, hogy jönnek a robotok és elveszik a munkát, ehelyett jöttek a magasabb bérigények, és sok helyen már alig találni valakit, aki dolgozzon.

A járvány előtti években ez volt a magyar gazdaság egyik kulcsmondata, és most, hogy kijöttünk a válságból, újra ezzel a gonddal szembesülünk. A magyar gazdaság a válság megrázkódtatása után újra közel jár a teljes foglalkoztatottsághoz, ez viszont azt hozta magával, hogy vannak szakmák, ahova nagyon nehéz munkaerőt találni.

A kiskereskedelemben a járvány előtt, 2020 első negyedévében 377 ezren dolgoztak, 2021 harmadik negyedévében már csak 351,9 ezren, csupán 1100-zal többen, mint ahányan a válság mélypontján is maradtak. Az abszolút csúcs a 2017. végi volt, amikor 404 ezernél is többen dolgoztak ebben a szektorban.

De ha a kereskedelemmel szorosan összefüggő logisztikát nézzük, akkor is csak egy kicsit jobb a helyzet: 2020 elején 295 ezren dolgoztak a szállítás, raktározás valamilyen munkakörében, most egy 31 ezer fős visszaesés után 287,7 ezerre sikerült visszavinni a létszámot.

Képünk illusztráció

Túry Gergely

Sőt, a bolti dolgozók száma egész meglepő módon július-szeptemberben még annál is kisebb, mint amilyen április-júniusban volt. Erre a Blokkk.com talált egy érdekes magyarázatot: az idei második és harmadik negyedév között pont annyival csökkent a bolti dolgozók létszáma, mint amennyivel a szállodák és vendéglátóhelyek foglalkoztatottjainak száma nőtt, vagyis – bár nyilván nem 100 százalékos az egybeesés – nem kell túl nagy bátorság azt belelátni ebbe, hogy sok egykori vendéglátós elment boltba dolgozni, majd az újranyitás után visszatért a régi munkahelyére. A portál arról is ír, hogy százával keresik a dolgozókat a boltokba, ez pedig azt is jelenti, hogy csak magasabb fizetéssel lehet odacsábítani embereket, az ő bérköltségük pedig előbb-utóbb beépülnek az árakba. Ráadásul ez a folyamat öngerjesztő:

ha drágul minden, a dolgozók teljes joggal kérnek magasabb fizetést, az ő béreiket pedig a munkahelyük úgy tudja kitermelni, hogy emeli az árait.

De nem csak emiatt látunk áremelkedést. A karácsonykor keresett iparcikkek árán is látszik, hogy globálisan problémás az alapanyaghiány, a nemzetközi áruszállítás óriásit drágult, a benzin továbbra is sokba kerül, a beszállítók költségei nőnek, ahogy az sem segít, hogy a forint gyenge. Ráadásul a karácsonyi ajándékozásnál nem igazán fér bele néhány hét csúszás, így amelyik üzlet biztosan szeretné időben kirakni a polcokra a termékeket, az inkább fizet még többet a gyorsabb szállítóknak. A nemzetközi áruszállítás és a chiphiány karácsony előtt helyzetéről itt írtunk bővebben:

Ráfizethet a karácsonyi ajándékra, aki azt szeretné, hogy tényleg megérkezzen

Aki egészen biztosra akar menni, hogy minden karácsonyi ajándéka időre megérkezik, annak idén a legjobb ötlet az, hogy készítsen ajándékot saját maga, vagy készüljön jókora drágulásra. Az áruszállítás és a chipgyártás helyzete világszerte kaotikus, és nincs jele annak, hogy jövő február elejéig érdemben javulhat a helyzet. A gondok fő kiindulópontja természetesen a járvány.

Itt nem is a gyerekek megajándékozása lesz az, ami igazán drágul: a játékok és a velük együtt számolt sportszerek átlagosan 2 százalékkal drágábbak a KSH októberi inflációs adatai szerint, mint egy éve. De ha felnőtteknek valamilyen tartós fogyasztási cikket szeretnénk adni, ott máris 5,4 százalékos az átlagos drágulás, ami még úgy is érezhető áremelkedést jelent, ha levesszük belőle azt a hatást, hogy ebbe a kategóriába sorolják a közel 7 százalékkal drágult új autókat is, ami azért nem az a tipikus karácsonyi ajándék. A lakásfelszerelés 4,3, a testápolási cikkek 4,2 százalékkal drágábbak, mint egy éve. A klasszikus ajándékok közül az iparcikkeken kívül érdemes keresni, ha olyat akarunk, aminek nem szállt az ára az egekbe: a könyvek lettek 0,6 százalékkal még olcsóbbak is, mint egy éve ilyenkor, és a ruhák is csak 0,9 százalékkal drágultak. Ha pedig valaki mindenképp méregdrága karácsonyi ajándékkal szeretné meglepni a szeretteit, akkor tegyen a fa alá egy kanna benzint (és hagyja békén a csillagszórókat).

Nem egyszerű a helyzet akkor sem, ha a szolgáltatásokról van szó. Ez azért is érdekes, mert ez a szektor, ha csak a nyers számadatokat nézzük, jól pörög. A KSH csak december 1-jén közli majd a harmadik negyedéves GDP-növekedés részletes számait, abból viszont, hogy az ipar igencsak szenvedett ebben a három hónapban, mégis 6,5 százalékos lett a teljes gazdaság növekedése, nem kell nagy bátorság azt feltételezni, hogy a szolgáltató szektor teljesített jól. Csakhogy ennek ára volt, szó szerint:

nagyrészt annak tudható be a növekedés, hogy az árakon emeltek.

Olyan szempontból is érthető ez, hogy az év eleji lezárások után valamiből vissza kell hozni a kieső bevételt.

MTI / Szigetváry Zsolt

Az, hogy a szolgáltató szektor áremelkedése októberben csak 3,7 százalékos volt, első ránézésre alacsonynak tűnik, de valójában csak a gazdaság többi részéhez képest az. Ennél többet mond el az, hogy az évnek ebben az időszakában szinte mindig csökkenni szoktak a szolgáltatások árai a nyárihoz és a szeptemberihez képest, és az év elején ugranak fel, most viszont még az éven belül is tovább nőttek. (Idén szeptemberről októberre 0,4 százalékos az átlagos áremelkedés a szolgáltatásoknál, 2018-ban 0,1 százalékosat mértek, az összes többi évben 2017 óta csak csökkenés volt.) Ráadásul ezeket a számokat lefele húzza az, hogy sok állami vagy önkormányzati szinten szabályozott szolgáltatás ára alig változik.