Ha valóban szabotázsakció áll az Északi Áramlat gázvezetékek megrongálódása mögött, és mindebben benne van az oroszok keze, akkor valószínűleg további olyan akciókra kerülhet sor a jövőben, amelyek komoly bosszúságot okoznak Európának. Amennyiben agresszívebb stratégiát alkalmazna az európai energiaágazat ellen, Oroszország fizikailag is megtámadhatna több olaj- és gázinfrastruktúrát a Balti-tengeren, valamint potenciálisan a Fekete- és az Északi-tengeren - erre figyelmeztetett a Stratfor geopolitikai elemzőcég. Ugyanakkor még az orosz támadásra figyelmeztetők is úgy vélik, hogy Oroszország valószínűleg kerülne minden olyan akciót, amely egy NATO-tag szuverén területe elleni fizikai támadásként értelmezhető, mert nem érdeke egy NATO-Oroszország-konfliktus kirobbantása.

Ez azonban nem feltétlenül terjed ki a parttól számított 12 tengeri mérföldes, felségvizekként meghatározott távolságon kívüli tengeri olaj- és gázinfrastruktúrára (és más tengeri kritikus infrastruktúrára, például tenger alatti kommunikációs kábelekre). A Stratfor elemzés nemhiába mutat rá, hogy az Északi Áramlat 1 és 2 gázszivárgás mögött álló elkövető rendkívül pontosan meghatározta, hogy hol támadja meg a vezetékrendszereket. Az Északi Áramlat 1 elleni két támadás Dánia kizárólagos gazdasági övezetében történt, de közvetlenül azelőtt, hogy a vezeték belépett volna Dánia felségvizeire, míg az Északi Áramlat 2 egyáltalán nem halad át Dánia felségvizein.

Északi Áramlat 2 gázvezeték gázszivárgása 2022. szeptember 27-én

AFP / Dán Védelmi Erők

Ráadásul az Északi-tengeren a legtöbb kritikus olaj- és gázinfrastruktúra az Egyesült Királyság, Norvégia és Hollandia felségvizein kívül fekszik. Az Északi Áramlatnál történt incidensek ugyanazon a napon történtek, amikor Lengyelország és Norvégia felavatta a Baltic Pipe vezetékrendszert. Ez a vezetékrendszer földgázt szállít Norvégiából Lengyelországba, áthalad a Balti-tengeren, és a 12 tengeri mérföldes határon túli nemzetközi vizeken halad át. A Balti-tenger Oroszországhoz való közelsége és Lengyelország nagyon is ukránbarát álláspontja miatt a Stratfor jóslata szerint a Baltic Pipe lehet az az infrastruktúra, amelyet Oroszország a legnagyobb valószínűséggel megtámad, ha agresszívebben kezdi el támadni Európa energiaszektorát.

A fizikai támadáson túl Oroszország bevetheti a hekkereit is. Oroszország kiberképességei jelentős károkat okozhatnak az európai energiaszektorban. Ilyen támadás lehet például az, ha a hekkerek törlik a merevlemezeken található adatokat, ezzel számítógépes rendszereket képesek megbénítani. A kibertámadások alkalmankénti infrastrukturális leállásokhoz is vezethetnek, amint azt az amerikai Colonial Pipeline vállalatot ért 2021-es zsarolóvírus-támadás is bizonyítja. Utóbbi egy hétre leállította az Egyesült Államok délkeleti részén lévő csővezetékét.

Líbiai kavarás

A hírhedt orosz Wagner magánhadsereg (amelyik az ukrán háborúba orosz börtönökből toboroz elítélt bűnözőket) részben azért van a polgárháború sújtotta Líbiában jelen, hogy a földgázban gazdag észak-afrikai ország még csak véletlenül se legyen alternatíva Európának, amely arra törekszik, hogy az orosz gázfüggőséget csökkentse. A Wagner zsoldosainak segítségével Oroszország ezt a célját kétféleképpen érheti el: egyrészt azzal, hogy ellenőrzést gyakorol minél több olyan területen Líbiában, ahol gázmező van. Másrészt gondoskodik arról, hogy az országot sújtó politikai instabilitás lehetőleg minél tartósabb legyen. Utóbbi azért is jó a Kremlnek, mert ez növeli a menekülthullámot, amivel Európának, azon belül is elsősorban az eladósodott Olaszországnak, meg kell birkóznia.

Gumiabroncsok égnek a tüntetések után Tripoliban, Líbia fővárosában 2022. július 4-én

AFP / Mahmud Turkia

Líbiában két fő gázkitermelő mező van. Az egyik Tripolitól ötszáz kilométerre délnyugatra, az algériai határ közelében van, míg a másik keleten, utóbbi a legnagyobb, hazai fogyasztásra szánt termelőüzem. Mindkét nagy gázkitermelő a Wagner csoport és a helyi szövetségesei által ellenőrzött területen van, a központi kormányzatnak ezekre semmilyen befolyása nincsen. Vannak ugyan gázmezők kormányzati ellenőrzés alatt is, ám ezek nem tudnak annyi gázt termelni, ami elég lenne az orosz gáz kiváltására. Márpedig Algéria kivételével Líbia az egyetlen afrikai ország, amely rendelkezik az Európát és Afrikát összekötő gázvezetékkel. De mindaddig, amíg Líbia nem tudja növelni a gázexportját - amit részben éppen a politikai instabilitás miatt nem tud megtenni -, nem lesz jelentős szállítói szerepe a nemzetközi piacon.

Kihasználják a műtrágya okozta kiszolgáltatottságot

Nemcsak a földgázcsapok elzárásával gyakorolhat nyomást Oroszország Európára. Moszkva ennél hatékonyabban használhatja ki azt a kiszolgáltatottságot, ami az európai műtrágyapiacon tapasztalható. Az európai gazdák jellemzően ősszel adják le a tavaszi műtrágya rendeléseiket. A műtrágya előállítása azonban az elmúlt időszakban jelentősen megdrágult: a nitrogén világpiaci ára a mezőgazdasági termékek iránti megnövekedett kereslet és a világjárvány okozta ellátási zavarok miatt 2021 óta folyamatosan nő. Mivel a nitrogénműtrágya ára ennyire megugrott, a vásárlók a foszfor- és a káliumműtrágyákat kezdték el venni, aminek hatására azoknak az ára is több éves csúcsokat dönt. Erre jött rá az orosz-ukrán háború, ami nem éppen az árcsökkenés irányába lökte el a trendet, éppen ellenkezőleg. Márpedig ha magasak az energiárak és a műtrágyát is drágán lehet beszerezni, akkor az élelmiszerár-robbanáshoz vezet.

Európa kiszolgáltatott helyzetben van és nem csak azért, mert a magas gázár miatt visszaesett az európai műtrágyagyártás, hanem azért is, mert nincs igazán alternatívája az orosz importnak. A világ egyik legnagyobb földgáz- és nitrogénműtrágya-termelője Oroszország. Európa a felhasznált műtrágya nagyjából negyedét keletről importálja. Oroszország - a szövetséges Fehéroroszországgal együtt - Európa káliumműtrágyájának több mint a felét biztosítja. Noha az európai vevők közel-keleti, észak-afrikai és kanadai gáz- és műtrágyatermelőket is megkerestek, az ezekben az országokban működő műtrágyagyártók szinte teljes kapacitással működnek, tehát tőlük nem remélheti Európa, hogy az orosz hiányt pótolni tudja.

Túry Gergely

Már most vannak arra utaló jelek, hogy Európa a műtrágya miatt beadja a derekát Moszkvának. Antonio Guterres ENSZ-főtitkár szerint a Nyugat jelenleg is tárgyal arról, hogy növelné az ammónium-nitrát-szállításokat az ukrajnai csővezetéken keresztül. Zelenszkij ukrán elnök ebben partner, a koncepció az, hogy az Uralchem orosz műtrágyagyártó tulajdonában lévő gáz-halmazállapotú ammóniát ezen a vezetéken juttatnák el az ukrán határig, ahol az amerikai székhelyű Trammo kereskedőcég megvásárolná azt. Ám ehhez a Kreml jóváhagyása is kell, márpedig Moszkvának is lesznek cserébe kérései. Putyin már jelezte is az európai vezetőknek, hogy könnyítsék meg a kikötőkbe való bejutást az Európán kívüli piacokra irányuló műtrágyaszállítmányok esetében is. Több európai kikötő (köztük Rotterdam és a finnországi Kotka) erre nyitott is lenne, az EU vezetése azonban attól tart, hogy ezzel helyreállna a tengeri vagy vasúti összeköttetés és Oroszország újra kereskedhetne, azaz devizához jutna. Ha viszont az EU nem enged az oroszoknak, akkor az orosz vezetés sem lesz érdekelt abban, hogy Európa műtrágyához jusson.

A gabona, mint fegyver

Az ukrán gabona kritikus fontosságú a globális élelmiszerár-stabilitás szempontjából, különösen a világ azon részein, amelyek nagymértékben függenek a kijevi búzaimporttól. Ukrajna adja ugyanis a világ búzaexportjának tíz százalékát. Az orosz invázió kezdetekor azonban leálltak a fekete-tengeri szállítások. Ezek nemcsak hatalmas bevételkiesést okoztak Ukrajnának, de az éhínség okozta politikai instabilitással fenyegették a fejlődő országokat, különösen Afrikában, és rendkívüli magasságokba emelték az árakat az élelmiszerek világpiacán.

Ukrán mezőgazdasági terméket szállító hajó hagyja el a dél-ukrajnai Odesa kikötőjét 2022. szeptember 19-én

AFP / NurPhoto / Yulii Zozulia

Putyinnak azonban egy idő után le kellett tennie a gabonafegyvert, mert azt kockáztatja, hogy Oroszország elveszíti politikai szövetségeseit a fejlődő országokban. Nyáron aztán megállapodott Oroszország és Ukrajna a gabonaszállítások újraindulásáról (azaz a kikötők megnyitásáról), csakhogy a megállapodás törékeny. Olyannyira, hogy Putyin már szeptemberben azzal vádolta az uniós országokat, hogy az összes fekete-tengeri gabonát maguknak irányítják át, egyben felszólított az Ukrajnából származó gabonaexport korlátozására. Putyin az oroszországi Vlagyivosztokban megrendezett Keleti Gazdasági Fórum plenáris ülésén azt állította, hogy a fekete-tengeri megállapodás keretében közlekedő 87 hajóból mindössze kettő került a fejlődő országokba. Csakhogy az ENSZ adatai szerint több mint 20 hajó tart a fejlődő és legkevésbé fejlett országokba (a Törökországba tartó hajók nélkül). Hat hajó végállomása Egyiptom, míg mások Dzsibutiba, Jemenbe és Szudánba tartanak. Mindenesetre azt már megszokhattuk, hogy Putyin nem a tényekre, hanem a saját hazugságára alapozva hoz súlyos döntéseket, ezért a gabonaexport visszafogása, mint fegyver, továbbra is a Kreml kezében van.

(Felhasznált irodalom: Ekaterina Zolotova: Russia Hits Europe in the Bread Basket - Geopolitical Futures, The Nord Stream Leaks Set a Precedent for Russian Attacks on Europe's Energy Infrastructure - Stratfor, Nerea Belmonte: The Wagner Group in Libya: an added problem for gas exports to Europe - Atalayar)