Párizs legendás parkjában, a Mars-mezőn beszélhet hívei előtt vasárnap este, a francia elnökválasztás második fordulója után Emmanuel Macron. Az államfő már öt éve is kinézte az Eiffel-torony és a katonai akadémia közötti füves részt, ám akkor a párizsi polgármester arra hivatkozva nem adott engedélyt, hogy a párizsi olimpiai pályázat elbírálása előtt pár nappal nem venné jól ki magát, ha hívei letaposnák a füvet. Most azonban nincs ilyen akadály – már csak túl kell esnie a párbajon, amelynek másik résztvevője, ahogy öt évvel ezelőtt is, Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés jelöltje lesz.

Macron terve az, hogy háta mögött az Eiffel-toronnyal hirdet majd győzelmet – a jelenlegi állás szerint ettől két dolog tántoríthatja el: ha zivatar lesz (amit a meteorológusok nem zárnak ki), vagy ha nem nyer. A közvélemény-kutatások alapján ez kevéssé tűnik valószínűnek: az utolsó napokban készült felmérések 10-14 százalékos előnyt jósolnak a hivatalban levő államfőnek az újraválasztásra.

AFP / Antonin Burat / Hans Lucas

Ez nem rossz, annál is inkább, mivel az újraválasztás jó ideje nem sikerült egyetlen francia államfőnek sem. Sőt, Macron az első fordulóban egymillióval több voksot szerzett, mint 2017-ben. Győzelmi öröme mégsem lesz majd olyan felhőtlen, mint öt évvel ezelőtt volt. Akkori sikerében a nemzetközi közvélemény azt látta, hogy a Brexit-pártiak és Donald Trump győzelme ellenére mégsem uralkodott el az egész nyugati világon a populizmus. Öt évvel, egy világjárvánnyal és egy Európa területén dúló háborúval később ezt a vélekedést mégsem árt finomítani, amit a legjobban talán Le Pen eredménye mutat: amíg tíz éve a szavazatok 18 százalékát szerezte meg, öt éve pedig 34 százalékot ért el a második fordulóban, a prognózisok szerint most már 43-45 százalék körüli eredményre számíthat.

Ennél is sokatmondóbb azonban az, ahogy mostanra kiteljesedett a hagyományos francia politikai pártrendszer bukása: a valaha nagy bal- és jobboldali politikai pártok jelöltjei összesen mindössze 7 százalékot értek el az elnökválasztás első fordulójában, ám ez nem csak a centrista Macron sikerének tudható be. A radikális, szélsőséges és populista jelöltek összeredménye 58 százalékos volt, benne nem csak Le Pennel, hanem a második fordulóról épp csak lemaradó, baloldali radikális Jean-Luc Mélenchonnal, aki a zöld és szocialista jelöltektől vett el szavazatokat, miközben Le Pentől Eric Zemmour publicista.

Ez pedig nem csak a nagy hagyományú politikai erőkkel, de olyan, hagyományos politikai eszmékkel szemben is elégedetlenséget jelez, mint az Európa-pártiság, demokrácia – és mostanra némileg kellemetlen módon némi oroszpártiságot is magában hordoz. Le Pen (akárcsak Mélenchon) pedig nagyon tudatosan játszik rá erre: a nacionalizmus helyett ma már a „nép embereként” mutatja magát, sokak számára igen meggyőzően, a viszonylag passzív Macronnal szemben járva a vidéket és komoly sikereket elérve fényüket vesztett iparvárosokban és elszegényedett elővárosokban.

Ebből a szempontból igen tanulságos volt a két jelölt szerda esti tévévitája, ahol programjukat tekintve sok újdonság nem hangzott el, jól látszott viszont, hogy egymással szemben milyen eszközökkel próbálják meggyőzni a francia választókat. Amíg Macron hozzáértését próbálta sugallni sokszor úgy, hogy ellenfele javaslatainak működőképességét adatokkal alátámasztva igyekezett aláásni, Le Pen nem feltétlenül koherens, ám mindenképpen az alacsonyabb státuszú polgárok számára elérhető üzeneteket közvetített – az államfő hívei ebből azt láthatták, hogy a hozzáértés áll szemben a populista improvizálással, Le Pen híveit pedig az elitista Macron fennhéjázó arroganciája erősíthette meg döntésükben.

AFP / LUDOVIC MARIN

Arra azonban nem volt elég a vita, hogy bárkit átbillentsen a másik oldalra – a Politico által pénteken közölt felmérés alapján 1-2 százalék mindössze az átállók aránya. Annál érdekesebb azonban, hogy a kiesett jelöltek szavazataira ki számíthat. Le Pen természetesen Zemmour voksait viheti el, ennél azonban bonyolultabb a kép Mélenchon híveinél: közülük 20-25 százalék esetében tartják elképzelhetőnek, hogy – hiába áll a politikai sprektrum másik oldalán – Le Pent fogják támogatni, míg Macron várhatóan Mélenchon voksainak harmadára számíthat a második fordulóban. A kulcs azonban nem csak a választói preferencia lesz, hanem az is, a veterán baloldali politikus híveinek hány százaléka járul újra az urnák elé.

Maga Mélenchon az első forduló után annyit mondott, „egyetlen szavazatot sem adna” Le Penre, nem fejezte ki azonban támogatását Macron iránt. Sőt, később azt is közölte: saját magát el tudja képzelni miniszterelnökként.

A francia elnöki rendszerben a legfontosabb szerep az államfőnek jut, nem mindegy azonban, hogy mellette kié a kormányrúd. Ez a nemzetgyűlési választás eredményétől függ, amelyet első ránézésre Macron egyáltalán nem várhat nyugalommal. A francia választási rendszer húsz éve alkalmazott reformja azonban segíthet neki: 2002 óta ugyanis a nemzetgyűlés tagjait nem sokkal az elnökválasztás után választják meg a franciák, vagyis az újabb kétfordulós voksolást – eredményét tekintve is – jobbára az elnökválasztás legutolsó etapjának lehet tekinteni. Mindez azért előnyös az elnökválasztás nyertesének, mivel nagyobb eséllyel tudja elkerülni a cohabitation-t, vagyis azt a helyzetet, hogy az elnök és a kormányfő más politikai irányt képvisel.

AFP / Andre Alves / Hans Lucas

Politikai elemzők éppen ezért adnak nagyon kis esélyt annak, hogy Mélenchon kerülhet a kormány élére – még ha a teljes baloldalt maga mögé is tudja állítani, a választásokig rendelkezésre álló másfél hónap nem lesz elég arra, hogy ez győzelemre vezesse. Le Pen győzelme épp akkora meglepetés lenne, annál is inkább, mivel pártja öt éve mindössze 8 helyet tudott megszerezni a francia parlamentben.

A legvalószínűbb forgatókönyv tehát még mindig az, hogy Macron pártja, a La République en Marche szerez többséget, ám a politikai stabilitás – vagy még inkább a társadalmi béke – érdekében rákényszerülhet bizonyos finomhangolásra politikájában. Az már látszik, hogy visszakozni kényszerülhet nyugdíjreformjával, és a közszférában befagyasztott fizetéseknél is a korábbinál megengedőbb álláspontra helyezkedik. Programjának sikerét leginkább az fogja jelezni majd, hogy a sárgamellényesek vagy az azokhoz hasonló megmozdulások megzavarják-e majd a francia őszt.