Vámháború: Hol tartunk most? Mire kell készülniük a vállalatoknak?
Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között július 27-én megállapodás született egy átfogó vámegyezményről.
„Az elmúlt 15 évben Magyarországon a munkaerő termelékenysége csupán körülbelül éves 1 százalékkal nőtt, ami borzasztóan kevés” – kezdi blogbejegyzését Zsiday Viktor, a Citadella alap kezelője, befektetési szakember. Szerinte számos tényező okolható az alacsony ütemért, „de ha csak egyet, a legfontosabbat kellene kiemelnem, akkor azt gondolnám, hogy ez a tényező a verseny hiánya” – fogalmaz.
Ezt a véleményét hat pontban támasztotta alá:
- A magyar kormányzat számtalan módon, és jellemzően nehezen kiszámíthatóan, ad hoc jelleggel avatkozik be a piacba, ami rendkívüli megnehezíti a normális működést (egy nap alatt változó, időnként visszamenőleges vagy azonnal bevezetendő szabályozások, különadók stb.).
- Ehhez járul, hogy a hazai intézményrendszer függetlensége és gyorsasága is gyakran megkérdőjelezhető. Független, szakszerűen és gyorsan működő intézmények nélkül nincs jól működő piacgazdaság.
- Bizonyos szektorokban csak néhány, jellemzően államközeli szereplő van, ide betörni szinte lehetetlen.
- Más szektorokban a kormányzat egyes szereplőket támogat, másokat büntet, jellemzően a szocializmus logikájához hasonlóan a hatékonyabbaktól elvéve és a kevésbé versenyképesek felé átcsoportosítva.
- A gazdaság szereplői számára az EU-s és állami források megszerzésére optimalizálás gyakran jóval jövedelmezőbb, mint a piaci versenyben helytállni, ez nyilván torzítja számukra az ösztönzőket: „Ha pályázatírásban, lobbizásban, ne adj’ isten, korrupcióban kell jónak lenni, akkor nem a piaci működésre fogok koncentrálni.”
- A gazdaságpolitika bizonyos elemei is a hatékonyság növelése helyett a gyengén működő szereplők kisegítésére irányulnak, ezek kiváló példája a forint állandó leértékelgetése, ami rövid távon segít az exportőrökön, de hosszú távon káros.
Zsiday Viktor szerint a fentiek fényében a kérdés az, hogy ezekben a tényezőkben várható-e változás a következő években. Amennyiben nem, akkor nem elvárható, és nem is reális az, hogy a munkaerő termelékenysége a múltbéli 1 százaléknál nagyobb ütemben nőjön. Szerinte 1-2 éves távon természetesen fel lehet pörgetni a gazdaságot, akár még az áhított 3-6 százalékos sávba is, de hosszabb távon ebben a struktúrában szinte lehetetlen.
„Amíg a fenti problémákat nem kezeljük, és nem lesz valódi piaci verseny Magyarországon, addig nemhogy Ausztriát, de Lengyelországot sem fogjuk utolérni” – zárja posztját a szakember.
