Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
70 százalékot vesztett értékéből az egyiptomi fizetőeszköz a dollárhoz képest az elmúlt tíz hónapban. A költségvetési hiány felett a kormány elveszítette az ellenőrzést, miközben mind több gondot okoz a korábban felvett külföldi kölcsönök törlesztése.
Ebben a vészhelyzetben Egyiptom a Nemzetközi Valutaalaphoz fordult, amely szigorú feltételekhez köti a kölcsönt, ami nélkül a legnépesebb arab állam nem tudná elkerülni a fizetésképtelenséget. Az egyik ilyen feltétel, melyet az IMF előírt Egyiptomnak, a helyi font leértékelése.
A másik feltétel, államkötvény kibocsátása hazai devizában. Bár Egyiptomban mostanában ünneplik a kopt karácsonyt, amikor a bankok általában zárva vannak, most két állami bank mégiscsak kinyitott, és piacra dobott államkötvényeket 25 százalékos kamattal. Ez rekord Egyiptomban, de csak ilyen magas kamattól remélhetik, hogy a lakosság a dollárját egyiptomi fontra váltsa. Távolról sem biztos persze, hogy a kormány számításai beigazolódnak.
Hiány
Miután nincs elég dollárja Egyiptomnak, ezért a hétköznapokban állandó lett a hiány – írja a francia közszolgálati RFI tudósítója Kairóból. Nem lehet például autót vásárolni a 100 milliós országban, ahol kamionokból is hiány van. Ez utóbbi azért különösen kínos, mert megkezdődött az új főváros építése, de nincs elég kamion és teherautó az építőanyagok szállításához.
Mi lesz a hatalmas bevételekkel, melyek a turizmusból, illetve a Szuezi-csatorna használatából származnak? A kormány kénytelen minden bejövő dollárt a legszükségesebb cikkek importjára fordítani: gabonát és étolajat vásárolnak, mert tudják, hogy ezek hiánya lázongáshoz vezethet, hiszen a lakosság egynegyede így is a létminimum alatt vegetál. Ez napi két dollárt jelent egy főre számítva.
20 százalékos infláció
Decemberben haladta meg először ezt a szimbolikus értéket az áremelkedés, amely az előrejelzések szerint januárban tovább folytatódik. Ez pedig katasztrófát jelenthet már nemcsak a szegények, de a középosztály számára is. Különösen, mert az élelmiszerek áremelkedése messze meghaladja az átlagot: 50 százalékkal drágábban lehet enni Egyiptomban, mint egy évvel korábban.
Ezért nem csoda, ha a fáraók országában az elégedetlenség egyenes arányban emelkedik az árakkal és az egyiptomi font leértékelésével a dollárhoz képest.
