Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
„Úgy tűnik, a Komárom-Esztergom megyei Bajóton már minden nagyobb probléma megoldódott, így a község sort keríthetett a sportöltöző felújítására” – írja az rtl.hu. A történet azért érdekes, mert a településnek bár csak 1740 lakosa van, mégis lehetőségük nyílt tao (azaz társadalmiadó-kedvezményből származó) pénzek terhére felújítani a község sportöltözőit. Ehhez két ütemben 85 millió forintot ítéltek meg nekik, majd az elszálló árak miatt póttámogatással 136 millió forintra kúszott fel a sportöltözőkre fordítható összeg.
De hogy mit jelent ez a gyakorlatban? A portál szerint ezt: „Az elbontott öltözők helyén egy új, kétszintes, tetőtér-beépítéses, kontyolt nyeregtetővel készülő építmény felhúzását. A 199,68 négyzetméter hasznos alapterületű öltözőt a lábatlani Árkádok Építőipari Kft. húzza fel, nettó 104 millió 446 ezer (bruttó 132,6 millió) forintért a megyei másodosztályban játszó Bajóti Szikra Sport Egyesület számára.”
Vannak akik már erre is felhúzzák a szemöldöküket, holott a bajótiak legalább nem mondtak nemet a fejlesztésre, míg a Heves megyei Heréd képviselőtestülete úgy szavazta meg a felújítást, hogy előtte a polgármester megkérdezte a helyieket arról, hogy szeretnék-e ezt és a válaszadók többsége nemet mondott rá.
Persze a tao-források felhasználása terén a falusi sportöltözők aprópénznek számítanak, ha hozzávesszük a kezdetben ifjúsági szállásnak induló, majd 11 milliárd forinttal később felnőttbarát hotelként tündöklő felcsúti Hotel Pancho történetét.
